Az újságíró archívumából – Bécs is az együttműködést szorgalmazza

Az 1970-es évek közepétől – köszönhetően az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jótékony hatásának, ajánlásainak – különösen sokat jártam nyugati szomszédságunkban, Ausztriában. A magyar politikai élet vezetői láthatóan komolyan számoltak a Helsinkiben aláírt 35-oldalú megállapodással, azzal, hogy végre (harminc évvel a második világháború után) látványos és tartós kapcsolatjavulás kezdődik kontinensünk keleti és nyugati országai között. Az enyhülés, a gyakorlatilag minden oldalú együttműködés nagyszerű példáját mutatta föl hazánk és az Osztrák Köztársaság sokoldalú kapcsolatrendszere. Látványos és kevésbé látványos felső szintű, illetve szakmai látogatások sokasága bizonyította országnak, világnak: Európa (és persze más kontinensek) országai, népei nem arra hivatottak, hogy farkasszemet nézzenek egymással, hanem arra, hogy megtalálják és erősítsék a sokoldalú együttműködésüket. Erre a törekvésre sok jó példát mutatott hazánk és Ausztria, még akkor is, ha 1989-ig kellett várni a vasfüggöny lebontására. Budapest és Bécs különösen sokat tett a kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok bővítéséért, és ennek krónikás tanúja lehettem jó másfél évtizeden át a Magyar Hírlap Ausztriára is szakosodott munkatársaként. Az alábbi írás (MH, 1985. január 10.) csak egy a sok közül. Íme:

Ahogy fogytak a naptár lapjai, akként gyarapodtak az összegzések az 1984. esztendő gazdasági eredményeiről, illetve az előrejelzések az 1985. év kilátásairól. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) éves jelentésében így ír Ausztriáról: „A legfontosabb gazdaságpolitikai célok elérésével 1984-ben is sikerült megtartania kedvező nemzetközi pozícióját.” A WIFO (Osztrák Gazdaságkutató Intézet) december közepén hozta nyilvánosságra jelentését, amely szerint 1985-ben háromszázalékos bruttó hazai termelésnövekedéssel lehet számolni. A fogyasztói árak csak négy (tavaly 5,7) százalékkal emelkednek, a munkanélküliség valamelyest csökken a múlt évihez mérten, 4.6 százalék körül valószínűsíthető; az ország fizetési mérlegének hiánya 4,6 milliárd schillinggel lesz kevesebb.

Harminchárom vezető gazdasági szakember nyilatkozott a bécsi Die Presse egyik december végi számában. A Siemens Rt. osztrák vezérigazgatója: „1985: Ausztria gazdasága a próbapadon”; a Munkáskamara elnöke: „A gazdaság megfontolt támogatásával és okos jövedelempolitikával sikerült életben tartanunk a konjunktúrát, a föllendülést”; a Commondore Számítógép Kft. ügyvezető igazgatója: „A lehetőségek adottak – ki kell használni őket.”

Természetes törekvése a teljesítőképes osztrák iparnak, hogy „levezesse fölös energiáit”, azaz: ahol csak lehet, megrendelést szerezzen, üzletet kössön. Megbízottai jóformán valamennyi fontos gazdasági tárgyaláson ott vannak, és versenyképes ajánlataik jó része érett szerződéssé, kulcsátadásos beruházássá a múlt években. A VOEST–Alpine Rt. állami óriás konszern már rég nem csupán kohó- és hengermű, hanem számottevő elektronikai vállalat is! Ezt bizonyítja, hogy az IBM és a Hewlett–Packard együttesen 4,5 milliárd schillinges megrendelést adott nemrég a linzi központú rt.-nek.

Különösen a keleti üzletek bizonyultak ígéretesnek Ausztria állami és magánvállalatai számára.

Milliárdos megrendeléseket nyert el és teljesített tavaly a már többször is példaként említett VOEST–Alpine az NDK-ban és a Szovjetunióban. Novemberben Sinowatz kancellár avatta föl Eisenhüttenstadtban az „osztrák” konverter-acélművet. Pár héttel később Minszk közelében vett részt az osztrák kormányfő a zslobini kompaktacélmű ünnepélyes átadásán. Szovjetunióbeli hivatalos útjára egyébként 38 vezető osztrák cég képviselői kísérték el!

A hivatalos osztrák statisztika szerint Magyarország előkelő helyet foglal el nyugati szomszédunk kereskedelmi partnereinek a sorában. A KGST-országokat tekintve harmadik: kölcsönös szállításaink értéke meghaladja az évi 12 milliárd schillinget. A jelek szerint tavaly sikerült ledolgoznunk a kereskedelmi mérlegben hosszú időn át Ausztria számára mutatkozott többletet.

