Az újságíró archívumából: A Szent Jupát lovagjai

Minden nap egy évforduló is – csak éppen nem tartjuk számon, nem elékezünk meg róla. Mint például e sorok írója sem tette, mert a napok gyorsan elszállnak, miként az időnként föllobbanó emlékezet sem őriz meg mindent. Azaz megőriz, ám félre tesz emlékeket, eseményeket, színeket, szerelmeket, hangokat, formákat…történéseket, melyek egy-egy hang és hangulat, szó, mozdulat vagy éppen semmittevésre csábító őszi napsugár hatására villannak föl az emlékezet kincsesládájából. (A nyitó képen: Fa Nándor vitorlát igazít.)

Megsárgult újságoldalak böngészése közben leltem felejthetetlenül kedves és szeretett munkaadóm, a Magyar Hírlap (nem tévesztendő össze a manapság ezen a néven készülő nyomtatvánnyal) harmincöt esztendővel ezelőtti, 1985. december 24-i számában a világjáró vitorlásainkkal folytatott rádióbeszélgetésre:

SZEMÉLYES ISMERŐSEINK: képes újságokban, tévé- és filmhíradóban láttuk, hallottuk őket; a rádió Napközben című műsorának szerkesztője, Szitnyai Jenő keddenként, úgy fél tizenkettő tájban részletesen beszámol minden mozdulatukról, megfigyeléseikről, élményeikről; neki az MHSZ hét rádióamatőr-klubjának éteri nehézségeket nem ismerő tagjai szállítják a friss értesüléseket egyre messzebbről. Igen, a Szent Jupát piros-fehér-zöld lobogója alatt vitorlázó két bátor sportolóról van szó: Fa Nándor 32 éves hajóépítőről és Gál József 30 éves gépészmérnökről. Két nap híján három

hónapja indultak Opatijából világ körüli útjukra, és előreláthatólag majd’ három év múlva érnek haza.

*

– HA 5 KDX hívja HG 4 SEAIMM-et… HA 5 KDX hívja HG 4 SEA/MM-et… – Budapest szívéből, a BKV Örs vezér téri toronyházának legfelső emeletéről, az MHSZ helyi rádióamatőr-klubjának készülékéről száll Koroknai István hangja egy bizonyos irányba, tőlünk mintegy hétezer kilométerre dél–délnyugatra. Az Atlanti-óceán kellős közepén, nagyjából félúton Brazília és Sierra Leone partjaitól kell tartózkodni a Szent Jupátnak.

– HA 5 KDX hívja HG 4 SEA/MM-et! – Angolul, magyarul, fölváltva.

– PY 2 PA, jó reggelt! Itt Alex, de Sándornak is szólíthatsz… Egy Sao Pauló-i magyar származású rádióamatőr jelentkezik a 14 megahertzes sávon, és közli: „itt” vannak a fiúk is, rendszeresen beszélek velük, csak hívjátok őket. Milyen kicsi az éter! „Itt” vannak: tőlünk hétezer, Alextől is több mint kétezer kilométerre. És most, greenwich-i idő szerint 12 óra 3 perckor alig hallhatóan, magyarul hívják a HA 5 KDX-et:

– Itt HG 4 SE A/MM…

– Ez a Nándi hangja, megismerem – súgja a rádiós Koroknai. És máris kérdez: Hogy vagytok, hol vagytok? A sok helyi elektromos zavarból nehéz kiszűrni a választ. Még szerencse, hogy az MHSZ székesfehérvári Videoton-rádióklubja, a HA 4 KYN is itt fülel. Később az ügyeletes rádiós, Pál Zsolt segíti helyükre illeszteni az információmozaik kockáit.

