Az újságíró archívumából: Adós győriek

Ezzel a címmel jelent meg ötvennégy esztendővel ezelőtt a megyei újságban egy glossza, amelyben a szerző kifogásolta, hogy Győr számos jeles szülöttéről, illetve olyanokról, akik feledhetetlenül maradandót tettek a városért, nem neveztek el közterületet. Íme az 1967. február 5-i újságcikk: (A nyitó képen a győri Rómer Flóris Múzeum tetszhalott udvara.)

„Ne szégyelljük, hogy adósak vagyunk! Tisztelet-kölcsönünk törlesztését megkezdeni ideje lenne. Hős eleinknek tartozunk. Azoknak, akik sok emberöltővel ezelőtt szabadságukat, vérüket áldozták a magyarság becsületéért és boldogulásunkért is. Egykoron Európa ünnepelte őket fenséges harangzúgással, és kortársak unokái tanulták nevüket.

Igaz, sárguló lapjai a történelemnek ma is őrzik nevüket, hirdetik dicső tetteiket. A város azonban, ahonnan elindultak, a szűkebb haza, amiért cselekedtek veszélyes korok viharfelhős ege alatt – ma keveset gondol rájuk. Maradandó emléket csak némelyiküknek állított.

Adósak vagyunk tehát mi, kései unokáik. Adósai a törökűző, városszabadító Pálffy Miklósnak és Schwarzenberg Adolfnak. Háromszázhatvankilenc esztendővel ezelőtt – akkor, amikor a török ezen a tájon pöffeszkedett, és Európa rettegte hatalmát – megtalálták a módját és pillanatát: miként és mikor üssenek, törjenek a győri várban befészkelődött törökre. Egy lapra tettek fel mindent: győzni vagy elesni. És Lamars gépész petárdája bedöntötte a Fehérvári kaput, és 1598. március 28-ára virradóra ismét magyar zászló került a győri vár tornyára. A furfangos eszű Lamarsra ugyan ki emlékszik?

De nemcsak a harcban jeleskedtek elődeink. Miklós győri püspök fogalmazta meg a tihanyi apátság alapítólevelét, az első magyar nyelvemléket. „P. dictus magister” – Anonymus – ugyancsak Győrből származott, a legújabb kutatások igazolják Péter mester hovavalóságát. Vagy: Győrött született 1805. december 24-én Mérei (Schöpf) Ágost sebész és szemorvos, a negyvennyolcas szabadságharc tevékeny részese és az önkényuralom üldözöttje.

Az ő nevéhez fűződik az első hazai gyermekkórház alapítása. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Az angliai Manchesterben halt meg elhagyatva, elfeledve.

Ma csodagyereknek tartanák, valójában éles elméjű fiú volt König Gyula matematikus, műegyetemi tanár. Győrött született 1849. december 16-án. Eötvös Loránddal közösen alapította a Matematikai és Fizikai Társulatot. A párizsi egyetem tanára lett Kont Ignác, egykori győri diák. Száztizenegy esztendővel ezelőtt született, és elsőként hintette szét francia nyelvterületen a magyar irodalom gyöngyszemeit Vörösmarty, Arany, Gyulai Pál műveinek népszerűsítése által. Kötetekre menő tanulmányokat írt a magyar irodalomról és tudományról.

A nagy Wagner tanítványa volt Richter János, aki 1843. április 4-én született Győrött. Mestere ajánlatára nevezték ki a müncheni opera igazgatójává. Később a budapesti Nemzeti Színház karnagya lett, és nem kisebb tettek, mint Wagner műveinek ősbemutatói fűződnek nevéhez. Bayreuthban dirigált 1879-től, Oxford tiszteletbeli doktorrá avatta zenetudósi munkásságáért. És vajon ki méltatta őt, mint a magyar filharmónia első számú segítőjét és irányítóját?

Xántus Jánosról nevezték el a győri múzeumot, holott a város első régész-tudósa és múzeumalapítója Rómer Flóris volt, ki Börzsönyi Amolddal együtt vezette a Győr környéki és győri ásatásokat. És Bakody kapitányról ki mondott méltatást már Győrött? A reformkorban született a szabadságharcban kapitányi rangig küzdötte fel magát többször kitüntették. Orvosdoktorrá 1854-ben avatták. Megalapította a Magyarországi Biológiai Társulatot, és 1861-ben Budapesten szorgalmazta a tornászat rendszeres gyakorlását. Dr. Bakody Tivadar a hazai testnevelés megteremtője.

Lehetne sorolni tovább a neveket. Bisinger Józsefét, az üvegesmesterét, kinek a közre hagyott vagyonából épült a győri városháza és óvoda a Gorkij utcában, Wurda Józsefét, a világjáró tenoristáét, Győry Vilmosét, a csöndes szavú műfordító- író nevét.

Adósak vagyunk a tisztelettel. Az adósságot azonban törleszteni lehet. Évszázadok múltán is, ha akarjuk. Tucatszámra épülnek Győrött a házak, új utcák, terek nőnek ki maholnap – szinte a semmiből. És ezeknek az utcáknak, tereknek, ligeteknek nevet adtunk és adunk. Köztelek utca, Álom köz, Bokréta, Dél, Gömb, Gyümöcs, Hó, Tavasz, Nyár, Tél, Kis, Venyige, Mazsola utca, Transzportház köz, Salétrom, Virág, Lepke utca – ki tudja, milyen elgondolás szerint ötlött nevek.

