Indiai szentélyt avattak a balástyai tanyavilágban – hívta fel a figyelmet cikke címében szerzőnk, a Népszabadság indiai témákban járatos munkatársa. Az írás 2008. augusztus 11-én jelent meg, a lap fotóriportere, Móricz Simon felvételeivel gazdagítva.
A nagy hírű radzsasztáni kőfaragók, híres templomépítők leszármazottai készítették a hindu hitvilág legfontosabb elemeit bemutató vöröshomokkő-faragványokat, amelyek immár a Dél-Alföldön, a nandafalvi hindu szentélyparkban várják a meditálni vágyókat.
– Mögnézzük, milyen az ű istenük! – kászálódott le egy fejkendős asszonyság arról a bérelt buszról, amely a közeli Balástyáról hozta ki az érdeklődőket a környező tanyavilágban három évtizede megalapított Nandafalvára, hogy ott résztvevői lehessenek egy ezen a tájon szokatlan ünnepségnek.
Az akácosok mögött megbújva, de nem elrejtőzve néhány tucat magyar alkotta hindu vallási közösség tagjai 14 tanyán élik életüket, gazdálkodnak, vállalkoznak, és vállalják hitüknek ezt a távoli, többségünknek egzotikus vallást. Állami támogatásban nem részesülnek, munkájuk gyümölcséből, adományokból, no meg a nekik felajánlott adó-egyszázalékokból működtetik központjukat, amely Krisna isten legendabeli gyermekkorának helyszínéről kapta elnevezését. Hagyományos vallási hetük az idén kiemelt jelentőséggel bírt: azután, hogy 2000-ben megnyitották templomukat, a tájba kitűnően illeszkedő, magyar és indiai elemeket ötvöző tornyos építmény (Szigeti Gyula alkotása) köré most szombaton szentélyparkot avattak.
Az alföldi asrám – Indiában a szent tanok tanulmányozásának, a meditálásnak a színhelye – hét kézi faragású kőelemmel gazdagodott. Leveles Zoltán (vallási nevén Haridzsan szvámi), a közösség vezetője a Népszabadságnak elmondta, hogy aki megteheti, igyekszik közülük Indiába is ellátogatni. Ott kerültek kapcsolatba a nagy hírű radzsasztáni kőfaragók, híres templomépítők leszármazottaival, akik ma is többnyire őseik mesterségét folytatják. Tőlük rendelték meg a hindu hitvilág legfontosabb elemeit bemutató vöröshomokkő-faragványokat, amelyek – közel öttonnányi súly – Hamburgig hajóval, onnan a Dél-Alföldre kamionnal érkeztek meg, hogy azután a templom körül a zöld pázsiton felállítva várják az ünnepélyes avatást.
A balástyaiak – mint azt a település polgármestere, Újvári László lapunknak elárulta – eleinte természetesen idegenkedtek az új vallás képviselőinek felbukkanásától, ám idővel a hindu közösség része lett életüknek. Ma már nincs olyan falusi rendezvény, ünnepség – például a „zöldség-virág fesztivál” –, ahol zenéjükkel, táncukkal, az általuk készített ételekkel ne kapcsolódnának be a közös vigalomba. A plébános úr is elfogadja a más vallás jelenlétét – derült ki az elöljáró szavaiból.
A hit megvilágításában bővelkedett az ünnep, Paramadvaiti szvámi, a hinduizmus vaisnava ágának nemzetközi tekintélyű guruja részletesen ismertette vallásukat és az annak szereplőivel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A kissé hittanóraszerű előadást jótékonyan oldotta Tóth Szabolcs nemzetközi hírű szitárművész játéka, továbbá Bitter Meenaksi Dóra, aki a klasszikus indiai tánc professzionális előadásával bűvölte el az amfiteátrumszerű nézőtéren helyet foglaló több száz embert. A közelben kifüggesztett fotók – Juhász Balázs, Kiss Zsolt és Prohászka Szandra Indiában készült fényképei – ugyancsak közelebb hozták e távoli világot. Az arc- és kézfestést művelő hölgyek főleg a szépszámú gyerekseregnek okoztak örömet alkotásaikkal. Mellettük a bazársor csemegéi, textilárui, jellegzetes csecsebecséi vonzották a vendégeket, illatos füstölőpálcikák izzításával teremtve indiai hangulatot az esemény köré.
A bal oldali képen Krisna Rahul Acharya Odissi táncművesz.
A protokoll után hindu papok (akik többnyire európaiak – főleg németek és lengyelek – voltak) tűzáldozatot mutattak be az új kőszobrok és -oszlopok előtt, tejjel is megöntözve a domborműveket. A ceremónián számos indiai vendég vett részt, többnyire olyanok, akik hazánkban dolgoznak, így például a Tata Consultancy Service munkatársai. A számítógépes mamutcég képviselője megemlítette, hogy amióta Magyarországra települtek, azaz 2001-től adományaikkal is segítik a nandafalviak tevékenységét. Az eseményre eljött Ranjit Rae, India budapesti nagykövete, aki lapunknak úgy nyilatkozott, hogy immár másodszor jár Nandafalván, és ezúttal is örömmel tapasztalta, hogy magyar részről milyen rokonszenv és érdeklődés nyilvánul meg országa iránt. Ezzel egyetértett a pécsi Mészáros András is, aki az eseményen Európa 2010-i kulturális fővárosát képviselte, s aki kiemelte: minden, ami bennünket körülvesz, a kultúra része, s ez a Balástya melletti hindu központra – az ott rendszeresen megtartott rendezvények, jógaoktatás, kultúrtörténeti előadások, indiai tanulmányutak, vallásismertetők fényében – hatványozottan érvényes.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)