Mikor győz igazán a szocializmus? – A kérdés, ha tréfásan is, gyakran elhangzott az 1980-as években (is). A válasz: ha majd népi demokrácia lesz Svájc államformája. Végül, persze, mindeddig egyik sem valósult meg. Az utóbbiban annak ellenére nem, hogy az Alpok országa számos változáson ment keresztül az utóbbi évezredben, mígnem egy évvel Svájc utolsó fegyveres konfliktusa, a polgárháború, a Sonderbund-felkelés után, Európa forradalmi esztendejében, 1848. szeptember 12-én kikiáltották a Svájci Államszövetséget, a kantonokból álló, az örökös semlegesség mellett elkötelezett szövetségi köztársaságot. A mára kis híján kilencmilliós Svájc parlamentjének egyik pártja, a Svájci Szociáldemokrata Párt, és a szövetségi kormányban két tagja van. Amikor ez az elemzésem 1981. február 26-án a nemzetközileg is figyelemmel kísért Magyar Hírlapban megjelent, már tudni lehetett: a svájci szocdemek éppen új pártprogram összeállításán dolgoznak. A pártnak, ami a demokratikus szocializmus mellett elkötelezett modern néppártként tekint magára, elsődleges célja a társadalmi igazságosság. Akkor már nyílt titok volt, hogy az SP Lilian Uchtenhagent (egy nőt!) jelölte a Szövetségi Tanácsba – először Svájc történelmében. Csakhogy az akkori jobbközép parlamenti többség Otto Stichet választotta helyette…Hatott még a „hagyomány”, ami szerint földrészünk legelső demokráciájában a nők csak 1971-ben kaptak szavazati jogot. Egyenjogúságot pedig abban az évben, amikor ez a cikk megjelent… (A nyitó képhez: „Az igazi demokrácia nem zárja ki a nőket!” – tüntető nők Bernben 1969-ben. Foto: Svájci Nemzeti Múzeum.)
«Keresd az asszonyt! – mondja a rendőr-tisztviselő nem is egyszer az idősebb Alexandre Dumas Párizsi mohikánok című darabjában. A szállóigévé vált biztatást akkor szoktuk idézni, amikor valamely ügy hátterében – vagy éppen előterében! – a gyengébb nem képviselője áll. Miként legutóbb is, pár nappal ezelőtt, a Svájci Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa összehívását is egy hölgy személye körül kialakult politikai vihar tette szükségessé. Állítólag … A feltétélezés és egyáltalán a feltételes mód használata ugyanis ebben az esetben rendkívül indokolt.
Dr. Lilian Uchtenhagen (1928–2016)
A főszereplővé előlépett rendkívül okos és feltűnően csinos dr. Lilian Uchtenhagen parlamenti képviselőnő a svájci szociáldemokraták egyik vezéralakja. A bázeli és a londoni egyetemen tanult – írja róla a svájci Ki kicsoda? – summa cum laude, azaz kitüntetéssel szerezte állam- és jogtudományi doktorátusát. (Az államadósság határai címmel írta meg doktori értekezését.) Férje orvos: pszichológus és elmegyógyász; a házaspár három madagaszkári gyereket fogadott örökbe. Lilian asszony nem egy interjúban hangoztatta: borzad mindenfajta megkülönböztetéstől, és tiltakozik mindennemű faji, társadalmi diszkrimináció, az osztályelnyomás, a nők kettős elelnyomása ellen. Küzdelme egyik nagy célja megvalósulásának tekinti, hogy a demokrácia fellegvárának kikiáltott Svájcban 1971 óta a nők is választók és választhatók. Dr. Lilian Uchtenhagent nem sokkal később beválasztották az alpesi ország 200 tagú szövetségi gyűlésébe, a parlamentbe. Kristálytiszta logikával fölépített, kikezdhetetlen érvekkel megtűzdelt, szenvedélyes hangú felszólalásaival nem csupán párttársai, hanem a polgári pártokhoz tartozók körében is elismerést aratott. És persze rengeteg irigyet, ellenfelet, sőt ellenséget is szerzett magának a még ma is meglehetősen konzervatív gondolkodású svájci férfiak között.
A svájci szociáldemokraták minap lezajlott rendkívüli kongresszusa persze nem volt előzmény nélküli. Három polgári párttal (a Svájci Radikális Demokrata Párttal, a Svájci Kereszténydemokrata Néppárttal és a Svájci Néppárttal) koalícióban (az 1953–59 közötti időszakot kivéve) immár negyven esztendeje cselekvő részese a végrehajtó hatalomnak, a szövetségi tanácsnak nevezett kormánynak, amelyben, két szövetségi tanácsosa, azaz minisztere foglal helyét. (A Svájci Államszövetség kabinetjének mindössze hét tagja van, ők irányítják az ügyosztálynak nevezett minisztériumokat. A 23 kantonban szintén működik kormány és titkos szavazással választott parlament, ami viszont a kanton saját alkotmánya szerint dolgozik. A politikai pártok, szak-szervezetek stb. ugyanezen az elven működnek.)