Mikor Győr várossá alakulásának 700. évfordulóját ünnepli (1971-ben), már új városrész magasodik Nádorvárosban. Méltó emlékezés – adósságunk becsületes törlesztése – lenne, ha utcát, teret, fasort, ligetet, középületet neveznénk el azokról, akik sokat tettek Győrért, hírt és nevet szereztek megyénk székhelyének.”

Most, 54 esztendővel később, kíváncsiságból utánanéztünk, változott-e bármi is?

Lett Pálffy utca: kb. 200 méter hosszú. És Schwarzenberg utca is – a Pálffy utcától nem messze – szintén kb. 200 méter hosszú.

Lamars: itt említtetik az Arcanum adatbázisának köszönhetően, Győrött nem akadtunk nyomára.

Miként e két, jeles egyházi személyiség sem szerepel a város nyilvánosságában:

Miklós győri püspök: a Wikipedia felsorolja a városban egykoron regnált püspökök között, ám csak ennyi: 1049–1055(?), tehát I. András királyunk kortársa volt.  

Anonymus, vagy Bele Regis Notarius (a. m. Béla király [Névtelen] Jegyzője; kb. a 12. század vége – 13. század eleje), a P. dictus magister, a király igen nagy valószínűséggel 1133-ban nevezte ki Péter győri püspöknek.

Dr. Schöpf Merei Ágostonról elnevezett közterületről nem tud az internet, azt viszont az Infovilág írta meg, hogy a Rákóczi Ferenc utca 13. alatt (fenti kép!) emléktábla jelöli a szülőházát; az épületben azonban még egy emlékszobát sem sikerült mostanáig berendezni.

König Gyuláról elnevezett közterületet sem sikerült föllelni a négy folyó városában.

Kont Ignác, igaz, a Győrhöz közeli Téten született 1856-ban, ám szülei nem sokkal később Győr-Szigetbe költöztek, a helyi bencés gimnáziumban végzett, Győrött katonáskodott, végül a párizsi Sorbonne Egyetemen „kötött ki”, a francia fővárosban hunyt el 1912-ben. Ugyan ki ismeri a nevét az Audi-városban?

Richter Jánosról (Győr, 1843. április 4. – Bayreuth, 1916. december 5.) a Wikipedia megjegyzi, hogy német nevet is használt: Hans Richter, és magyar–osztrák karmester volt, korának egyik legkiemelkedőbb zenei egyénisége, tekintélye. Győr-Gyárvárosban (miért éppen ott?) egy hosszú, derékszögű utca őrzi a nevét, továbbá a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, valamint már sok évtized óta egy emléktábla az Apáca utca 5. számú ház homlokzatán.

Az eredetileg Xántus János etológusról elnevezett győri múzeumot átnevezték, és a nevét (szakmájához híven) a győri állatkert vette föl, a múzeum pedig Rómer Flórisét, aki néhány évig Győrött tanított és példás múzeumápoló tevékenységet folytatott. Bár nem győri, hanem pozsonyi születésű és Nagyváradon hunyt el, életpályája mindenképpen rendkívülinek mondható – derül ki a Wikipediából. Győrött nem csupán múzeum, hanem egy művelődési ház és egy utca is az ő nevét viseli. Mindazonáltal a Rómer Flóris Múzeum sok év óta zárva tart, gyűjteménye láthatatlan (külvárosi raktárban őrzik), és mostanáig sem sikerült kideríteni, mikorra készül el a felújítása, bővítése. Részletesen az Infovilág cikkében.

Rómer kollégájáról, tudós társáról, Börzsönyi Arnoldról a Magyar Életrajzi Lexikon megemlékezik ugyan, Győrött nincs szembetűnő nyoma emlékének, holott máig őt tartják Győr vármegye őstörténete kimagasló krónikásának.

A Wikipediából: Bakody Tivadar József (Győr, 1825. május 4. – Budapest, 1911. március 29.) magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár. Petőfi barátja, Görgei honvédtisztje, jeles orvos, európai egyetemek tanára… Bizonnyal megérdemelné, hogy közterület, intézmény őrizze a nevét.

Bisinger József, a művelt és nagyvonalúan adakozó győri iparos nevét egy sétány őrzi a város szívében, nem messze a városházától, amelynek fölépítésére ő adta az induló tőkét. Örvendetes, hogy a sétány, amelyet eredetileg róla neveztek el (majd évtizedekig a bolgár kommunista Dimitrov nevét őrző sétányként szerepelt a térképen), visszakapta a Bisinger nevet.

Wurda Józsefről sem sokan tudnak szülővárosában. Még szerencse, hogy egy lelkes amatőr helytörténész honlapján viszonylag részletesen szerepel; megtudható, hogy az apja tímárlegényt (a Magyar Színházművészeti Lexikon rosszul tudja, takácsmesterként aposztrofálja a kiváló tenort!) nevelt az 1807-ben született fiából, aki végül nemzetközi hírű énekesként vonult be a halhatatlanok csarnokába. Győrött még nem fedezték föl.  

A viszonylag fiatalon elhunyt Győry Vilmos (Győr, 1838. január 7. – Budapest, 1885. április 14.) ugyancsak várhat még, hogy megörökítsék nevét a szülővárosában, holott nem volt akárki: evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja. Győry Loránd miniszter és Győry Ilona tanítónő, író, műfordító édesapja.

Az 54 esztendővel ezelőtt megjelent glosszán túl természetesen külön cikksorozatot közölhetnénk még Győr város neves személyiségeiről. Ha bárki olvasóink közül (mindenekelőtt a győriekre gondolunk) indíttatást érez arra, hogy további érdemes személyiségeket nevezzen meg, szerkesztőségünk szívesen fogadja igyekezetét.