Miként értékelik osztrák hivatalos körökben az együttműködést Magyarországgal? Két hónappal ezelőtt került sor Bécsben az osztrák–magyar áruforgalmi vegyes bizottság legutóbbi ülésére. Az osztrák minisztertanács előtt dr. Norbert Steger ipari és kereskedelmi miniszter, alkancellár egyebek között elmondta: a vegyes bizottság szorgalmazta a két ország harmadik piacokon való együttműködését; szélesíthető a kooperáció az erőmű-építésben, az energia-, a vízgazdálkodásban, a cellulóz- és a papír-, az élelmiszer- és az építőiparban.

Bécsi beszélgető partnereim – dr. Erich Wittmann, a kancellári hivatal szekcióvezetője, valamint dr. Bodo Beelitz miniszteri tanácsos, ugyancsak a gazdasági koordinációval foglalkozó szekció egyik osztályvezetője – leszögezték:

– Számunkra politikai kérdés is a gazdasági kapcsolatok ápolása, erősítése, sokoldalú bővítése. Ebben a nagyon is kiéleződött nemzetközi légkörben szeretnénk példát adni az eltérő társadalmi berendezkedésű országok gyümölcsöző együttmunkálkodására.

 Az osztrák–magyar politikai és kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok – meggyőződésünk – hozzájárulnak a térség stabilitásának az erősítéséhez, annál is inkább, mert a kölcsönös jóakarat és a bizalom az éltetője.

Az annegassei bájos barokk palotában folytatott beszélgetés a kényes kérdéseket se kerülte el. Éppen előző nap fogadta el az osztrák parlament a technológiatranszferrel kapcsolatos állásfoglalást:

– Ausztriát az utóbbi időben többször is azzal a kritikával illették, hogy az amerikai technológia átjáróháza – mondták beszélgető partnereim. – Nem titok, hogy érdekünk a legfejlettebb technológiák, módszerek átvétele, hisz’ ez fejlődésünk alapja. Az is tény, hogy a legkorszerűbb technológia a tengerentúlról jön. Abba nincs beleszólásunk, hogy mit tartalmazzon az amerikai szállító és az osztrák vásárló fél magánjogi szerződése. Az osztrák eredetű technológiák továbbadása – akár Keletre, akár Nyugatra – viszont szuverén jogunk. Mindenesetre nagyon bízunk abban, hogy éppen a nemzetközi helyzet előbb-utóbb bekövetkező újabb enyhülése után a kelet–nyugati technológiai-tudományos együttműködés is visszanyeri egykori intenzitását.

Régi ismerője, mi több, apostola az osztrák–magyar gazdasági együttműködésinek dr. Alfred Mayer, a Szövetségi Kereskedelmi és Iparkamara kelet-európai osztályvezetője.

– Egymás potenciális partnerei vagyunk — mondja dr. Mayer –, amit az is bizonyít, hogy száznál több kooperációs megállapodást kötött egymással Bécs és Budapest. Ez látszólag soknak tűnik, hisz’ vannak olyan KGST-országok, amelyekkel az ilyen jellegű megállapodások a harmincat sem érik el. Mi mégis kevésnek tartjuk, és ebben a magyar fél is egyetért velünk.

Annak ellenére, hogy rendszeres és gyakori a két ország vezető szakembereinek a tapasztalatcseréje, és főként: mindkét félben megvan a szándék az előbbre lépésre, haladásunk nem olyan ütemű, mint amilyen lehetne. Bármennyire dicséretes is a magyar külkereskedelmi cégek önállósága, ez mind kevés; a termelő vállalatoknak kellene az eddiginél több javaslatot tenni a közvetlen együtt munkálkodásra az osztrák cégekkel. És főként: korszerűsíteni a már meglevő kooperációs szerződéseket, keresni az együttműködés lehetőségeit olyan közös gondjaink megoldásában, mint például a környezetvédelem vagy az alternatív energiaforrások. Nekünk megvannak a magunk elgondolásai – elő is terjesztettük őket Magyarországon – egyebek között harmadik piacokon való együttes föllépésre, fogyasztási és iparcikkek közös gyártására.

Készek vagyunk ebből a célból közös cégek alapítására. Ez év elején egyébként gazdasági misszió látogat Magyarországra, hogy újabb lendületet adjon a közös érdeket szolgáló együttműködésünknek.»

(A nyitó képen egy szép bécsi, belvárosi palota az Annagassén, a “Kék pontyhoz”; forrás: https://www.meinbezirk.at)