Volt szerencsém – milyen szép idők voltak is az 1970-esek közepétől az ezredforduló utánig – évtizedekig közvetlen közelről, személyesen megtapasztalnom Bécs és Budapest, a magyar–osztrák kapcsolatok örvendetes, igazán európai formátumú s hangulatú, szerfölött bíztató alakulását. Azt, amikor két, egymástól jócskán eltérő politikai berendezkedésű, szerencsére szomszédos ország (vezetőinek bölcsessége folytán) megtalálta mindazokat a szálakat, területeket és célokat, amik – példát mutatván a világnak is – összekötik őket, és amik a nagypolitikában mégis inkább választóvonalnak számítottak is ideig-óráig, népeik hasznára azokat is lebontsák. Bár még állt a vasfüggöny a magyar–osztrák határon, rendszeres volt még a legmagasabb beosztású politikusok eszmecseréje is, miközben a náluk sokkal „kisebbek” már jó ideje és a két ország hasznára erősítették-bővítették kétoldalú kapcsolataikat. A gazdasági, majd a tudományos, műszaki, szakmai eszme- és személycsere, az utazás – talán mert a politika mind kevésbé szólt bele – mind szélesebb körűvé vált, és éppen 35 évvel ezelőtt elérte leglátványosabb csúcspontját, a vasfüggöny elbontását, a határ megnyitását Kelet és Nyugat között. Esztendővel előtte már odáig szélesedtek a kapcsolatok, hogy a magyar kormány félhivatalos orgánumának külpolitikusa a bécsi Hofburgban szervezhetett kerekasztal-beszélgetést 1995–96-ra tervezett magyar–osztrák világkiállítás előkészítéséről. Természetesen abban a szilárd reményben, hogy meg is tartják majd a világra szóló eseményt. (Elmaradásának oka nem ennek a cikknek a témája.) A beszélgetésről szóló beszámoló a Magyar Hírlap 1988. június 3-i számában jelent meg:
Azóta, hogy tavaly szeptember végén Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és akkori vendége, dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár aláírta a szándéknyilatkozatot Budapest és Bécs újabb együttes, tervéről, közvéleményünkben meglehetősen nagy az érdeklődés a közös világkiállítás iránt. Munkatársunk, Kulcsár László az osztrák kormány sajtóhivatala segítségével kerekasztal-beszélgetésen találkozott a minap azokkal, akiknek a többi között egyik fő feladata az 1995–96-i magyar–osztrák világkiállítás előkészítése. A bécsi Hofburg asztalát a következők ülték körül: Enno Grossendorfer, a kancellári hivatal gazdasági koordinációs osztályának vezetője, dr. Alfred Pschorn, a gazdasági minisztérium osztályvezetője, Ernst Stock, a világkiállítást előkészítő egyesület főtitkára, dr. Harald Vavrik követ, a külügyminisztérium gazdaságpolitikai főosztályának helyettes vezetője, és dr. Wendelin Wanka, Bécs város tanácsa koordinációs osztályának vezetője.
• Hol tart most a kiállítás ügye?
Stock: Együttes előkészítő munkánk révén május 19-én a párizsi osztrák és magyar nagykövet írásban kérte a BIE-től (Kiállítások Nemzetközi Irodájától), hogy Bécs és Budapest közösen rendezhesse meg az 1995. évi világkiállítást. Nálunk megalakítottuk a világkiállítást előkészítő egyesület végleges elnökségét, melynek élén dr. Rudolf Kirchschläger volt államfő áll. Dr. Alois Mock alkancellár most lezajlott budapesti tárgyalása után bejelenthette: megalakult az osztrák– magyar közös bizottság, amely a világkiállítás politikai és szakmai feladataival foglalkozik.
• Világkiállításról beszélünk, és az önök levélpapírján szakkiállítás szerepel. Melyik az igaz?
Stock: A szakkiállítás kifejezés a helyes. A különbség a világ- és szakkiállítás között csupán egy mondatnyi. Világkiállítás esetén a reszt vevő nemzetek önmaguk építik meg saját pavilonjaikat (lásd: Sevilla), szakkiállítás esetén viszont, amilyet mi is szeretnénk, a létesítményekről a rendezőknek kell gondoskodniuk, és a részvevők oda költöznek be a termékeikkel.
Dr. Pschorn: Azért, hogy még világosabb legyen a kép, hadd tegyem hozzá: valójában mindkét esetben világkiállítást értünk. Az egyik általános, egyetemes, a másik viszont szak-világkiállítás. A miénk ilyen lesz, ez utóbbi.
• Véleményük szerint hány ország vesz majd részt kiállítóként itt, illetve Budapesten?
Stock: Az ausztráliai Brisbane-ben most 40 ország és 20 cég van jelen. De túl korai most még a részvevők számáról beszélni. Lehetnek ugyanis olyanok, akik mindkét helyszínen jelen lesznek; ezek a statisztikában akár kettőnek is számíthatnak …
Egyedi vállalkozás
Dr. Vavrik: …Vállalkozásunkban inkább az egyedit kell hangsúlyozni, azt, ami még nem volt. Nevezetesen: két ország, két szomszéd, ráadásul eltérő gazdasági-politikai-társadalmi berendezkedésű ország közösen csinál olyan nagy dolgot, ami eleve növeli a rendezvény vonzerejét, amire biztosan kíváncsi lesz a világ
• Kifizetődő lesz-e a közös kiállítás?
