Ötvenhat esztendővel ezelőtt, 1966. július 19-én jelent meg ez a portré az akkorra már legendássá, ikonná tekintélyesedett idős Lelóczky Jenőről a Győr-Sopron megyei napilapban. (Azért idős, mert unokaöccsét, a folyók városában jól ismert fotográfust is Jenőnek hívják.) Lelóczky legalább annyira fogalom volt (és talán még ma is az, holott pusztán a csinos sarokház emlékeztet a valamikori dicsőségre), mint a pesti Vörösmarty téren a háborúkat és rendszereket túlélt Gerbeaud cukrászda. A Gerbeaud-nak szerencséje volt, egy kiváló szak- és üzletember-család vette kézbe; a Lelónak kevésbé, miután a háború után nem sokkal kiszemelte az új hatalom, kikiáltotta virilistának, és mint tudható, az annak idején szitokszó volt. Holott, miként az alábbi írásból kiderül, „a Lelóczky” igazi lokálpatrióta és a legkiválóbb szakemberek egyike volt… (Nyitó képünk illusztráció.)
«Szakma, szakember, szakmaszeretet. Hányszor kimondjuk, leírjuk ezeket a szavakat! De átfut-e rajtunk olyankor a megbecsülő melegség?
Idős Lelóczky Jenő apai nagyapja vízimolnár volt Esztergom mellett a Dunán. Apjának a liszthez már csak annyi köze volt, hogy kitűnő kuglófot, foszlós kalácsot és más süteményt szolgált fel belőle Győrött, a Kazinczy utca 8. szám alatti cukrászüzletében. A századfordulón építtetett házat a család az egykori Karmelita köz és Korona köz sarkán. A földszinten üzletet nyitott, a pincében műhelyt rendezett be idős Lelóczky Gyula. – Azóta ott van a cukrászda, kávéház. A valamikor híres Lelóczky-cukrászda ma a Kék Duna eszpresszó, de a győriek még mindig így becézik: a Leló…
A vízimolnár fia így végrendelkezett: „A generációk vigyék, vezessék tovább az üzletet olyan szeretettel és tisztességgel, mint ahogy azt mi tettük!”
A legidősebb fiú, Jenő folytatta hát édesapja mesterségét. László Ausztriába ment szakmát tanulni; órásüzletét ma fia vezeti Badenban. Ilona a fővárosban ment férjhez. Gyula banktisztviselőnek készült, de a húszas években beállt az üzletbe, ő is cukrász lett.
Lelóczky Jenő négy reáliskolát végzett, majd az apjánál lett cukrászinas. Tarisznyájában segédlevéllel nyakába vette Európát. 1905–14-ig vándorolt, Az első állomás Bécs, majd Bern, Neuchâtel, Párizs. Onnan Stuttgartba vándorolt, majd Nizzába. Aztán Magyarország, újra itthon a szülői házban. Budapest – Gerbeaud; ismét, külföld: Manton, Zürich. Végül a győri üzletben sikerült folytatnia a tisztességben elhunyt apa mesterségét. A jó hírnév csak patinás lett, de nem halványult Lelóczky Jenő aranykoszorús cukrászmester keze nyomán.
„A Lelóczky” – fénykorában, az 1930-as években: Győr, Deák Ferenc utca 3., a Sarló köz sarkán.
„Lehet, hogy nem voltam a legjobb üzletember. Jóformán évenként alakítottam, formáltam, csinosítottam az üzletemet, modernizáltam a műhelyemet. Minden pénzem az investitióra fordítottam – írta visszaemlékezésében Lelóczky Jenő. Gerbeaud emlékserlege és egy sor más elismerés bizonyítja ügyes kezének jó hírét.
Mi szüksége volt harminc-ötven esztendővel ezelőtt egy biztos megélhetésű kisiparosnak, hogy esténként eljárjon a tanonciskolába tanfolyami órát tartani? – A művelt, helyét minden körülmények között megálló iparosság volt Lelóczky Jenő ideálja, álma. – A termet mindig megtöltötték a tanulni vágyó fiatal és idős iparosok.
Lakásán az íróasztala felett oklevelek függenek; két idézet róluk:
„Győr város ipartestülete Lelóczky Jenő kultúrbizottsági elnöknek, az iparos továbbképző tanfolyamok szervezésében szerzett, kiváló érdemeiért…legteljesebb elismerését fejezi ki. ”
Kelt harminc esztendővel ezelőtt.
A Magyar Cukrászok és Mézeskalácsosok Országos Szövetsége ezennel tudtára adja mindenkinek, hogy az országos kongresszus…Lelóczky Jenő cukrászmesternek a cukrászipar művelésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért a szövetség aranykoszorúját adományozza.”
Lelóczky Jenő igen értékes ipartörténeti dokumentumainak javarészét nemrégiben a győri Xantus János Múzeumnak adományozta. (Ma már múzeum sincs – a szerk.)
A hetvenkilenc esztendős mester még nem számolta össze, hogy hányan tanultak irányításával.
„Arra azonban igen büszke vagyok, hogy aki nálunk végzett, azt mindenütt szívesen fogadták. Európa-szerte híresek voltak a Lelóczky-növendékek. Recepteket gyártottak, művelték magukat; ez utóbbit igyekeztem mindig beléjük plántálni, hisz’ a boldogulás útján a tudás vezeti az embert.”