Az újságíró archívumából – Bergacsov interjúja

Máig sajnálom, hogy egy „apróságot” nem kérdeztem meg harmincegy esztendővel ezelőtt Wolfgang Berghofertől, amikor interjút folytattam vele, Drezda főpolgármesterével. (A nyitó képen: Wolfgang Berghofer Drezda sziluettjével a háttérben; a saechsische.de felvétele 2014-ben készült.) A céltudatos, lendületes, magabiztos, bautzeni születésű városvezetőtől, aki egyébként megannyi társához hasonlóan a keletnémet „politikusképzőből” (a kép 1975-ben készült a Szabad Német Ifjúság egyik rendezvényén Berghoferről; forrás: oiger.de), az FDJ-ból, az uralkodó párt ifjúság szervezetéből lépegetett egyre följebb, jó lett volna megtudni: híve-e a második világháború után négy részre szakított Németország, azaz az akkori Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egyesítésének? Azóta, éppen esztendővel a Berghoferrel folytatott beszélgetésünk után az élet és a politika megoldotta a történelmi kérdést. És most az akkor rangos újságként ismert Magyar Hírlap 1989. november 24-i számában megjelent interjú:

Wolfgang Berghofer, Drezda főpolgármestere 1989 novemberében

Bergacsov – Drezda lakói csak ekként emlegetik főpolgármesterüket. Wolfgang Berghofer pedig büszke erre a becenévre, mert mint mondja: „szeretet és biztatás” egyaránt kifejeződik általa. Az Elba-parti nagyvárosban élő negyvenesztendős politikus a múlt négy évben bebizonyította: változtatni akar a régin, s újat csinál is; nem különösebben törődött eddig sem a Berlin által meghatározott és a legutóbbi időkig megkövetelt régi struktúrákkal.

– Az NDK-ban nemigen volt jellemző (egészen a legutóbbi hónapokig), hogy a város első számú választott vezetője, a polgármester álljon a reformokért küzdő népmozgalom élére. Kiállt már az „új szelek” előtt is az állami-társadalmi élet megújulásáért? Ha igen, miként?

– Szókimondó természetem közismert. A dolgok szépítgetése sohasem volt a kenyerem. Már a nyáron súlyos összeütközésbe kerültem a központi vezetéssel, amikor „a hivatalos vonal” hazaárulóknak nevezte az NDK-ból távozókat. A nagy emberveszteség, a keserű vereség láttán újra változtatásókat szorgalmaztam, s amikor rájöttem, hogy Berlin csak a megszépített jelentésekből és nem a valóságból indul ki, elhatároztam: itt másként lesz.

– Miközben Lipcse, a másik szász város egyre nagyobb tömegtüntetések színhelye volt, mi megpróbáltunk szót érteni a szívünk szerinti változást akarókkal, és mindjárt a sajnálatos október eleji karhatalmi brutalitás után párbeszédet kezdtünk az evangélikus egyház közreműködésével a tüntetők megbízottaival. Ők lettek mára „A húszak csoportja”, lényegében a közvetítők az államhatalom és a lakosság között.

– Várható-e a kiegyezés az ellenzékkel, netán koalícióba tömörülnek-e a demokratikus erők a városvezetésben is?

– A húszak csoportja, az Új Fórum, a Demokráciát most és a többiek leszögezték: nem ellenzékiek; ők új demokratikus polgári kezdeményezők. Azért alakultak, mert az NDK jelenlegi szerveződési keretei között nem volt más lehetőségük az önkifejezésre, a változtatásra. A „Húszak” például eleve be is jelentették: mihelyt elérték a céljaikat, azonnal föloszlanak. Így végül is még nem tisztázott, hogy mely szervezetek maradnak a politikai színtéren.

– A koalícióról: rövidesen új választások lesznek, és ha ezek a politikai-társadalmi csoportosulások az új választási törvényben meghatározandó szavazatarányt megszerzik, mindenképpen mandátumhoz is jutnak nem csupán a központi népképviseletben, hanem a helyiekben is.

– Hogyan kíván a város vezetés együttműködni az Új Fórummal és a többi csoportosulással?

– Az Új Fórummal máris fennáll a közvetett együttműködés. A húszak csoportja ugyanis magában foglalja a különféle politikai erőket, az Új Fórumhoz szorosan kötődőket is. A legfőbb együttműködési forma napjainkban a párbeszéd folytatása közös ügyeinkről, a megújulásról, a fordulatról, a reformról. Ez a múlt hétfőn már negyedszer megrendezett városházi beszélgetéseken zajlik elsősorban. A legszélesebb méretekben viszont a közös tüntetések, felvonulások alkalmával spontán kialakuló, nemegyszer nagyon is szenvedélyes vitákon, ahol viszont ugyancsak közös rendezőgárda gondoskodik a közrend fenntartásáról.

– Meddig lesznek még tüntetések Drezdában? Végtére is mit akarnak elérni az emberek a rendszeres tömegfölvonulásokkal?

– Senki sem tudja megmondani, meddig. Az embereknek évtizedek alatt összegyűlt rengeteg mondanivalójuk van, amit nyilvánosan kívánnak közölni. Tulajdonképpen mindegy, ki ellen vagy ki mellett állnak ki – az önkifejezés e demokratikus formáját szeretnék kihasználni. És ezzel messzemenően egyetértek, jómagam is többször fölszólaltam e rendezvényeken. De azt is kifejtettem, hogy a valódi, elmélyült párbeszédet nem helyettesíthetik a demonstrációk közben vagy végén elmondott vélemények. Ahhoz, hogy mindnyájunk számára hasznos legyen a véleménycsere, nyugodt körülmények között kell tárgyalóasztalhoz ülni.

– Ugyanakkor figyelmeztető szerepük is van a tüntetéseknek, mert a még nem teljesült kívánságokra, követelésekre irányítják a figyelmet. Tematikus tüntetések zajlanak városunkban, legutóbb az NSZEP vezető szerepe ellen, a legközelebb a jogállamiságért…

– Mik a most megkezdődött átalakítási folyamat céljai?

– Az olyan szocializmus megteremtése, amiben lehet és érdemes élni, ahol az ember jól érzi magát, ahonnan nem mennek el az emberek. A társadalom, a közélet minden területén demokratikus változásokra van szükség. A saját pártomról szólva: az egyik akar lenni a többiek között, soha többé nem kívánja adminisztrációs eszközökkel érvényesíteni a hatalmat, de előharcosa akar maradni a szocializmusnak. Gazdasági területen meg kell változtatni a máig érvényes, nehézkes tervezést; piacorientált gazdaságot kívánunk kialakítani; olyan körülményeket teremteni, amelyek között érvényesül az egyéni kezdeményezés; ahol a fő mérce nem a politikai hovatartozás, hanem a teljesítmény. Egyúttal ésszerűen akarjuk alkalmazni a nálunk széles körű szubvenciós politikát.

– Igaz-e, hogy ön lesz a miniszterelnöknek megválasztott megyei NSZEP első titkár utóda? Vagy csupán szellemi örökét kívánja átvenni Modrow-nak, az ország kiemelkedő reformerének?

– Igen, szóba került, hogy nekem kellene átvennem ezt a súlyos felelősséggel járó tisztséget. Nem törekedtem érte! Szerencsémre illetékes helyen mérlegelték a város lakóinak az elhatározását: nem adjuk a polgármesterünket. A megyei NSZEP-bizottság éppen tegnap este döntött más személy jelöléséről.

Így továbbra is megmaradhatok kommunálpolitikusnak, amelyben a szó második tagja, a politikus is dominál.