Stock: Ez is egy kicsit a jövő zenéje; kérdés, mennyiben szabjuk meg a részvevők beugróját. a belépőjegyek árát és hányan keresik fől a kiállításokat stb.
• Vannak-e már konkrét terveik abból a célból, hogy a látogatók könnyen, gyorsan közelíthessék meg a kiállítási helyszíneket? Egyáltalán: hol lesz Bécsben a világkiállítás?
Dr. Wanka: Az utóbbi kérdésre: javaslat több is van. Így a vásárterület (a Messegelände), az Északi pályaudvar (Nordbahnhof) és az ENSZ-városi új konferenciaközpont (Austria-Center) környéke jöhet szóba: döntés egyelőre nem született.
Stock: Négy hagyományos közlekedési útunk is van: a víz, a közút, a vasút és a levegő. Addigra kiépül a Rajna–Majna–Duna-csatorna, hajók jöhetnek, s akinek ideje van, az kellemesen utazhat. Ami a gépkocsi-közlekedést illeti, az osztrák szövetségi kormány két héttel ezelőtt határozott a keleti autópálya (Ostautobahn) továbbépítéséről Fischamend és a határ között Az út Bécsből a schwechati repülőtérig, sőt tovább, már kész. Tudomásunk van róla, hogy magyar barátaink hasonlóan cselekednek: a hegyeshalmi határátkelőtől Győrön át megépítik a még hiányzó autópálya-szakaszt a fővárosig a következő 6-7 évben. A budapesti repülőteret néhány évvel ezelőtt világszínvonalúvá fejlesztették. A schwechati reptér bővítése két hónapja fejeződött be, és további bővítésről is szó van már. A vonatközlekedés az új menetrend óta meggyorsult: a Lehár Intercity expressz 168 perc alatt rohan végig a Bécs–Budapest pályán. Már tárgyal a két ország közlekedési minisztériuma a vasúti összeköttetés további korszerűsítéséről Szeretnénk úgynevezett korridorvonatokat közlekedtetni – megállás nélkül. A magyar és osztrák útlevélkezelők és vámosok az utasokkal együtt a két végállomáson szállnának be, illetve ki. Az olyan vonat, amely 1,5–2 óra alatt teszi meg a mintegy 250 kilométert a két főváros között, mindenkor attraktív lehet.
Dr. Pschorn: Kiegészítésül mondom, hogy az osztrák autópálya-szakasz 1990-ig megépül Parndorfig/Pándorfaluig, a hátralévő rész pedig már nem olyan hosszú a határig. Ez összesen 1,5–2 milliárd schillinges beruházás.
Linzi „zengő felhők”
• Május közepétől a magyar fél – a repülőtéri gyakorlathoz hasonlóan – a magyar–osztrák közúti átkelőkön is bevezette a zöldfolyosó– rendszert. Tervezi-e ugyanezt Ausztria is?
Dr. Vavrik: Az NSZK– és a svájci–osztrák határon már működik hasonló rendszer. Arról egyelőre nincs tudomásom, hogy a magyarokkal ilyen megállapodás készülne. Mindenesetre üdvözöljük ezt az egyoldalú magyar intézkedést, amiről hivatalosan még nem értesültünk …
• …holott irt róla az osztrák sajtó, a rádiójuk is többször bemondta...
Dr. Vavrik: … a magyar hírközlés?
• …nem csupán, hanem az osztrák is. De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz! Ugyancsak az itteni lapokban olvastam: Linz is szeretne legalább egy szeletet a világkiállítási tortából. Mi az elképzelésük?
Stock: A kiállítás osztrák nemzeti úgy. llyeténképp érthető a többi város, helység érdeklődése, igénye az együttműködésre. Ezt a szervezőbizottság szem előtt tartja. A kísérő – kulturális, sport-, műszaki, tudományos stb. – rendezvények, netán kongresszusok vonatkozásában számíthatnak is tortaszeletekre. Miután azonban a kiállítás másik fele Budapesten lesz, elsősorban hazánk keleti régióját kívánjuk bevonni a munkákba.
Dr. Pschorn: Épp a napokban volt egy gazdasági szeminárium Grazban, ahol a linziek újra szóba hozták a világkiállítást, mondván: a város a Duna mellett van, kikötőjét jól hasznosíthatnák. Összeköthetnék a híres linzi Klangwolke (Zengő felhők) rendezvénnyel. Ez a fesztivál százezreket vonz a városba. Attrakció lehetne ez Is …
• Önök minden bizonnyal tudják: volt-e már a múltban is hasonló közös, magyar–osztrák kiállítási vállalkozás?
