Több mint 550 évvel ezelőtt jelent meg az első hazai nyomtatott könyv. Hess András budai nyomdájának terméke, A magyarok krónikája 1473. június 5-én látott napvilágot. Ritkán fordult elő a világon, hogy első nyomtatványként világi köteteket jelentessenek meg. (A nyitó kép forrása: OSZK.)
Nemrég a Szent István Társulat ismét kiadta A magyarok krónikája (Buda, 1473) című ősnyomtatványt, s azt eseményt méltán tarthatjuk tisztelgésnek is a hazai könyvnyomtatás kezdete előtt. A kötet újbóli kiadásának nagy a kulturális és tudományos jelentősége.
A két évvel ezelőtt megjelent bibliofil díszkiadás elsősorban a gyűjtői körhez juthatott el. A most bemutatott, a latin nyelvű eredetit nem, csak a magyar fordítást tartalmazó kötet célja, hogy szélesebb olvasóközönséghez is elérjen.
Az Országos Széchényi Könyvtár és a Szent István Társulat együttműködésének eredményeként ez a kiadás most méltó helyet foglalhat el a Szent István Könyvek sorozatában, ami a százéves hagyományokat követve a műveltség minden területét felölelő, igényes köteteket nyújt az olvasóknak.
A bemutatott mű történelmi értéke felmérhetetlen: A magyarok krónikája – vagy latin nevén Chronica Hungarorum – 1473-ban látott napvilágot Budán. A kötet számos addigi történeti mű összeolvasztásából született, és azokat egységes elbeszélő szerkezetbe foglalva tárja elénk a magyar történelem legfontosabb eseményeit, királyi életrajzokat, hadjáratokat, koronázásokat, viszályokat és tanulságos fordulatokat.
Szerepel a szövegben egy kéziratos betoldás is, amely Mátyás király uralkodását tárgyalja. A kötet nemcsak történeti forrásként, hanem kultúratörténeti tanúságtételként is fontos, mivel olyan korszakot idéz fel, amikor a technológiailag forradalminak számító nyomdászat elérte Magyarországot is. s egyúttal lehetőséget adott a nemzeti identitás korai írásos rögzítésére.
Az ősnyomtatvány-krónikának jelenleg tíz példánya ismert a világon, közülük kettő található Magyarországon: az ELTE Egyetemi Könyvtárában és az Országos Széchényi Könyvtárban.
A most bemutatott kötet nem pusztán a magyar könyvkiadás emlékműve, hanem élő, újraolvasásra érdemes szöveg is, amely a magyar történelmi tudat formálásában máig szerepet játszhat.
A kiadás külön értéke, hogy a szerkesztők és fordítók törekedtek arra, hogy a modern olvasó számára is élvezhető, ugyanakkor a történeti hűséget megtartó formában jelenjen meg a mű.
