Csel és csalás a trójai falovon túl

„Minden csel mögött van hazugság, de nem minden hazugság mögött van csel”.

Ekként fogalmazta meg Karsai György előadásának tételmondatát, melyben az antik görög eposzok és drámák mitikus világának emblematikus csalásait, cseleit és becsapásait mutatta be az „Ókori hazugságok, megtévesztések és hamisítások” sorozat legutóbbi alkalmán. Különféle becsapások léteznek az irodalomban – hívta fel a hallgatóság figyelmét előadása elején a PTE és a SZFE egyetemi tanára, aki az egyes típusokat az antik görög irodalom két nagy eposzából, az Iliászból és az Odüsszeiából, valamint Szophoklész és Euripidész egyes drámaiból vett részletek segítségével mutatta be. Az ókori mítoszok egyik legnagyobb csalásának számító trójai faló története volt az első a sorban, amely annak ellenére, hogy az egyik legismertebb homéroszi történet, az Iliászban meglehetősen kis hangsúllyal szerepel, és az Odüsszeiában is csak az eposz 8. énekében találkozhat vele az olvasó. A faló – a becsapás eszközeként – felajánlásként is felfogható, amely az ártó hazugságok csoportjába sorolja a görögök „gesztusát”: ahhoz, hogy betöltse a neki szánt szerepet, a trójaiknak (vagyis a felajánlás befogadóinak) fogadalmi ajándékként kell értelmezniük. Az ártó hazugságok kapcsán Karsai György az Oresztész című drámát is felidézte: amikor Elektra egyenesen gyilkosaihoz küldte Hermionét, szándéka egyértelműen ártó volt, mely végletes eredményt hozott.

Az antik eposzokban azonban nem akárki csalhatott és cselezhetett, figyelmeztetett a történész, hanem csak az arra érdemesek: számtalan olyan történettel találkozhatunk, amikor az érdemtelenek kudarcot vallanak. Példaként említette Agamemnónt, aki álmát meghamisítva próbálta manipulálni a görög sereget, de terve végül meghiúsult. Jól illusztrálja a meghiúsult csalást az Iliász 10. éneke, a Doloneia is, amely egy balul elsült kémtörténetet mesél el. A trójai Dolón menyétfejű farkasnak öltözve próbálta a görögöket becsapni, mégis ő segítette végül Odüsszeuszt értékes információkkal a trójaiak további szándékairól. Ebben a történetben megcsillan a homéroszi irónia is, jegyezte meg Karsai, hiszen Dolón nevének jelentése eredetileg “cseles”.
Odüsszeusz alakjánál időzve a professzor kiemelte, hogy a leleményes görög maga a megtestesült hazugság az eposzban, hiszen minden halandónak hazudik a történet során, ez adja meg „odüsszeuszságát”. (A képen a trójai faló.)
Nála a csalás és a cselezés – akárcsak a nők elcsábítása – egyfajta automatizmus: természetéből fakadóan mindenkit átver, a nőket elhagyja és boldogtalanná teszi. Karsai György a történet érdekességeként azonban megemlítette azt is, hogy a férfit majd tíz éves hazaútja során szinte végig nők támogatták, segítették.

A másnak segítő hazugság kapcsán a professzor a Helené című drámát említette, ahol a jósnő hazugságával segíti Menelaosz és Helené szökését. A hazugságok külön alfajaként jelölte meg a saját lét érdekében elkövetett hazugságot, melyre jó példa a Hippolütosz című dráma, melyben a kar folyamodik csaláshoz, amikor azt válaszolja Thészeusznak, hogy nem voltak a színen felesége öngyilkossága idején, nem tudtak róla.

(A képen: Odüsszeusz és a szirének.)

A dráma, amely a hazugságot teszi fő dramaturgiai mozgatójává, Szophoklész Philokthétész című műve: a 10 éve egy szigeten, magányosan élő főhőst Odüsszeusz és társai hazugsággal veszik rá, hogy részt vegyen a trójaiak ellen folytatott háborúban. Philokthétész legsebezhetőbb része a lelke volt, a hazugságot mint kommunikációs eszközt nem ismerte, így sikerült becsapni. Szó nélkül a görögökkel tartott, ez pedig a vesztét okozta. Euripidész Ión című drámája az isteni hazugság dramaturgiáját mutatja be a történész szerint, míg Alkésztisz című művében két becsapás is nem várt fordulatokhoz vezet. A dráma fő konfliktusát a görög világ morális törvényeit megsértő cselekedetek adják, a leleplezett cselek során alkalmazott színpadi eszközök pedig máig fejtörést okoznak a téma kutatóinak, amikor a dráma műfaji besorolása a kérdés.

A tragédiák kapcsán felmerült még a jós hazugságának motívuma is: ennek illusztrálására Karsai György Szophoklész Oidipusz király és Euripidész Bacchánsnők című drámájat említette, ahol Teiresziász folyamodik csaláshoz, holott jósként ezt nem tehetné.

Az ókortudományok hazugságait feltáró sorozat következő alkalmán, április 20-án Ittzés Máté tart előadást Rambó Hellászban címmel.