Az újságíró archívumából: találkozásaim Alois Mockkal

Elhunyt Alois Mock, Ausztria volt külügyminisztere, egykori alkancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) korábbi vezetője – jelentette ma Bécsből az MTI. Az osztrák konzervatív politikus 82 éves korában, hosszú betegség után halt meg csütörtökön.

Alois Mockkal több alkalommal is lehetőségem volt találkozni, először akkor, amikor még „csak” az osztrák „feketék”, azaz Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetője volt, és azért küzdött, hogy pártja ne csupán parlamenti helyeket szerezzen, hanem erős koalíciós társként részt vehessen a végrehajtó hatalomban, a szövetségi kormány munkájában is.

Keményen, szenvedélyesen érvelő-vitatkozó, kellemes, kulturált embert ismerhettem meg személyében. Két találkozó különösen felejthetetlen a számomra, amikor 1987 őszén a bécsi Európa-találkozó küldöttségvezetői – a magyar külügyminisztérium vendégeiként – Nyugat-Magyarországra látogattak. Kőszegen is jártak, és a várkapunál éppen egy rezesbanda igyekezett szórakoztatni a diplomata vendégeket. Alois Mock egyszer csak a karmesterhez lépett, és elkérte a pálcáját, majd átvette a dirigens szerepét. Föltehetően jól ismerte az indulót, mert tökéletesen végig vezényelte. A végén udvarias meghajlás után visszaadta a karmesterpálcát a tulajdonosának.

Közben osztrák turisták sereglettek a helyszínre, és szívélyes lapogatással adták az alkancellár-miniszter tudtára: elismerik zenei tehetségét is. (A képen balra a második Várkonyi Péter külügyminiszter, bal szélen e sorok írója, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának munkatársa.)

A második emlékezetes találkozó igazán európai esemény volt: 28 évvel ezelőtt, 1989. június 27-én (életem legszebb László napján!), amikor Horn Gyulával közösen vágta át a Kelet- és Nyugat-Európát elválasztó, évtizedekig megosztó vasfüggönyt Sopron közelében.

(E sorok írója a képen balról a második; foto: Matusz Károly/MTI)

Dr. Alois Mock, az ÖVP frakcióvezetője, majd a párt elnöke 1987–95 között volt hazájának külügyminisztere, kezdetben két évig alkancellárja is. Az Európa egységesítése iránt kezdettől elkötelezett politikus pályafutásának csúcsaként értékelhető, hogy hazáját, az Osztrák Köztársaságot 1995-ben fölvették az Európai Unióba.

Az alább olvasható interjút az osztrák–magyar külügyminiszteri találkozó alkalmából készítettem a politikussal az akkor tekintélyes és nagy példányszámú félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap kiküldött munkatársaként. Íme:

Az osztrák–magyar külügyminiszteri találkozó alkalmából dr. Alois Mock osztrák alkancellár-külügyminiszter 1987. április 29-én Bécsben interjút adott a Magyar Hírlap kiküldött tudósítójának.

– Alkancellár úr! Melyek ma Bécs diplomáciai törekvéseinek súlypontjai?

– Európa-politikánk különös előnyt élvez. Egyrészt az Európai Gazdasági Közösséghez fűződő kapcsolataink fejlesztése, másrészt az európai szomszédaink iránti bevált politikánk folytatása. Hadd szóljak itt kiemelten a keleti szomszédunkhoz, Magyarországhoz fűződő viszonyunkról, amelyet továbbra is példamutatónak ítélünk.

Külpolitikánk multilaterális vonatkozásairól: Ausztria tevékenyen, sőt, házigazdaként is részt vesz a különböző nemzetközi konferenciákon, az internacionális szervezetek munkájában. Örökös semlegességünk szem előtt tartásával közvetítő szerepet vállalunk ott, ahol úgy ítéljük meg, hozzájárulhatunk a vitás kérdések megoldásához. Részt veszünk az ENSZ nemzetközi békefenntartó erőinek tevékenységében Cipruson, a Golánon.

Az Európán kívüli súlypontok: Kelet-Ázsia, ahová  tudomány, gazdasági, műszaki-technológiai segítségnyújtásban köteleztük el magunkat, továbbá az arab, valamint a dél-amerikai térség.

– Szövetségi miniszter úr, kérem, értékelje az osztrák–magyar kapcsolatokat.

– Egy szóval: kitűnőek. Ezt nem a diplomáciai udvariaaság mondatja velem, hanem a valóság. Semminemű akadályt sem jelent a gyakorlatban, hogy merőben eltérő politikai és gazdasági berendezkedésű a két ország. Jól együtt munkálkodnak a két- és sokoldalú politika, a gazdaság, a kultúra, az élet minden területén. És ez példamutató értékű, nem csupán itt, Európában, hanem az egész nemzetközi szintéren.

– Mi tehet Bécs és Budapest a még szélesebb körű gyümölcsöző kapcsolatokért?

– Politikai vonatkozásban kiemelem, hogy mindkettőnk, egész Európa számára igen fontos: képesek vagyunk az úgynevezett tömbön felüli javaslatok kidolgozására, olyanra például, amelyet Ausztria, Magyarország és Lengyelország tett a bécsi utókonferencián a környezet védelmére.

Leszögezem: igen fontosak a két ország felső szintű vezetőinek a rendszeres találkozói és elmélyült tárgyalásai. Közéjük illeszkedik Várkonyi miniszter úr mostani látogatása is.

De nem lehet mindent „felülről” eldönteni, elrendelni. A keretfeltételek, az együttműködés kedvező körülményeinek kimunkálása a mi dolgunk. A tartalommal való megtöltés már annak a sok-sok ötletgazdag osztráknak és magyarnak a dolga, aki eddig is jó fantáziával dolgozott a kapcsolatok bővítésén.

–  A kapcsolatbővítésnek viszont akadálya, hogy osztrák részről még ma is vámhátrányok sújtják a magyar exportot. Ha leépítenék őket, azonnal megváltozhatna a ma még kedvezőtlen összetételű magyar árukivitel. Tesznek-e ezért valamit?

– Elismerem: vannak problémák ezen a területen, amelyek aztán súlyos gondokat is okozhatnak a magyar félnek. Miként Magyarország, akként Ausztria is tagja a nemzetközi szervezeteknek, olyanoknak, amelyek különféle előnyöket nyújtanak tagjaiknak. Ezeket a „kiváltságokat” a nem tagok persze nem kapják meg: azt nevezik diszkriminációnak, megkülönböztetésnek. Jól tudom, ez önmagába visszatérő ellentmondás. Konkrétan: tárgyalásainkon erre is megpróbáltunk gyógyírt találni. Meggyőződésem, hogy a gazdasági tárca vezetőjének, Graff miniszter úrnak módjában áll kivételeket tenni.

– Végezetül egy kérdés Ausztria közeledési szándékáról a Közös Piachoz: jelentik-e a szorosabbra fűződő kapcsolatok a törekvést az esetleges EGK-tagságra? Nem mond-e ez ellent Ausztria státusának?

–    Ha a semlegességre gondol: ennek semminemű jogi akadálya sincs. Mi azonban a politikai kérdés szintjére emeltük a dolgot, és ennek fényében kijelenthetjük: egyelőre nem időszerű Ausztria közös piaci tagsága. Országunk azt a célt tűzte ki, hogy teljes joggal vehessen részt a világ legnagyobb piacán, az európai belső piacon, ami a személyek, áruk, tőke, szolgáltatások szabad forgalmát jelenti.