A városi fák levelein leülepedett por vizsgálata alkalmas lehet a levegőben szálló por- és nehézfém-szennyeződések mérésére – állapították meg a Szent István Egyetem szakértői. A leghatékonyabb porszűrőnek az ezüsthárs molyhos, szőrös levelei bizonyultak. (A nyitó képen: a levelek gázcseréjének vizsgálatára alkalmas műszerrel mérik a fotoszintézis és párologtatás intenzitását.)
A Szent István Egyetem (SZIE) fenntartható kertészet intézet dísznövénytermesztési és dendrológiai tanszékének, valamint a környezettudományi intézet agrárkörnyezettani tanszékének kutatói az ELTE meteorológiai tanszékével együttműködésben módszeres vizsgálatokat folytattak a városi fafajok szén-dioxid-asszimilációjának és párologtatásának megismerése céljából. Hrotkó Károly, a SZIE professzora tudósítónknak elmondta: lényeges, hogy tudományosan megalapozott ismereteink legyenek a fák széndioxid-megkötéséről és -párologtatásáról, amellyel a növények hozzájárulnak a városi levegő tisztításához és az egyes települések szén-dioxid-lábnyomának a mérsékléséhez.
A lombkorona-alagút nemcsak árnyékot ad, hanem nagy mértékben szűri a port a légkörből.
A gödöllői egyetem egyedülálló vizsgálatában három, nagy arányban telepített fafajtát – kőris, juhar és ezüsthárs – vizsgáltak a kutatók, a tavaszi, kora nyári és az őszi, lombhullatás előtti időszakban. A kutatók megállapították: a városi fák levélzetén kiülepedett por elemzése alkalmas eszköz a levegőben szálló por- és nehézfém-szennyeződések követésére. A levélmintákat a közlekedési porszennyezéssel kevésbé terhelt Budai Arborétumban, az erősen terhelt pesti Andrássy úton, a budai Krisztina körúton és a Karolina úton gyűjtötték be. A fák levélzete az egyik leghatékonyabb porszűrő, a koronavetületre számított levélfelület (LAI) öt-hétszerese az alapterületnek, a lerakódó por mennyisége pedig a gázcserenyílások környékén a legintenzívebb.
A szálló por leülepedése a városi fák levélzetén szezonális ingadozást mutat, összefüggésben a levegő 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskéinek koncentrációjával. A vizsgált fafajok közül az ezüsthárs bizonyult a leghatékonyabbnak a por ülepítésében. A vizsgált nehézfémek sorában az ólom és a vas tavasztól őszig növekvő koncentrációt mutatott, a nikkel, a cink és a réz koncentrációja nem jelzett szezonális ingadozást. A por lemosása után vizsgált őszi levelek vas- és ólomtartalma növekedett a tavaszi állapothoz mérten. Ezek az adatok alkalmasak arra, hogy a szakértők megbecsüljék a fák levélzetének levegőtisztító képességét és a környező városi levegőből kivont nehézfémek mennyiségét. Ez utóbbi képesség szerény becslések szerint is jó néhány tonnányi ólom- és egyéb nehézfém-tartalmú szálló por kivonásával jár Budapest légteréből.
A fafajok között a levélszövet felszínétől függően is nagy különbségeket tapasztaltak a szakértők. A fényes, sima felületű kőris levelén mérték a legkevesebb szennyeződést, a juhar levelén mintegy 25-30 százalékkal többet, az ezüsthárs molyhos, szőrös levelén közel kétszeres mennyiségű szennyeződést tapasztaltak a kutatók.
A porülepedést tekintve az egyes helyszínek között számottevő különbség nem mutatkozott, amiből arra lehet következtetni, hogy a levegő 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskéinek eloszlása a légkörben egyenletes, vagyis a közlekedési útvonalaktól távolabbi, nagyobb zöldfelületű fák is hasonló hatékonysággal szűrik a port.
A folyamat fenntartása végett a kutatók a megfelelő fafajok kiválasztását és telepítését javasolják a sűrűn lakott területeken, valamint lényeges a már meglévő fák gondos ápolása, öntözése is. Kulcsfontosságú, hogy a városépítészetben előnyben részesítsék a hosszú életű, nagy lombkoronájú fák telepítését, miáltal a fák elérhetik környezeti szolgáltató képességük maximumát.