– Helyzetünk – 4 fok 48 perc északi szélesség, 24 fok 30 perc nyugati hosszúság – tegnap óta nem változott. Elértük a hírhedt szélcsendövezetet. Mintegy ötszáz kilométerre vagyunk az Egyenlítő fölött, és jó ezer-ezerkétszáz kilométerre Afrika partjaitól. Alattunk hatezer méter mély az óceán, nemrég mértük ultrahangos mélységmérő készülékünkkel…

Gál József folytatja:

– Napok óta borult, párás az ég, harminc fok meleg van, a tengervíz huszonhét fokos. Helyzetünket egy olasz hajó navigátorával egyeztettük… Várjuk a keleti szelet. Ebben a térségben útitervünk szerint, egyhetes késéssel számoltunk.

– Mit csináltok most, a tétlenség óráiban, napjaiban?

– Dolgunk mindig van: mérések, naplóvezetés, takarítás, főzés, megfigyelések…

– Képzeljétek, potyautast leltünk! Az árboc csúcsánál húzódott meg, a hangjára lettünk figyelmesek. Egy bőregér. Alighanem az olasz partok óta hajózik velünk. Jól él, van bőséggel kajája…

– Csak nem horgászik a denevér? – kérdezi Fehérvár.

– Szitakötőket fogdos…

– Az óceán kellős közepén? Ne vicceljetek, fiúk!

– Bizony, itt; ennyire messze merészkednek a partoktól. És madarak is járnak erre, a hajóra is le-leszálnak megpihenni: fekete a tollúak, csak a farkuk alatt fehér, kampós a csőrük, úszóhártya van a lábukon. Kideríthetetlen, hogy miből élnek, mire vadásznak…

– Díszkíséretünk is van, delfinrajok. Itt bohóckodnak körülöttünk. Még éjszaka is látjuk őket, foszforeszkáló körvonalaik jól kivehetők a sötétben …

– Jóska halászlevet kívánt, hozzáláttunk horgászni. Méteres dorádóhalak csaptak a csalira – elvitték horgostul, csalistul. Az itteni halaknak nem szokásuk, hogy nyalogassák a horog végén ficánkoló csalit.

– Ennek ellenére már nemegyszer vacsoráztunk halászlevet – újságolják. -– Találkoztunk a Sortavala szovjet halászhajóval. Akkora kóstolót kaptunk a zsákmányból, hogy majd’ beterítette a vitorlásunkat.

– Legutóbb a Zöld-foki szigeteken vásároltunk be: vizet, kenyeret, gyümölcsöt vettünk. Közte banánt is, egy fürtnyit: huszonkét kilót nyom, százötven darabos…

(A Szent Jupát utasait kísérő rádióamatőrjeink addig-addig keresgélnek az éterben, míg segítőkész kalauzt találnak magyarjaink számára. így tölthettek el élménygazdag másfél hetet Las Palmasban, a biológus Mario családjánál. A Földközi-tenger térségében is segítettek nekik magyar származású amatőrök: Izraelből kaptak időjárás-előrejelzést. Tudniillik: a meteorológiai jelentések pénzbe kerülnek, hitelkártyára adják, nekik viszont nincs. Van azonban igen sok jó barátjuk, mint például az ON 4 T J belga állom ás, aki a mostani összeköttetést is fölhasználta, hogy érdeklődjék a fiúktól…)

– Január végéig szeretnénk eljutni Fokvárosba, hogy némi készletföltöltés és erőgyűjtés után nekirugaszkodjunk utunk egyik legnehezebb szakaszának: az Indiai-óceán déli peremén vitorlázva, február végére kellene megérkeznünk a Bass-szoroson át az ausztráliai Sydney-be…

– Mit üzennek a Magyar Hírlap olvasóinak?

– Békés karácsonyi ünnepeket, boldog, sikerekben gazdag, enyhültebb, békés új esztendőt kívánunk az olvasóknak, a szerkesztőség dolgozóinak, minden embernek a Földön!

– Mi pedig jó szelet, dagadó vitorlákat, hajósszerencsét is – az egyenlítői forró karácsony és a déli új év mellé…

(Azoknak, akik a St. Jupat kalandos útja után születtek ajánljuk elolvasásra a többi között a Fa Nándor és Gál József 35 éve indult föld körüli útra a Szent Jupát fedélzetén című írást.)