Nemzeti ünnepeink környékén visszatérő vita tárgya, hogy kiket tüntet ki a regnáló hatalom. Kik lesznek Kossuth-, vagy éppen Széchenyi-díjasok, lovagkeresztesek, kik érdemlik ki a kormányon lévők jóvoltából, hogy az Érdemkereszt valamelyik fokozatát megkapják.

„Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg.” A kitüntetések kapcsán szokás idézni George Bernard Shaw örökbecsű mondását, amiben még akkor is van igazság, ha be kell vallanunk, hogy jólesik az elismerés.

Megszoktuk, és már csak ritkán ütközünk meg azon, hogy a hatalom rendszerint a neki tetszőket, illetve a vele szimpatizálókat díjazza. Hogy ez rendben van-e, vagy sem, azon lehetne vitatkozni, ám a gyakorlat ettől még létezik. Önmagában nem is ez a legnagyobb baj, hiszen az éppen kormányon lévőkhöz közelállók között is lehetnek kitüntetésre érdemesek, az már azonban problémás, amikor nem a teljesítmény, hanem a szekértáborhoz tartozás miatt jár az elismerés.

Két évvel ezelőtt, 2021. március 15-én a magát egykor a Nemzet Csótányának nevező Nagy Feró Kossuth-díja verte ki sokaknál a biztosítékot, mondván, hogy a zenész nem a munkásságával, hanem a Fideszhez és Orbán Viktorhoz való lojalitásával hívta fel magára a kitüntetést osztók figyelmét. A zenész akkor a rá jellemző poénnal igyekezett élét venni a kritikáknak. Mint mondta: „azért kaptam Kossuth-díjat, hogy felidegesítsem azokat a liberálisokat, akik ellenem vannak.” Amúgy nem kizárt, hogy ez nem vicc: ha nem is Nagy Feró, hanem maga Orbán Viktor – mert hát ki más hagyta volna jóvá a díjazottak listáját – kívánta borzolni ezzel a furcsa gesztussal politikai ellenfelei idegeit. Kérdés persze, hogy mit érezhettek azok a díjazottak – tudósok, művészek és közszereplők –, akik egész életükkel és munkásságukkal valóban rászolgáltak az elismerésre. Még talán az is felvetődhetett bennük, hogy akkor már Győzike, vagy a Karmelita kolostor teraszán vendégeskedő Kis Grófo is kaphatna Kossuth-díjat.

Persze, nem csak értékek mentén érdemes évről-évre végigpásztázni a kitüntetettek listáját, más vonatkozású érdekességekre is bukkanhatunk. Az idén például Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is adományozott kitüntetéseket az 1848/49-i forradalom és szabadságharc 175. évfordulójának tiszteletére. A Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át Fábry Szabolcs János, Nagyvázsony község polgármestere, valamint Papp Sándor István, a Veszprémi Főegyházmegye gógánfai plébános. Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Horváthné Somogyi Ildikó, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének alelnöke, Jakab Gedeonné, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet Neurológiai Szakambulanciájának vezető asszisztense, N. Horváth Erzsébet helytörténész, író, a tapolcai Batsányi Színjátszó Kör alapító vezetője, Oszkai Réka Viola, a sümegi Kisfaludy Sándor Művelődési Központ, Könyvtár és Emlékház igazgatója, Varga Károlyné, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum nyugalmazott igazgatóhelyettese, a Ráday Mihály Város- és Faluvédő Szövetség titkára, a Tapolcai Városszépítő Egyesület alelnöke és a Tapolcai Nőklub Egyesület elnöke. Magyar Bronz Érdemkereszttel Koós Ritát, a Sümegi Közös Önkormányzati Hivatal kommunikációs referensét jutalmazták.

Van valami feltűnő ebben a felsorolásban, amit a felületes olvasó nem vesz észre. Ha szabad a gazda, segítünk: az Érdemkereszt Arany fokozatát kizárólag férfiak kapták, az ezüst és a bronz fokozattal kivétel nélkül nőket talált meg az elismerés. Hogy mindez véletlen, vagy a Fidesz-kormány macsó felfogásának tükröződése, arra csak a lista összeállítói tudnának válaszolni. Ami biztos: mindez rímel arra, amit 2020 decemberében – akkor még családokért felelős miniszterként – Novák Katalin államfő mondott egy videóban. „Ne akarjanak versenyezni a férfiakkal. Ma arra keressük a választ, hogyan lehet sikeres, erős egy nő? Hogyan teljesedhet ki? Talán egyszerűbb azt megnézni, hogy mit ne tegyen: ne higgye el, hogy nekünk, nőknek folyamatosan versenyeznünk kell a férfiakkal. Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kellene mérni magunkat egymással és legalább olyan beosztásban, legalább akkora fizetéssel kell rendelkeznünk, mint a másiknak.” 

Lányok, asszonyok, nők! Néhány nappal a nemzetközi nőnap után, a forradalom és a szabadságharc évfordulóján, valamint az év minden más napján: érjétek be a dobogó második, vagy harmadik fokával. És ne legyetek szomorúak emiatt, hiszen bizonyára ismeritek az LGT dalának szövegét: „Van, aki tüntet és van, aki kitüntet. / Van, aki feltűnik s a talapzatra felülhet.”