Dr. Wanka: 1873-ban már volt világkiállítás Bécsben. Kettős világkiállításra azonban még gondolni sem lehetett mindaddig, amíg meg nem változtatták a Kiállítások Nemzetközi Irodája alapszabályát, Sevilla és Chicago ugyanis szintén ilyet kíván rendezni, csakhogy már elkésett az ötlettel. Éppen ezért úttörőnek számítunk mi, osztrákok, magyarok – ebben a vonatkozásban is.
Grossendorfer: Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy növeli a közös vállalkozás értékét a tény: eltérő rendszerű országok fognak össze a sikerért. Nem csupán 1995–96-ig kívánunk mi, osztrákok és magyarok olyan intenzíven együtt munkálkodni, ahogy kell a világkiállításért, hanem továbbra is. Világkiállításunkat katalizátornak, próbatételnek szánjuk, hogy kideríthessük kik, hogyan és még milyen területen tudnak a lehető legjobban együtt gondolkodni és cselekedni?
Stock: Ráadásul már előtte is lesznek nem kis erőpróbáink: az evezős-világbajnokság, a Mozart-emlékév; kiállítások és kongresszusok is kilátásban vannak. Szándékunk továbbra is jól együtt dolgozni a magyarokkal, akikkel már a legelején kompromisszumot kötöttünk, például a kiállítás időpontjáról. Mi ugyanis 1996-ban, a magyarok 1995-ben akartak a világkiállítást megrendezni. Azt mondtuk, rendben, kezdődjék 95-ben, de folytatódjék is, mert Ausztria 96-ban lesz ezeresztendős, amikor is egy újabb rendezvény kezdődik a millenniumunk alkalmából Szeretnénk a „világot” Ausztriában vendégül látni …
Budapest és Bécs közös jutalma
Grossendorfer: Már csak azért sem szabad gyengülnie az együttműködési akaratnak, mert Ausztria törekszik az EGK irányába. Ugyanakkor Bécs továbbra is találkozóhely kíván maradni Kelet és Nyugat, a KGST és a Közös Piac között.
Dr. Wanka: Ha már a találkozásokról esik szó: a két főváros vezetőinek a találkozói ugyancsak előbbre vihetik a munkát. A budapesti tanácselnök szeptemberben jön hozzánk dr. Zilk polgármester meghívására. Hadd mondjak el még egy fontos értesülést: van egy svájci cég, a Prognoswerbung, amely évente megjutalmazza a legkiválóbb ötleteket, teljesítményeket. Tavaly a La Manche alatti alagút tervét tüntette ki, az idén nyáron Bécsnek és Budapestnek ítélte a díjat a kettős világkiállítás ötletéért. Szeptember 23-án Bázelben adják át erről az oklevelet, és persze mindkét polgármestert is meghívták az ünnepségre. Újabb lehetőség ez arra, hogy közös tervünket – bizonyára a mostaninál is részletesebben – újra előadjuk a világsajtó előtt!
• Mi a világkiállítás megrendezésének osztrák politikai háttere?
Dr. Vavrik: Az egyik legfontosabb indítékunk alighanem az, hogy Ausztria éppen földrajzi fekvésénél fogva Európa egyik határvonalává vált a múlt évtizedekben. Emiatt politikai szerepet is magára vállalt, hogy bebizonyítsa- a kelet–nyugati határ átlátható, átjárható, átléphető, és inkább összeköt, mint elválaszt! A bizonyítás legfrappánsabban éppen Magyarország közreműködésével sikerült. Új hangsúlyok és új nyitások réven. Olyan szintet értünk el kapcsolatainkban, amilyet bizonyos nyugati országokkal sem sikerült. Hadd említsem példaként Franciaországot, ahová vízumot kell váltaniuk az osztrákoknak, miközben a kommunista Magyarország felé erre már évek óta nincs szükség.
– Ami a két ország közös gazdasági vállalkozásait illeti: mi sem vagyunk elégedettek a millió dollárban vagy schillingben kifejezhető értékekkel, de ha a többi keleti országot tekintjük. mindjárt kedvezőbbe válik a kép. A beruházásokról: az alkancellár úr mostani budapesti látogatásán aláírta a beruházásvédelmi megállapodást Magyarországgal. Ez az első ilyen szerződés Ausztria és egy szomszédos ország között. Azt jelenti hogy a magyar beruházót nálunk az osztrákkal azonosnak tekintjük, és persze fordítva is ez a helyzet, ami az előnyöket illeti. Alighanem ez is növelheti a világkiállítás sikerét.
Grossendorfer: A világkiállítást további nyitásnak tartjuk, egyfajta politikai joint ventures-nek amellyel minden kétkedőnek bebizonyíthatjuk: a különbözőségek ellenére is vannak még mindig fölfedezhető érintkezési pontok és érdekazonosságok, amelyekkel folyamatosan számolni lehet, s kell is.
Dr. Vavrik: Az osztrák–magyar közös világkiállításban nem a közös az igazán történelmi jelző, hanem az, hogy egy kelet- és egy nyugat-európai ország együttesen rendezi. Egészen más ez, mint mondjuk, Brüsszel és Párizs hasonló vállalkozása lenne.
• Uraim, köszönöm a beszélgetést!
