Elképesztő, mekkorát változott a világ és ezen belül hazánk is az elmúlt 3-4 évtizedben! Harmincöt évvel ezelőtt, vagyis 1989. április elején – amit az MTI archívumának „időszámítása” a rendszerváltás kezdeteként tart nyilván – magyarok százezrei özönlötték el a határ menti osztrák áruházakat, üzletláncokat, hogy az addig a magyar lakosság számára jóformán elérhetetlennek tetsző, ám Nyugaton teljesen hétköznapinak számító fogyasztási cikkeket megvásárolják. Honfitársaink sáskajárás formájában lepték el az ausztriai SPAR és Interspar kiskereskedelmi lánc üzleteit is. (A nyitó kép a „Gorenje-turizmus” idején készült.)
Látva az óriási érdeklődést, a SPAR 1991-ben nyitotta meg első áruházát Magyarországon. Saját üzemeltetésű boltjainak száma azóta 375-re nőtt országszerte, és a franchise-rendszerben üzemelő áruházakkal együtt több mint 620 SPAR-bolt működik hazánkban. (Ezeket akarja a kormány most valahogyan, kivásárolni.) Idehaza a kiskereskedelmi forgalom nem tud magához térni, sőt, folyamatosan csökken. Tehát a pénzét egyre kevésbé tudja/akarja tartós fogyasztásicikk-vásárlásra fordítani a mai magyar lakosság. Ráadásul a megtakarítások 12 százalékát a magyarok tavaly külföldi pénzintézeteknél helyezték el – ez a minap derült ki. – De térjünk csak vissza a 35 évvel ezelőtt történtekre! Meglepő módon az ausztriai magyar bevásárlóáradatra és annak gazdasági következményeire a világ másik feléből e sorok írója, az MTI akkori tokiói tudósítója világított rá. Akkori tudósítását és lapszemléjét az alábbiakban adjuk közre. Tanulságos olvasmány még ma is…
Bécs, Mariahilferstrasse: a Gorenje-turizmus idején, három és fél évtizeddel ezelőtt idáig már viszonylag kevés magyar utazott, miután a többség mindazt megtalálta a határ menti ideiglenes raktárboltokban, amire akkoriban áhítozott…
Bécsi devizaelherdálás – japán értetlenség
«Trom András, az MTI tudósítója jelenti:
Tokió, 1989. április 9., vasárnap (MTI-tud.) – A magyar gazdaságpolitika anomáliái, a kereslet-kínálati viszonyok figyelmen kívül hagyásából származó, súlyos devizaveszteségekhez vezető, pazarló rugalmatlanság feletti értetlenségüknek adtak hangot japán közgazdászok.
A Nihon Keizai Simbun című befolyásos gazdaságpolitikai napilap vasárnapi számában bécsi tudósítójának a tollából azt a megdöbbentő tényt közölte, hogy április 3–7. között 900 ezer ember, azaz a magyar lakosság 9 százaléka utazott Ausztriába bevásárlási céllal, és csupán ez alatt az öt nap alatt körübelül 77 millió dollár értékű devizát költött el fogyasztási cikkekre. Ennél még sokkolóbb azonban
Jamasita tudósító osztrák üzleti körökből származó elemzéseken alapuló megállapítása arról, hogy „az 1988. január 1-jén bevezetett új útlevélrendelkezés óta körübelül 5 milliárd dollár hagyta el a turisták zsebében Magyarországot, amelynek a külföldi adósságállománya közel áll a 20 milliárd dollárhoz”.
A japán közgazdászok értetlenül állnak a jelenséggel szemben és felvetik: miért nem oldotta meg a kormány ennek a hallatlanul nagy összegnek a mobilizálását oly módon, hogy amire a lakosságnak szüksége van, nagyban – nagykereskedelmi, kedvezményes beszerzési áron – vásárolta volna fel Ausztriában és árusította volna devizáért Magyarországon? Még akkor is busás haszonra tett volna szert az ország – folytatódik az érvelés –, ha a bécsi fogyasztói áraknál olcsóbban hozták volna forgalomba az elektronikai és egyéb háztartási készülékeket, akár lemondva a kiskereskedelmi árrés egy részéről is.
A szocialista gazdaság az összes hangoztatott reformtörekvés ellenére abszolút rugalmatlan – hívták fel a figyelmet Tokióban, hivatkozva arra, hogy még abból sem okultak Magyarországon, hogy az osztrák kereskedők milyen hihetetlenül rugalmasan reagáltak a magyar invázió-sorozatra, már egészen a határ-átkelőhelyekig előretolva értékesítési láncukat – amint arról Jamasita tudósító és a többi japán újság is többször beszámolt.
A magyar lakosság devizatartalékain alapuló vásárlóerő rendkívül nagynak bizonyult – írja a Nihon Keizai Simbun –, rámutatva arra is, hogy ennek a döntő hányada nem a legális devizavásárlásokból, hanem a külföldön élő rokonoktól, illetve a Magyarországra látogató nyugati turistáknak nyújtott szolgáltatásokból származik. Ha ezt az 5 milliárd dollárnyi devizát mobilizálni tudta volna a magyar gazdaság, akkor megnyugtatóan meg tudta volna oldani a legkeresettebb hiánycikkekből az ellátást és a befolyó pénz felhasználásával már meg lehetett volna teremteni a pénzügyi alapjait több beruházásnak, a korszerű háztartási gépek gyártására, amikre egyebek között japán és dél-koreai cégek már számos ajánlatot tettek, de a devizahiány miatt egyelőre csak tervek maradtak – hívta fel az MTI tokiói tudósítójának a figyelmét több kereskedőház kelet-európai szakértője is.
Ily módon a lakosság is jól járt volna, mert olcsóbban és jóval kényelmesebben jutott volna azokhoz a fogyasztási cikkekhez, amelyekért kénytelen volt Ausztriába utazni. Becslések szerint csupán az április első hetében tapasztalt, minden képzeletet felülmúló kirajzás idején legalább 200 millió forintot költött a lakosság, csak üzemanyagra, ami szintén megtakarítható lett volna.»