Nem csupán a pannonhalmi monostor könyvtárában bukkanhat az ember ritkaságokra. Hellyel-közzel az újságíró archívumát is a ritkaságok gyűjteményének lehet nevezni. Rég elfeledett tények, nevek, helyszínek bukkannak elő a megsárgult lapok közül. Az egyik álljon itt – immár új nemzedékek tagjainak, akik talán nem is sejtik – a többi között – mennyi érdekesség és emlék rejtőzik Pannonhalma (a nyitó képen a monostor: Győrből teleobjektívvel!) ősrégi fóliánsai között. Az egyik tudósítás 1974. február 10-én jelent meg az akkori Győr-Sopron megyei napilapban:
– Hol tartózkodott 1708. október 13-án II. Rákóczi Ferenc?
– Sárospatakon – válaszolja Tibold Attila, a panonhalmi főkönyvtár munkatársa, s máris mutatja a bizonyítékot, a vékony papírra írt levelet. – A latin nyelvű, nyolcsoros levél válasz Bártfa város elöljáróságának feliratára. Tibold Attila – egyebek között – a bencés kézirattárat rendezi, és e munkája közben bukkant a történelmi értékű levélre.
Abban az időben, tehát 1708 nyár végén, őszén a „nagyságos Fejedelem” azt tervezte, hogy a Habsburg-hatalom ellen forrongó Sziléziába teszi át hadműveleteinek színterét, ugyanakkor utat nyit a porosz trónörökösnek, Frigyes Vilmosnak is a magyar trónra, mert Magyarországnak olyan királyra van szüksége, aki számottevő külföldi erőt képvisel. Óriási erőfeszítésekkel jól fölszerelt hadsereget állított ki, de a 10 000-es sereg Trencsén alatt elvérzett… Labanc lett a nagyhírű brigadéros, Ocskay, Révay Gáspár föladta Nyitra várát, s Bezerédy is egyengetni kezdte magának az utat a bécsi udvar irányába.
A bátrak és elszántak azonban nem adták föl a harcot, újra esküt tettek a szabadságharc ügye mellett, s volt erejük új győzelmek kivívására. Vak Bottyán elzálogosította javait, hogy fizethesse seregét: a Dunántúlon. Kölesdnél Béri Balogh Ádám nagy győzelmet aratott a császári seregeken. Rákóczi, a „vezérlő Fejedelem” 1708 végére országgyűlést hívott össze Sárospatakra, hogy a megbékélést áhító megyék ellenében a harc folytatására rávegye a követeket.
A trencséni csatában megsebesült II. Rákóczi Ferencet családja ősi fészkében éri el Bártfa város (Pannonhalmán őrzött) magyar nyelvű, kérelmező levele: …igaz hűségünket továbbra is tartjuk Nagyságod iránt, de ellenségeinktől tűzt szenvedtünk, labancz név alatt lappangó tolvajok a hegyekben, borunkat eladni nem tudjuk Lengyelországban, mert pestis pusztít… Könyörgünk, hogy a 6000 dikák elviselhetetlen nagyságát csökkentse, mivel fizetni nem tudunk…’’
(A dika annak idején az adózás mértékegysége volt, telkek és kapuk száma szerint határozták meg, mértékét az országgyűlés mondta ki; dika am. rovás – Pallas-lexikon.)
Rákóczi válaszának lényege az volt, hogy tudomásul vette – ugyan mit tehetett volna mást – a halasztási kérelmet, a bártfai tűzvészt, a rablók garázdálkodását, és a város polgárainak jóindulatába ajánlván magát írta alá a levelet 1708. október 13-án Sárospatakon.
Megdőlt egy százados állítás?
Ki nevezte el Szent Márton hegyét Pannonhalmának? A köztudat szerint Kazinczy Ferenc. Dr. Jenei Ferenc győri helytörténeti kutató 1932-ben megjelent tanulmányában („Kazinczy útja Pannonhalmára”) ez áll:
„Szép tavaszi reggel indultak (Maár Bonifác győri pap kíséretében kocsin – a szerk). Útközben Kismegyeren pihenőt tartva megtekintették a franciák nyomait, a győri csata emlékeit. Tovább haladva előtűnt a Szent Benedek-rend ősi monostora, Pannonhalma, ahogyan Szent Márton hegyét éppen Kazinczy nevezte el, Széphalom analógiájára…
Gulyás Elek, az Esztergomi Felgimnazium nyilvános rendes tanára 1860-ban kiadta Guzmics Izidor és Kazinczy Ferenc 1822–31 között váltott leveleit. (Guzmics Izidor László [1786—1839] költő, műfordító, nyelvújító, az Akadémia tb. tagja, bencés tanár, majd bakonybéli apát. A nyelvújításnak lelkes híve, merész újító volt, ezért Kazinczyval meleg barátságot kötött.) Egyebek között a Jenei-féle tanulmányból tudjuk, hogy Kazinczy Ferenc 1831. április 9–13-ig Pannonhalmán találkozott Guzmics Izidorral, kivel kilenc esztendeig jóformán csak levélből ismerték egymást.
A könyvtáros Tibold Attila az apátság kézirattárának rendezése közben találta meg Guzmics és Kazinczy eredeti leveleit, s ezzel bizonyítottá vált (a Gulyás Elek által nyomtatásban is megjelentetett levelekkel összevetve), hogy nem a „széphalmi remete”, hanem Guzmics nevezte el Pannonhegyet Pannonhalmának. Íme a bizonyíték:
„Kazinczy Ferencnek, az igen tiszteltnek, Guzmics Izidor. Pannonhalma erántad támadt szeretetemből származott még Pesten: azolta senki oly állhatatosan nem él vele, mint Trattner.” Kelt Pannonhalmán marcz. 15-én 1824. (Guzmics Pesten szeminarista korában már látta Kazinczyt, de akkor még nem merte megszólítani.)
Hogy Guzmics mily következetesen használta levelezésében a Pannonhalma megnevezést, az a következőből is kitűnik: Trattner János Tamás pesti kiadó 1820. január 1-én Pannonhalmára címezte a levelét, melyben kérte Guzmicsot, hogy értekezéseit küldje el a Tudományos Gyűjtemény c. kiadvány gazdagítása céljából.