Az én élményem nem a tiéd!(?)

Steigervald Krisztián a múlt évezred legvégén, 1999-ben szerezte meg közgazdász-diplomáját. Huszonöt évnyi „vidéki” lét után költözött Budapestre, ahol nyolc évig egy nemzetközi piackutató cégnél dolgozott, és közben megkezdte pszichológiai tanulmányait. A generációk kutatásával húsz éve, szülői, pedagógusi, vezetői, céges ügyekkel öt éve foglalkozik. A Partvonal kiadónál a minap jelent meg a „Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást?” című könyve.

Steigervald Krisztián, a szerző.

Ahogyan a szerző összegzi: „…Az elmúlt ötven-hatvan évben viszont rohamtempóban változott meg szinte minden: az élet várható hossza, a társadalom korösszetétele, a jövőkép, a kommunikáció – s így például a tisztelet – fogalma, a várakozás jelentése, az agy leterheltsége, és még sorolhatnám. Érdemes megismerni, alaposabban feltérképezni ennek az átalakulási folyamatnak a mibenlétét és az egyes korcsoportokra gyakorolt hatását, mert enélkül csak azt látjuk, hogy nem az van, ami eddig volt – és ez feszültséghez vezet. Az ismeret viszont megértéshez és elfogadáshoz. Ennek a könyvnek ez a célja” – írja a szerző.

A kutatóéveinek kezdete óta tart előadásokat arról, milyen történelmi, technológiai és kulturális események hatására változtunk meg az utóbbi csaknem száz évben. Hogyan hatottak az egyes korszakok a gondolkodásunkra és világlátásunkra, miért alakultak ki belőlük a különféle (veterán-, babyboomer, X-, Y-, Z- és alfa-) generációk, melyiknek milyen jellegzetességei vannak, miképpen viszonyulnak egymáshoz, és hogyan érthetnék meg egymást ezek tagjai a jobb együttműködés szolgálatában – a mostaninál sikeresebb, boldogabb élet reményében.
A „Generációk harca…” című könyvének legfontosabb célja, hogy letisztítsa a nemzedékekről az igaztalan előítéleteket, negatív általánosításokat, és közben feltárja az értékeiket. Így mindenki felismerheti a saját nemzedéki korlátait, és a közöttük dúló csatározások helyett képesek leszünk magunkat kívülről szemlélni, másokat megérteni – akár nevetni is azokon a helyzeteken, amikor csupán a generációnk beszélt belőlünk…

A mai jó hangulatú, ám virtuális könyvbemutató természetes módon hívta elő azokat a kérdéseket, amelyek a kényszerű be- és összezártságban felvetődnek, ha a generációk harcáról van szó. Fontos: a nemzedékeket nem korcsoportokként kell szemlélni, hanem olyan egységenként, amelyeket a közös, az azonos élmények határoznak meg. Magyarul: egy-egy azonos nemzedékhez tartozók „félszavakból is értik egymást”. A különböző generációk közötti megértéshez és a hatékony együttműködéshez az egyének önismerete a kulcs. Ha ezt fejlesztjük és tudomásul vesszük, hogy a saját élményem nem azonos a szülők, nagyszülők, vagy kicsi gyerekeim élményeivel, akkor kialakulhat az a közös fogalomtár, amely segíti az átjárást, az értelmes párbeszédet.

Persze a jelenben sem könnyű, miközben egyre izgat bennünket, hogy mi lesz. Mi lesz a közeli és a távolabbi jövőben, merre tartunk és hogyan lehetünk túlélők, sőt okosak, és jók, akik egy sokkal harmonikusabb világ felé igyekezvén tényleg megértik egymást?