Az újságíró archívumából – hazánk is az Orient-expressz menetrendjében

Ma is közlekedik az Orient-expressz, sőt, menetrendjének készítői Budapestet is beiktatták az útvonalába, csakhogy ez az Orient már egészen más, mint volt egykoron, a múlt század húszas-harmincas éveiben, és jócskán különbözik attól is, amiről az újságíró archívumából kiemelt cikkben olvashatnak. Az viszont valószínűsíthető, hogy még pompásabb, még biztonságosabb – és még drágább. Manapság jóval drágább az utazás a luxus-különvonaton, mint, mondjunk, kilencven vagy nyolcvan évvel ezelőtt, ám az is igaz, hogy az utas több luxusban is részesül. Az ikonikus vonatszerelvény – ami az évtizedek során nevet is bővített – napjainkban Venice Simplon-Orient Express (VSOE) néven közlekedik. És persze van a szerelvényben legendás pullman-kocsi is, őrizve amerikai feltalálójának, George Pullmannak (1831–97) a nevét, aki bizonnyal az első volt az éjszakai utazásokra alkalmas, minden kényelemmel ellátott vasúti kocsik gyártásában… A Magyar Hírlap (nem tévesztendő össze a napjainkban sokszorosított nyomtatvánnyal!) 1986. október 25-i mellékletében a többi között arról írtam, hogy a mindenekelőtt idegenforgalmi-szórakoztató célt szolgáló Orient-expressz milyen attrakcióval csábítja hazánkba a kíváncsi – mellesleg pénzes – turistákat. Íme:

«Régi szép idők legendás vonata gurul-pöfög időről időre a Zürichi-tótól a Márvány-tengerig: Münchenen, Salzburgon, Bécsen, Budapesten – kívánság szerint Bukaresten vagy – Belgrádon, Szófián át Isztambulig. Hosszabb ideig tart az utazás, mint jó száz esztendővel ezelőtt! Mert amikor 1883. június 5-én a párizsi Keleti pályaudvarról elindult orient, azaz Kelet felé az első Orient-expressz, 81 óra 40 perc alatt robogott végig 3100 kilométeres útján.

A képen: békebeli étkezőkocsi-sarok az Orient-expresszen.

Napjainkban viszont a nosztalgia Orient-expressz lehet, hogy helyenként az egykori 38 kilométeres óránkénti átlagsebességnek a többszörösével suhan a síneken – bizony csak négy és fél nap múltán gördül be a valamikori Konstantinápoly Sirkeci pályaudvarára. Az út azonban legalább olyan gyönyörű, romantikus és élményekben gazdag, mint egykoron. Igaz, manapság már nem gyilkolnak az Orient-expresszen, mint arról oly’ izgalmasan írt Agatha Christi, és a mai nosztalgiavonat sem adna témát Graham Greennek, miként filmen is csak akkor szerepel, ha kölcsönkérik tulajdonosától.

Étkezőkocsi-részlet – nopjainkban.

Nyereséges üzleti vállalkozássá vált ugyanis a régi idők legendás vonata! A svájci Albert Glatt utazási irodája: az Intraflug, vagyonnyi pénzért kínálja az okcidenttől orientig, a hajszás Nyugattól a romantikus Kelet kapujáig – a délibábos, csikós, gulyás, betyáros Hortobágyon át – vezető útjait. A svájci üzletember ugyanis eredeti ötlettel és persze nem kevés készpénzzel vett részt azon a Monte Carló-i árverésen, ahol kalapács alá kerültek az egykori Orient-expressz és a többi híres európai vonat háló-, szalon- és étkezőkocsijai, ezek a pompás, mondhatnók: iparművészeti remekek! Mahagóni borítású Pulmanok, plüssfoteles, süppedő szőnyegekkel leterített, Jugend-stílusú üvegreliefekkel díszített vasúti kocsik a húszas évek második feléből.

Glatt egy egész vonatra valót, 15 vagont vásárolt meg a Monte Carló-i árverésen. Az egykori nagy európai expresszek, az Orient, a Sud (Párizs–Madrid–Lisszabon), a Train Bleu, a Cote d’Azur múzeális értékű kocsijait. A világon talán a nosztalgia-Orient az egyetlen szerelvény, melyben zuhanyozókocsi is fut!

Mindenekelőtt gazdasági és katonai elképzelések, az akkori nagyhatalmak – a császári Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Franciaország, Anglia – expanziós törekvései miatt került Délkelet-Európa, a Balkán és Törökország ázsiai térsége az érdeklődés középpontjába a múlt század második felében. Különösen izgatta London, Párizs, Berlin és Bécs fantáziáját a konstantinápolyi kikötő, a stratégiailag igen fontosnak ítélt boszporuszi tengerszoros.

