Az újságíró archívumából – Ausztriában sem fenékig tejföl az élet

Évtizedekig a szomszédos Osztrák Köztársaság állott újságírói munkám középpontjában. Minden elfogultság nélkül, tárgyilagosan igyekeztem beszámolni a sógorok mindennapjairól, örömeiről, gondjairól, olykor baklövéseiről is, sikereiről, belpolitikai csatáiról, elképesztően fantáziadús idegenforgalmáról, a példára serkentő (ám itthon csak nagy ritkán tapasztalható) kedélyről, a szorgalomról, tisztaságról, tudatos törekvésről, hogy földrészünk egyik akár irigylésre, ám sokkal inkább követésre méltó országává váljék. Különösen tetszett a sógorok (manapság már egyre ritkábban tapasztalható) kompromisszumkészsége, amivel akár a legélesebb vitát is képesek (voltak) lezárni – fenntartva mindenekelőtt önmaguk arcvesztés nélküli megbecsülését. A Magyar Hírlap 1986. augusztus 29-i számában megjelent írásomban is igyekeztem a fentieket bemutatni. Nem volt könnyű időszak az osztrák belpolitikában: Kreisky 13 éves kormányfői tevékenysége után „az Öreg” által kiválasztott utód, Sinowatz három évig kancellárkodott, végül Waldheim államfővé választása elleni tiltakozásképpen lemondott. Az őt követő Vranitzkynak (1986-97) – a megadatott jó évtized alatt – sikerült megközelítenie mestere, Kreisky teljesítményét. Az ő utóda lett Viktor Klima (ugyancsak szocdem), akinek pártja már csak három évig tudta megtartani őt a hivatalában a bécsi Ballhausplatzon, mert fölülkerekedtek a feketék, a néppártiak – de az már egy másik történet. (A nyitó képen: Franz Vranitzky és Németh Miklós találkozója Nagycenken 1989 februárjában; foto: MTI)

«Kedden véget ért a nyári szabadság az osztrák kormány tagjai számára. Derűs, bizakodó hangulatban állt az újságírók elé dr. Franz Vranitzky kancellár a meglehetősen hosszúra nyúlt minisztertanácsi ülést követő hagyományos sajtótájékoztatón:

Visszatekintve a múlt nyarakra – mondta a szövetségi kormány szocialista párti vezetője, a kiváló pénzügyi-gazdasági szakember –, megállapíthatjuk: mindegyiknek megvolt a maga kényes-kínos beszéd- és vitatémája. Kezdődött az AKH-val (a bécsi közkórház-építési panamával), folytatódott azzal, hogy egyik miniszter följelentette a másikat a bíróságon. Tavaly a glykol-ügy mérgezte a hangulatot – és a borokat. Sorolhatnánk még néhány-nyári „csemegét”… Ehelyett inkább ez alkalommal senki sem jelentett föl senkit, és nem volt mérgezés sem. Akár megnyugtató is lehet, hogy a nyári vitatéma a közutakon megengedhető legnagyobb sebesség mértéke volt. Polgártársaink kedvenc játékszere, az autó állt a középpontban, és kétmillió-hatszázezren nyilváníthattak majdnem ennyiféle véleményt a sebességről, és persze a környezet védelméről…

Hallgatván az osztrák rádió krónikaműsorait, a tévékamerák előtt lezajló véleményütköz(tet)éseket, olvasván a szocialista és a néppárti, valamint az úgynevezett független lapokat, kissé rózsásnak tetszik a kormányfői megnyilatkozás. Dr. Fred Sinowatz utóda másfél hónappal a beiktatása után pártja folyóiratának, az SPÖ Magazinnak adott interjújában hangoztatta: Ausztriát korszerűbbé kell tenni. A feladat nem könnyű, ugyanis ma már nem kiséri csúcskonjunktúra – miként a hetvenes években – a szocialista párt és a (kiskoalíciós) kormány erőfeszítéseit. Itthon és külföldön új kihívásokkal kell szembenézni, persze nem csupán Ausztriának. A hozzá hasonló nagyságú-gazdaságú országok, de még a nagyobbak, gazdagabbak is megsinylik a fejlődési hiányosságaikat, rendellenességeket.

Az államosított ipar, mindenekelőtt a hetvenezernél több dolgozót foglalkoztató VOEST-Alpine mindegyre növekvő vesztesége az egyik legnagyobb piros folt az országos költségvetés lapjain. Az osztrák ipari termelés negyedét, az exportnak ötödét adó, mintegy 160 leányvállalatból összetevődő, kohászattal, bányászattal, hajóépítéssel, elektronikával, kereskedelemmel foglalkozó, linzi központú óriásvállalat – bár kereste a megújulás útjait – egyre halmozta a veszteségeket. A százmilliókból egy-kétmilliárd, majd még több lett. Egész vezérkara a (jóakaratú) olajspekulációs üzleten csúszott el. Négy-ötmilliárdos hiány keletkezett, amit már nem lehet csak úgy, simán jóváírni az állami költségvetésből.

