Előrebocsátom: nem kémelhárítókról van szó! Az ő szupertitkos munkájukról legföljebb regényekben esik szó és általában nem valódi esetekről, ráadásul kitalált személyekről. Amiről és akikről a Magyar Hírlap 1985. január végi (hétvégi) képes mellékletében írtam, ma már ritkaság, és talán már az a részlege sincs meg a Magyar Postának. Az utókor számára viszont – csaknem negyven esztendő elteltével is – érdekes lehet. A műszaki forradalom, a távközlés, a rádiózás és a tévézés elképesztő gyorsaságú fejlődésének gyermekbetegségéről voltam irandó. Egy „aprósággal” viszont nem számoltam: a tartalmi zavarelhárítással, a félrevezető hírek kiküszöbölésével, az álhírekkel és az újabban egyre szélesebb körben terjedő, hangot és képet nem tűrő mocskolódással… (A nyitó képen: súlyos zavarás tévéműsor-vételben; kép: https://aps2.support.emea.dynabook.com)
„Géza bácsi belebújt a gomofónba! Hallgasd csak, most is onnan cébézik!” – Kovácsék mindenre figyelő legkisebb unokája jött a meglepő hírrel. A nagypapa nyomban fölkérte Gézát: másszon ki a lemezjátszóból. Géza, a harmadik kertszomszéd, váltig állította, hogy ő sohasem járt Kovácsék karácsonyra kapott gramofonjában. Mar csak azért sem, mert CB-rádiója kifogástalanul működik, elvégre a szakmája is a hullámokkal kapcsolatos: rádió- és tévéműszerész
Miután Géza még néhányszor bejelentkezett Kovácsék lemezjátszójából, a nagypapa megelégelte a dolgot, kihívta a posta rádiózavar-vizsgálóit. Az éter rendőrei műszereikkel megállapították: nem Géza rádió-adóvevője, hanem a karácsonyi ajándék hibás, mert a gyárban kifelejtették belőle a zavarszűrőt.
Bevetés előtt a zavarvizsgáló gépkocsi: Jakab Zoltán fölszereli a mérőantennát
– Divattá vált mostanság mindennemű tévé-, rádió- és egyéb vételzavart a CB-re fogni – mondja Horváth Ferenc mérnök, a Magyar Posta Központja műsorszóró osztályának főelőadója. – Műszeres vizsgálatainkkal bizonyítható, hogy a legtöbb esetben a Kovácsékéhoz hasonló a helyzet. A
A mérőkocsi belülről: Bóné István mérés közben (Sárközy György felvételei)
CB-rádiózás műszaki előírásainak a megsértéséért, azaz vételzavar okozásáért 1983-ban öt rádióengedélyt kellett bevonnunk.
– Mi zavarja a leginkább a rádió- és tévéműsor vételét hazánkban?
– Az Országos Mérőellenőrző és Zavarelhárító Felügyelőség budapesti, debreceni, hódmezővásárhelyi, miskolci, pécsi, soproni, székesfehérvári, szolnoki és veszprémi üzemeinek tapasztalatai szerint elsősorban az évtizedek óta ismert, klasszikus zavarforrások: háztartási gépek (porszívó, kávéőrlő, vízmelegítő stb.), kapcsolók, fénycsöves lámpák, a nagyfeszültségű elektromos hálózat hibái, gépjárművek, troli, villamos, lift. Ez utóbbi például statikusan föltöltődhet, és kisütésekor vételzavart okoz. A viszonylag új zavarforrások közé számíthatjuk a rövid- és ultrarövidhullámú rádió-adóvevők rendeltetésellenes működtetését. Sokan zavarnak vélik a hibás rádió- és tévékészülék élvezhetetlen hangját-képét; szakembereink pillanatok alatt „leleplezik” a rosszul beállított antennákat. Az sem számít zavarforrásnak, amikor antenna hiányában élvezhetetlen, rossz minőségű a kép és a hang. Megfigyeléseink szerint az összes zavar 39 százalékának az okát többszöri vizsgálódás után sem tudják kideríteni munkatársaink. Az ilyen, általában mozgó, zavarforrások egy idő után önmaguktól megszűnnek.
– Hol és hogyan kell bejelenteni a rádió- és tévévétel zavarait? Menynyibe kerül a zavarvizsgálat és -elhárítás?
– Személyesen, levélben, telefonon a posta zavarvizsgáló üzemeinél, illetve bármelyik postahivatalban. A 7/1973 (XII. 27.) számú KPM-rendelet (a rádió- és tévészabályzat) VII. fejezetének 34–35. paragrafusa alapján 15–30 napon belül kivizsgáljuk és lehetőség szerint megszüntetjük a zavarokat. Ez a tevékenység ingyenes szolgáltatás. Fontos tudni azonban – hangoztatja Horváth Ferenc –, hogy a mi feladatunk kizárólag a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vételzavarainak az elhárítása.
– Előfordulhat, mindenekelőtt az országhatárok közelében, hogy a zavarforrás külföldi. Mit tesz ilyen esetben a posta?
– Minden postaigazgatás törekszik a vételzavarok elhárítására. A szakma nemzetközi szervezete, az IEC, illetve annak szakbizottsága, a CISPR 1933 óta foglalkozik a rádió-interferencia elhárításával. A postaigazgatások közötti nemzetközi együttműködés pedig a biztosítéka annak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt kiszűrjük az akár a külföldről érkező zavaró jeleket is. Természetesen a szocialista országok is együtt munkálkodnak ezen a területen, szigorú szabványokat dolgoznak ki a zavartalan műsorvétel céljából.