Mindez siettette a Nyugat-Európából a Márvány-tenger partjáig húzódó vasútvonal kiépítését és a rendszeres közlekedés megindítását. Nem volt véletlen, hogy a legendás párizs–isztambuli Orient-expresszen majd’ kilencven esztendeig királyok, miniszterek, iparmágnások, szélhámosok, kémek, fegyverkereskedők, titkos küldetésű diplomáciai futárok, világi és félvilági hölgyek, körözött bűnözők is gyakori utasok voltak. Akkor is megkérték a vonatozás árát: teljes ellátással 390 frankba került az út, amely már 14 utassal is megérte a vonatindítást.

Orient-szerelvény a londoni Victoria-pályaudvaron pullman-kocsival.

Ismert és kevésbé ismert eseményekben bővelkedik az Orient-expressz krónikája. A legendákkal övezett vonatot 1891. június 1-jén a trák hegyek között támadta meg Atanaszosz görög bandavezér. Kifosztotta az előkelő utasokat, négy túszt is szedett, akit csak 200 ezer frank váltságdíjért engedett szabadon. 1907 telén Törökországban tizenegy napig vergődtek utasai a hó fogságában Az étkezökocsi személyzete éhes farkasokkal küszködve indult élelemszerző útra. Egy maharadzsa külön vagont bérelt meglehetősen lengén öltözött feleségei számára az Orient-expresszen. A kocsi fűtése tönkrement. Mit tesz ilyenkor a figyelmes férj? Igazgyöngyöket, gyémántokat és más ékszereket cserélt az utasokkal téli holmiért. III. Borisz bolgár cár sem hiányzott az expressz illusztris utasai közül: felséges kezével vezette a mozdonyt, állítólag sokkal jobban, mint ahogy országát kormányozta…

A Wikipediából: Az Orient expressz létrejöttét nagymértékben köszönheti a következetes XIX. század végi magyar vasútpolitikának, melyben nagy figyelmet fordítottak a balkáni államokkal való vasúti kapcsolat kialakításának. A magyar vasúthálózat kiépítésével párhuzamosan Magyarország pontosan betartotta a balkáni vasúti csatlakozások kiépítésére a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, sőt az egyik mozgatórugója volt az egyezségek létrejöttének és támogatta a balkáni országokban a csatlakozó vonalak megépítését.

Visszatérvén a régmúlt időkből napjaink nosztalgiavonatához, el kell mondanunk, hogy magyar érdekeltség is fűződik az Orient-expresszhez. A svájci utazási iroda kezdetben kikerülte vonatával hazánkat. Pokorny Emil, a GySEV Locomotiv Tourist gazdasági tanácsadója kereste meg Albert Glattot: célszerű lenne Magyarországon át közlekedtetni a nosztalgia-szerelvényt, miután a legendás Orient-expressz mindig is erre járt, amíg menetrend szerint közlekedett. A svájci üzletember persze jól szervezett programot és attrakciót kért utasai számára.

Indulásra kész az Orient-expressz.

A GySEV – együttműködve a MÁV-val – lassanként évtizede állja a versenyt. Saját vonalán, Ebenfurthtól Sopronon át Győrig 424-es sorozatú gőzmozdony húzza a luxus nosztalgiaszerelvényt. Fertőbozon már várja a Nagycenkig közlekedő kisvasút a vendégeket, akik akár vezethetik is Andrást, a mozdonyt. Teljesítményüket oklevéllel jutalmazza a GySEV. Csornán vagy Pinnyén újabb attrakció következik: vizet vesz a gőzös, kitisztítják a tűzterét: sok utas, franciák, svájciak ifjabb nemzedéke nálunk lát életében először működő gőzmozdonyt! (A Zürich–Isztambul közötti nosztalgiázáson magyarok is részt vehetnek, ha elég vastag a pénztárcájuk.)

Győrből már villanymozdonnyal robog a 750 tonnás nosztalgia szerelvény Budapestig, ahol a Keleti pályaudvaron barackpálinkát kortyolhatnak a vendégek, miközben pergő népi táncműsorban gyönyörködhetnek a pályaudvaron. Két és fél órás városnézés után irány a Hortobágy. Ott ismét gőzösök vontatják a szerelvényt, amely egyszercsak nagy csikorgás közepette megáll. Betyárok támadják meg az utasokat, és a hölgyeket nyeregbe emelve, elvágtatnak velük a pusztába Rackanyáj, csikós, gulyás, ménes, aztán irány a délkeleti határ…

Jól szervezett üzleti vállalkozás a nosztalgia-Orient. Néhány óra alatt az utas romantikus képet alkothat magának Magyarországról, melynek vasútjai – a GySEV és a MÁV egyaránt – bizonyítják: jól együttműködve, menetrend szerint képesek átvezetni-átengedni egy szórakoztató vonatot hazánkon, miközben bizonyára tisztességes áron szolgáltattunk a nosztalgiázóknak cigányzenét, népi táncot, mozdonyfüttyöt és -füstöt.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)