Még tart a vizsgálat a VOEST Alpine konszernnél. Új pénzügyi vezetőjétől, Klaus Reidltől a hét elején megkérdezte a rádióriporter: végül is mekkora a hiány? Négymilliárd-e, vagy kétmilliárd, miként országszerte beszélik? Az igazgató egyik adatot sem cáfolta, de nem is erősítette meg. És a kiút? Az egyik, amit már pénzügyminiszterként is hangoztatott dr. Franz Vranitzky: az eddiginél nagyobb rugalmasságra van szükség az óriási állami vállalatoknál. A másik, igaz, rendkívül fájdalmas: a gyógyíthatatlanul veszteséges ágazatok fölszámolása, ami bizony üzembezárásokkal, elbocsátásokkal jár. És ez már politikai döntést kíván! Csupán a VOEST-nél mintegy 2400 munkahely megszüntetéséről beszélnek. (A munkanélküli-arány július végén – nyugat-európai viszonylatban is elhanyagolható – 3,7 százalék volt Ausztriában.) Az osztrák népgazdaság „mágikus sokszögének” egyik sarka törne le, vagy csorbulna meg, ha tömeges elbocsátások kezdődnének az állami iparban.

Az eddigi jólét sarkkövei: a folyamatos gazdasági növekedés, a nagy ütőkártyaként kezelt teljes foglalkoztatottság, a nemzeti valuta stabilitása, a külkereskedelmi mérleg egyensúlya, a jövedelmek igazságos elosztása, valamint az egészséges környezet megóvása. Természetesen mindez viszonylagos, miként a hatalmon lévő pártok tömeghatása, ellenállóképessége az ellenzék mindegyre erősödő támadásaival, sőt rohamaival szemben. Amióta ugyanis tizenhét esztendő után megszűnt a szocialista párt egyeduralma a parlamentben és a végrehajtó hatalomban, az SPÖ gondjai csak növekedtek. Megoldást a sorozatos minisztercserék és a pártbéli tisztségek újrafelosztása sem hoztak – egészen a nyár elejéig.

Akkor, május-júniusban következett be a kisebbfajta politikai földcsuszamlást okozó esemény: először a második köztársaság történelmében nem a szocialista párt jelöltje győzött a köztársaságielnök-választási küzdelemben. A pártonkívüli dr. Kurt Waldheimet a hatalomba mindenáron visszajutni törekvő ÖVP, a néppárt indította és segítette győzelemre.

Sajátos módon válaszolt a szocialista pártvezetés az elnökválasztás eredményére: Sinowatz kancellár visszavonult a kormányfői tisztségből, de megtartotta pártelnöki funkcióját. A feladatok megosztása – a nagy mozgalmi tapasztalaté és kitűnő szervezőképességű dr. Sinowatz, valamint a dr. Kreisky által is igen tehetségesnek tartott dr. Vranitzky között – újdonság a szocialista pártban. Az osztrák és a nemzetközi szocialista mozgalom nagy tekintélyű örege, Bruno Kreisky Vranitzky esetében kénytelen volt módosítani egykori híres kijelentését: bankárból nem lesz kancellár… A gráci „független” Kleine Zeitungnak adott négyrészes interjújában a szocialista párt diszelnöke, Kreisky így jellemezte (az „öreg” kegyeiből kiesett Androsch közeli munkatársát) dr. Vranitzkyt: „Minden megvan benne. Nagy politikusi tehetség, tartalmas ember, akiből nagyszerű politikai vezető válik. Oyan ő, mint az a civil, akiből a háború jó tisztet faragott…”

A hatalmon maradás függ a következő hónapokban foganatosítandó kormányzati intézkedésektől Ausztriában. Vranitzkynak és részben új kormánycsapatának úgy kell offenzívába lendülnie, hogy az esetleges népszerűtlen döntésekkel se taszítsa el a választókat a pártjától, inkább erősítse a kormány és a szocialisták iránti bizalmat. A kancellár bátran kijelentette: veszített lendületéből az SPÖ, és nem figyelt eléggé a társadalom különböző rétegeinek az érdekeire. Ezen változtatni kell, és közben erőt gyűjteni az újabb, sorsdöntő mérkőzéshez: a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáshoz. A pártelnöki és kancellári tisztségek elkülönítése – az eddiginél eredményesebb munka reményében – mindenesetre esélyessé teszik a szocialistákat az 1983-i többség elérésére, de korántsem garantálják azt.

A döntő szót a megújulást, a gyorsabb gazdasági gyarapodást, haladást sürgető választók fogják kimondani. Valamivel többen, mint ahány gépkocsitulajdonos van Ausztriában.»

“Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)