Az újságíró archívumából – eszperantó: nyelv és remény

Időről-időre föllángol az eszperantó nyelv iránti érdeklődés, lelkesedés. Különösen azok örülnek, akik néhány hónap alatt olyan hasznosítható nyelvtudásra tesznek szert, amellyel könnyen, akadálytalanul kapcsolatot teremthetnek más népek, nemzetek lányaival, fiaival – feltéve, hogy ők is beszélik ezt az olaszhoz, spanyolhoz hasonlító nemzetközi nyelvet. Irodalmi művek – köztük számos magyar író eleve eszperantóul írt, továbbá mások, klasszikusok eszperantóra fordított alkotásai – bizonyítják a lengyel szemészorvos, Ludwik Lejzer Zamenhof (1859–1917) „találmányának”, az eszperantónak a sikerét: milliók láttak hozzá a mesterséges nyelv tanulásához és sajátították is el, mert sokkal könnyebb, mint bármelyik nemzeti nyelv, tanulója igen rövid idő alatt kommunikálóképessé válik, nem hordoz politikai tartalmat, lehetőségként, eszközként kínálja magát a népek megértéséhez, és nem utolsósorban más (tehát élő, nemzeti) nyelvek elsajátításához gyakorlatot, élményt, lendületet ad, ekként különösen hasznos a gyerekek, fiatalok számára. Hiszen amellett, hogy a siker ösztönözheti őket más nyelvek tanulására, eleve megnyitja előttük az értés és megértés világát. Ma van az eszperantó, a nemzetközi nyelv születésnapja: 1887. július 26-án jelent meg az eszperantó első nyelvtankönyve. – Alábbi írásom abból az alkalomból jelent meg a Győr-Sopron megyei napilap 1970. január 27-i számában, hogy tanárok nyelvészek értékelték a magyar kezdeményezést, amely szerint a világon elsőként kezdték meg felsőoktatási szinten az eszperantó nyelvtanárok képzését jó fél évszázaddal ezelőtt.

Régi igazság: ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Sajnos, sokan képzettség, szorgalom vagy kitartás hiányában megelégednek, megragadnak az anyanyelvük ismereténél. (Érdemes minél gyakrabban arról is elgondolkodni: úgy ismerjük-e, úgy használjuk-e anyanyelvünket, ahogy illene, ahogy kötelességünk volna.) A magyartól eltérő nyelvi sajátosságok, kivételek (és hányszor az anyanyelv korlátolt ismerete is!) az oka annak, hogy aránylag kevesen jutnak el az idegen nyelv elfogadható ismeretéhez, használatához.

Él és fejlődik

Hála az emberi elme találékonyságának: olyan nyelv is létezik már, amelyikben nincsenek kivételek. Következetes egyszerűsége, okos hajlékonysága, rokonszenves nemzetközisége (megtalálható benne a nemzeti nyelvek rengeteg szótöve) a titka annak, hogy az átlagos műveltségű és szorgalmú ember 90 nap alatt megtanulhatja az eszperantót. Mekkora könnyebbség: az eszperantóban minden főnév o-ra , minden melléknév  -ra, minden határozószó e-re, minden főnévi igenév i-re végződik! A többes szám jele mindig j, a tárgyeseté kivétel nélkül -n. És az igeragozás? A jelen idejű ige végződése -as, a múlt idejűé -is, a jövő idejűé -os, a felszólító mód jele az -u, a feltételesé az -us. És az eszperantóban nincsenek nemek! Egy füzetlapon elfér az eszperantó egész nyelvtana! Szókincse kiapadhatatlan, az Eszperantó Akadémia gondoskodik róla, hogy az élő, a nemzeti nyelvekhez hasonlóan fejlődjék. Az ENSZ kulturális világszervezetéhez, az UNESCO-hoz tartozó Egyetemes Eszperantó Szövetség fogja össze az eszperantisták, az eszperantó nyelvet beszélők nemzeti szövetségeit. Orvosok, tanárok, újságírók, tudósok, munkások, diákok beszélik, gyakorolják az eszperantót, nemzetközi kapcsolataik ápolására használják. Sokan az eszperantó segítségével tanulják meg az idegen nyelveket…

Elsőként a világon

Részlet egy MTl-hírből: A világon elsőként Magyarországon kezdték meg felsőoktatási szinten az eszperantó nyelvtanárok képzését. A hároméves kísérleti munkatapasztalatait összegezték az Esztergomi Tanítóképzőben szombaton befejeződött tanácskozás résztvevői. A megbeszélésen a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Eszperantó Szövetség képviselői, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának, az Esztergomi Tanítóképző és a Pécsi Tanárképző Főiskola tanárai vettek részt. Egyértelműen leszögezték: az eszperantó nyelv felsőfokú oktatása csak akkor lehet eredményes, ha szervesen beépítik a tanárképzés rendszerébe. Ezt bizonyítják a budapesti és az esztergomi tapasztalatok, ahol hetente 6–7 órában folyt az oktatás. Nem volt viszont ennyire eredményes a munka Pécsett, ahol a fakultatív oktatás csak két óra volt hetenként. Helyeselték a kétnapos esztergomi eszperantó -tanácskozás résztvevői, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol eddig csak kétévenként indult eszperantó szak, ezentúl minden évben hirdessék meg. Javasolták, hogy a középiskolai oktatási rendszerbe vegyék fel az eszperantót a második idegen nyelve k sorába.

Mit mond a nyelvtanár?

Dr. Fésűs András, a Győri Révai Gimnázium tanára évek óta sikeresen alkalmazza az általa kikísérletezett nyelvtanítási módszereit:

– Az eszperantó nyelvtani egyszerűsége fölbecsülhetetlenül értékes segítséget adott eddig is az új módszerek kipróbálásához – mondja a nyelvtanár. – A többi nyelvhez mérten egytized annyi időszükséges egy-egy új módszer kipróbálásához. És hogy ez mekkora előny, azt igazából a tanárok képesek fölmérni.

Őszintén helyeselném, ha a középiskolákban a második idegen nyelvek közé felvennék az eszperantót. A könnyű nyelvtanulás sikere és az eszperantóval megszerzett nyelvi, nyelvtani tudás újabb nyelvek tanulására serkentené tanítványainkat.