A múlt ősszel lezajlott választások alkalmával évtizedek óta a legrosszabb eredményt érték el a szociáldemokraták: négy képviselői helyet veszítettek, és csupán 47 jelötjük jutott be a parlamentbe. Választói fokozatosan elhagyják a nyugat-európai szociáldemokrata pártok között a jobbszárnyon elhelyezkedő svájci pártot, és inkább az alternatív baloldali mozgalmakat részesítik előnyben. Ezt a helyzetet használták ki a polgári koalíciós partnerek, hogy megannyi szociáldemokrata kezdeményezés elvetése után újabb döféssel gyengítsék kormányzótársukat.
Szociálpolitikai, pénzügyi, energiapolitikai, környezetvédelmi kérdésekben már addig is sorra kisebbségbe szorultak a szociáldemokraták a radikálisok jobbszárnyának erősödése folytán. Legutóbb pedig Lilian Uchtenhagennek a megüresedett pénzügyminiszteri posztra jelölésekor szenvedtek látványos vereséget. A parlament ugyanis „korainak” találta, hogy a zürichi tudós asszony személyében – az ország történelmében először – női tagja is legyen a kormánynak. Helyette a polgári pártok „jelöltek” egy másik szociáldemokratát, Otto Stichet és őt választották is meg.
A kész tények elé állított szociáldemokrata pártnak nem volt más választása, mint rendkívüli kongresszuson eldönteni: maradjon-e a kormányban (ahol másik képviselője Pierre Aubert külügyminiszter), vagy a koalícióból való kilépésével ellenzékbe vonuljon?
Jellemző svájci módszerrel a szociáldemokrata pártvezetőség a kilépés mellett és ellen érvelő dokumentumot bocsátott a párttagság rendelkezésére. Három lehetőség közül lehetett választani: a) a párt feltétel nélkül továbbra is részt vesz a végrehajtó hatalomban; b) csak a következő, 1987-ben esedékes választásig marad, közben kidolgozza az ellenzékbe vonulás stratégiáját, illetve feltételekhez köti a részvételt (a kormányzó pártoknak meg kell egyezniük a minimális közös programban, a kormánynak és a parlamentnek együtt kell működnie a szociáldemokrata célok és javaslatok megvalósításában); c) ellenzékbe vonulás.
A rendkívüli kongresszus tizenegy órás vita után úgy döntött, hogy a párt nem vonul ellenzékbe és miniszterei is maradnak á szövetségi tanácsban. Helmut Hubacher pártelnök és vezető társai, a francia- és német-svájci pártszekciók ezzel a kongresszusi döntéssel kisebbségbe kerültek. Az erővonalak továbbra sem a leghatározottabbak, ugyanis a koalícióban maradás mellett 773, ellene 511 küldött szavazott. A párttagság elé bocsátott dokumentumban említett új stratégia kidolgozása – megfigyelők szerint – nagyon is időszerű. Évente mintegy ezren hagyják el a mintegy 50 ezer tagot számláló Svájci Szociáldemokrata Pártot, és csak nagyon kevesen kérik felvételüket. Dr. Lilian Uchtenhagen és társai a balszárnyon nagyon is tisztában vannak a pártmegújítás szükségességével. Mindenekelőtt helyre kellene állítani a párt egységét a jobbszárny hangadóinak a meggyőzésével. Ugyanakkor új tagokat kell toborozni elsősorban a baloldali elégedetlenkedők és a párttal rokonszenvezők soraiból, a választásokon részt nem vevő olyan polgárokból, akik kiábrándultak a polgári többségű kormány politikájából.
A szociáldemokrata baloldal reálisan mérte föl az ellenzékbe vonulás hátrányait: a párt úgysem érne el átütő sikert, viszont elesne számos olyan fontos információtól, amelyhez a kormányban részt vevő miniszterei révén eddig hozzájutott. Ugyanakkor a tagság jó része is kiszorulna sok, féltve őrzött pozícióból, vezető állásból, ami megint csak a párt további gyengülésével járna, hisz’ elfordulnának tőle.
Nem keserítette el Lilian asszonyt, hogy egyelőre nem kapott bársonyszéket. Mint optimista nyilatkozataiból kicseng: ezután is küzdeni fog azért, hogy megváltoztassa elsősorban pártbéli társai – és általában – a svájci férfiak konzervatív felfogását. Nem elég keresni, szeretni is kell az asszonyt, még ha okos, vezetésre termett is.”