– Mi volt a budapesti zavarvizsgáló üzem tavalyi legérdekesebb esete? – érdeklődöm Megyeri Endre üzemvezetőtől.
– A Brit Rádióellenőrzési Szolgálat keresett meg bennünket, jelezvén, hogy Budapest délkeleti részéről kibocsátott, általa pontosan meghatározott rövidhullámú rádiójel zavarja az észak-ír repülőforgalmat. Több mérőkocsink bevetésével sikerült megállapítanunk, hogy az egyik magyar adóállomás némileg eltért a számára kijelölt hullámhossztól, és ez okozott zavart az éterben – több mint 2000 kilométer távolságban.
– Ennél is izgalmasabb és bonyolultabb feladat volt – jegyzi meg Biczó Zoltán üzemvezető-helyettes – a Budáról bejelentett egyik tévévételzavar. A Dániel utca környékén lakók panaszkodtak, hogy élvezhetetlen a tévé 1-es programja. Hetekig mértünk, vizsgáltunk, de nem jutottunk eredményre. Végül ugyancsak több mérőkocsi bevetésével sikerült megállapítanunk, hogy a zavaró hullámok a hegy túloldaláról, egy tévéantenna rossz alkatrészéből érkeznek…
A fővárosból és Pest megyéből tavaly kereken négyezer zavarbejelentés érkezett Megyeryékhez. A legtöbben, 3650-en a tévé 1-es programjának rossz vételére panaszkodtak.
– Sikerült-e minden zavart megszüntetniük?
– Legnagyobbrészt igen – mondja az üzemvezető –, annak ellenére, hogy nagyon kevesen vagyunk. A rádió- és tévézavar-vizsgálatokon kívül a mi feladatunk a nagyfrekvenciás berendezések (pl. hegesztőgépek) üzembe helyezésének engedélyezése, ellenőrzése, a CB-rádióengedélyek kiadása a saját működési területünkön, országosan pedig a rövid- és URH- amatőrrádiók engedélyezése. Régi szolgáltatásunkat is folytatjuk, a rádió- és tévétanácsadást. Állandó megrendeléseknek is eleget teszünk: közösségi antennákat vizsgálunk, térerősségmérést végzünk, ezenkívül a mi feladatunk a középhullámú rádióvétel minőségének országos ellenőrzése.
– Rádió- és tévévételzavar vizsgálatára és megszüntetésére mindössze tíz-tizenegy munkatársunk jut. Ők gépkocsikkal járják a fővárosi és a Pest megyei címeket – általában délután négytől este nyolcig. Gyorsan és körültekintően kell dolgozniuk, hisz’ meglehetősen kevés idő áll a rendelkezésükre. Sok helyre kétszer-háromszor, sőt többször is vissza kell térniük, mire eredményre jutnak. Ennek ellenére vannak örökzöld gondjaink. Ilyen például a budapesti Dob és Rumbach utca környékén lakók panasza. A közeli trafóállomás ugyanis zavarja a műsorvételt. Az Elektromos Művek már központi antennát épített a panaszok elhárítására. Az igazi megoldás persze az öreg trafó cseréje lenne,
Násfay Béla üzemmérnök (jó két és fél évtizeddel ezelőtt maga is zavarvizsgálóként kezdte a pályafutását), a rádió-ellenőrzési osztály vétel- technikai csoportvezetője munkatársaival együtt a megelőző zavarelhárításon dolgozik:
— Az 1964. évi postatörvény előírja, hogy minden elektromos berendezést csak zavarszűrővel szabad forgalomba hozni és működtetni. A posta erre a célra létesített laboratóriumában a hazai és a nemzetközi szabványok szerint vizsgáztatja az ipari készülékeket és háztartási gépeket, műsorvevőket, rádióberendezéseket. A megelőzésen túl fontos szerepe van a viszonylag új irányzatnak, a passzív zavarelhárításnak. Úgy tervezik és építik meg a különféle készülékeket – például a kórházi műszereket, az EKG-t, EEC-t, a rádiókat és tévéket –, hogy eleve érzéketlenek legyenek a zavaró hullámokra.
– Fölkészült-e a posta a műholdas tévé- és rádióműsor-szórás vételzavarainak az elhárítására?
— Azon a hullámhosszon, a 11 Gigahertz táján, elméletileg nem léphetnek föl zavarok. Azokban a berendezésekben viszont, amelyek az űrből érkező jeleket átalakítják, illetve a vevőkészülékekhez továbbítják, annál inkább. A közösségi antennarendszerekre gondolok, főleg azokra, amiket kellő szakértelem hiányában, tervek nélkül, szedett-vedett alkatrészekből építettek meg. Sokan úgy vélik, hogy értenek az antennaépítéshez, ami üzletnek nem rossz, de sok bosszúságot okozhat a későbbiekben.
A kontár módon állított antenna – amellett, hogy nem biztosít kifogástalan vételt – zavarforrássá is válhat. Ez pedig közügy. Akárcsak a már működő vevőantennák rendszeres vizsgálata és karbantartása. Egyáltalán: a hazai antennakultúra megteremtése és ápolása.»
„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)