Boross–Moravčík-találkozó Komáromban! – jelentette a fontos hírt a Népszabadság pozsonyi tudósítója, cikkünk szerzője 1994. május 2-án, azután, hogy nem hivatalos jelleggel, fehér asztal mellett végre létrejött a magyar–szlovák kormányfői találkozó. Budapestről az Antall József halála után kormányfővé előlépett belügyminiszter, Pozsonyból pedig a Vladimír Mečiart nem sokkal korábban megbuktató utolsó csehszlovák szövetségi külügyminiszter érkezett a Duna partjára… (A nyitó képhez: az 1891/92-ben épített komáromi Erzsébet-híd a Dunán; a 415 méter hosszú fémhidat a zseniális magyar mérnök, Feketeházy János tervezte. Az ő munkái közé tartozik a Magyar Királyi Államvasutaknak az első világháború előtt épített valamennyi hídja, továbbá a többi között az esztergom–párkányi Mária Valéria közúti hid, a budapesti Szabadság-híd megtervezése is. Foto: MTI)

«Boross Péter miniszterelnök vasárnap este röviddel fél nyolc előtt jelképesen a határfolyón átívelő Duna-hídnál fogadta szlovák kollégáját, Jozef Moravčíkot, aki előtte Pozsonyban még részt vett egy élő rádióműsorban, majd a közvetítésnek helyszínt biztosító Kiyev Szállótól egyenesen Révkomáromba hajtatott. A kölcsönös üdvözlések után magyar oldalon, a komáromi Vasmacska étteremben elköltött vacsorájuk mellett a politikusoknak alkalmuk nyílt kötetlen formában eszmét cserélni a két ország kapcsolatait befolyásoló problémákról is.

A találkozó előtt Boross és Moravčík véleménycseréjére két változat is létezett. Az első szerint a felek hivatalos tanácskozást bonyolítottak volna le, azonban magyar részről nem egyeztek bele olyan közlemény megfogalmazásába, amely – akár jelzés formájában is – a meglévő határok stabil helyzetére vonatkozhatott.

A második változat ahhoz a lehetőséghez kapcsolódott, amelyet Moravčíknak a szombati visegrádi liberális találkozón tervezett részvétele jelentett volna, ám ide a szlovák kormányfő nem tudott eljönni. A pozsonyi politikus a Népszabadságnak akkor úgy nyilatkozott, hogy nem zárja ki a találkozó létrejöttét még a magyar választások előtt, de az akkor már egyértelműen nem hivatalos, magánjellegű beszélgetés lehet, állásfoglalás vagy a problémák megoldásának szándéka nélkül. Nos, ilyen jellegű volt a vasárnap esti vacsora, ami azután szlovák oldalon (a Népszabadság első kiadásának zárta után) sajtóértekezlettel fejeződött be a révkomáromi Európa Szállóban.

A válogatott vacsorafogások mellett „elfogyasztott” kérdésekről egyelőre csak találgatni lehet: feltétlenül helye van köztük az alapszerződés ügyének, különös tekintettel a határok megváltoztathatatlanságára és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. A magyar–szlovák kapcsolatok aktualitásainak ismeretében feltételezhető, hogy olyan problémák is köztük szerepeltek, mint a bősi témakör és a vízelosztás, a nemzetiségek helyzete (a szlovákiai magyarság által szorgalmazott név- és helységtáblák ügyét a pozsonyi törvényhozás májusban vitára tűzi) vagy a megépített, de még át nem adott három határátkelő ügye – s nyilván a toloncegyezmény is, aminek elmaradása miatt a szlovák diplomácia az ősszel elnapolta az átkelőhelyek megnyitását. A kormányfői találkozót megelőző huzavonáért a pozsonyi lapok – köztük a magyar nyelvű Új Szó kommentárja is – a budapesti kormányzatot hibáztatta, amely a Moravčík-kormány március közepén történt megalakulását követően, az új szlovák vezetés tárgyalási hajlandóságának kinyilvánítása után sem ragadta meg a kínálkozó alkalmat, s csak igen vontatottan, a pozsonyi álláspont elvitatásával állt hozzá az ügyhöz.

Azt követően pedig, hogy Jozef Moravčík a magyarországi ellenzék vezetőit (előbb Horn Gyulát, majd Kuncze Gábort is) fogadta, a hivatalos Budapest elsősorban az utóbbiak bírálatára összpontosított, s csak megmaradó energiáival foglalkozott a mindkét ország számára fontos kormányszintű kapcsolattartás előmozdításában.»