Korántsem véletlen, hogy az alábbi interjúkat a szerkesztő 1983. szeptember 5-i megjelenésre időzítette, ugyanis aznap érkezett hazánkba Pierre Aubert, a Svájci Államszövetség külügyminisztere, aki előtte legutóbb 1978-ban járt hazánkban, először egy szocialista országban. Igen jók a svájci–magyar kapcsolatok – jelentette ki Michel Fache, a külügyminiszter szóvivője az MTI tudósítójának; azt mondta, hogy Pierre Aubert budapesti látogatásától a kapcsolatok további fejlődését, szélesedését várják Bernben. Svájci részről nagy jelentőséget tulajdonítanak a budapesti kulturális fórumnak, és igen elégedettek az előkészítő tanácskozás sikerével. A fórummal először kerül sor az európai biztonsági folyamat egy rendezvényére a Varsói Szerződés tagállamában, s Bernben remélik, hogy a találkozó a Kelet és a Nyugat, általában a 35 ország közötti kulturális kapcsolatok továbbfejlesztéséhez vezet. – Mindehhez a mai fiatalok számára hozzáfűzzük, hogy a 35 oldalú Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1973. júliusi, helsinki szakasza után két évvel, az 1975. augusztus 1-jei helsinki csúcstalálkozón 35 európai és észak-amerikai állam- és kormányfője írta alá az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát, a politikai szándékot és kötelezettségvállalásokat deklaráló nyilatkozatot. (A nyitó képhez: Thun mesebeli kastélya madártávlatból.)

«Nagyot néztem, amikor a svájci–magyar kapcsolatok történetét kutatván, egy XV. századi szerződés került a kezembe – mondja berni beszélgetésünk elején Walter Fetscherin, a szövetségi külügyminisztérium I. számú politikai osztályának helyettes vezetője. És már sorolja is a szerződés résztvevőit, tizenhármat a mostani 26 kantonból, és a másik felet: „Mi, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország stb. királya…” – Korvin Mátyás volt a magyar történelemben az első, aki 1479. március 26-án béke-, barátsági és kereskedelmi szerződést kötött az akkori Svájccal.

Mátyás óta jó fél évezred telt el, de az akkori nemzetközi jogi szerződés nem egy megállapítása és kitétele napjainkig időtálló: jó kapcsolatok, barátság, bizalom, jóhiszeműség, a kereskedés támogatása, az utazók segítése. Akár egy mai államközi megállapodás kulcsszavai lehetnének, persze, azok is, miután – megint csak Fetscherin úr szavaira hivatkozván – Bern és Budapest kapcsolatai jók, rendezettek, kiegyensúlyozottak, nem terhelik őket megoldatlan problémák. A hatvanas évek első felében például úttörőként emeltük nagykövetségi rangra képviseleteinket egymás fővárosában. És a napjainkban újra a tárca élén álló Pierre Aubert külügyminiszter első külföldi útja 1978-ban éppen Budapestre vezetett.

Élénk kapcsolataink jellemzéséül még annyit, hogy az utána következő esztendőkben a magyar külügy-, pénzügy- és külkereskedelmi miniszter, a közlekedési, a mezőgazdasági és a művelődési államtitkár járt Bernben. Tavaly került sor az eddigi legmagasabb rangú magyar–svájci találkozóra: Marjai József miniszterelnök-helyettes és Kurt Furgler államfő és gazdasági miniszter között. Az pedig már régóta természetes, hogy a két ország külügyminisztériumi államtitkárai évente rendszeres eszmecserét folytatnak egymással. A felhőtlennek ítélt külügyi kapcsolatokkal összefüggésben kérdeztem Walter Fetscherintől, hogy más nyugat-európai, semleges országokhoz hasonlóan, nem volna-e célszerű és aktuális az utazások könnyítése céljából a vízumkényszer eltörlése?

Válasza készségről tanúskodott: politikailag semmi akadálya a vízumkötelezettség eltörlésének, mi több, e könnyítés Svájcnak is érdekében áll.

Mi van Pierre Aubert külügyminiszternek a budapesti tárgyalásokra előkészített dossziéjában? A berni külügyminisztérium magas beosztású tisztviselője válaszában kifejtette, hogy a miniszter évek óta esedékes meghívásnak tesz eleget. (A késedelemnek alkotmányjogi oka van: Pierre Aubert időközben az államfői tisztséget is betöltötte, és a törvény értelmében a szövetségi elnök az ország határain belül tölti hivatali idejét.) E mostani budapesti viszontlátogatás alkalmával a kétoldalú kérdéseken túlmenően multilaterális problémák is napirendre kerülnek. Így például mindenekelőtt az európai biztonság és együtt munkálkodás, a kelet–nyugati viszony. Fetscherin úr megjegyezte, hogy Svájc – a Gorbacsov–Reagan-találkozó házigazdája – a nemzetközi légkört kedvező módon befolyásoló haladásra számít a szovjet–amerikai csúcstól.

Külön figyelmet érdemel – a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatainkat tükröző – magyar–svájci gazdasági együttműködési rendszer. Kiemelkedő helyet foglal el Budapest és Bern kormányközi megállapodásainak sorában az 1973. január 1-jén életbe lépett egyezmény, melynek végrehajtását vegyes bizottság értékeli. A legközelebb még ebben a hónapban, Bernben.

Hans Ulrich Mazenauer, a gazdasági minisztérium külkereskedelmi hivatalának kelet-európai ügyekkel foglalkozó vezetője is hivatkozott beszélgetésünkkor a XV. századi magyar–svájci szerződésre, mondván: már eleink is nagy súlyt helyeztek a többi között a gazdasági együttműködésre, kötelességüknek tekintették a bővítését. Következésképpen: mi sem maradhatunk el tőlük, már csak azért sem, mert érdekünkben áll ez a fajta együtt munkálkodás is. A svájci–magvar gazdasági kapcsolatok – a szocialista országokat tekintve – a második helyet foglalják el a Szovjetunió után. Gazdasági kapcsolataink gyümölcsözőek, intenzívek. (Legutóbb, néhány héttel ezelőtt a világhírű Sulzer-cég nvitott képviseletet Budaörsön. Kereken száz együttműködési megállapodás van érvényben a két ország gazdasági ágazatai között. Az árucsere-forgalomnak mintegy tizedét az ipari kooperációk termékei adják. Beszélgető partnerem hazája készségét fejezte ki, amikor a magyar–svájci gazdasági kapcsolatok további bővítése került szóba.

A svájci fővárosban, Bernben is hangoztatják, ami itthon is örökzöld beszédtéma: még versenyképesebb lehetne a magyar ipar, a magyar gazdaság, ha még több korszerű, nemzetközi színvonalú terméket kínálnánk a nemzetközi piacokon. Tagadhatatlan, hogy iparunk gyorsabb fölzárkózását az élmezőnyhöz a svájci cégekkel kialakított együttműködési megállapodásaink is segítik.

A jobb oldali képhez: sajnos, még ma is sokan csak így ismerik Sájcot…

A gyorsabb sebességre váltás sok vonatkozásban indokolt – derült ki abból a zürichi beszélgetésből, amelyet a Schweizerischer Bankverein, a második nagy svájci bankszövetség nemzetközileg is elismert két vezetőjével, dr. Jörg Bollerrel és dr. Guido Condrauval folytathattam. Elemzéseik ugyanis azt mutatják, hogy (remélhetőleg) kilendült mélypontiáról a nemzetközi pénzügyi rendet is megrázkódtató válság. Úgy tetszik – mondták a tekintélyes pénzintézet igazgatói –, hogy kezd kiegyenlítődni a kereslet és a kínálat az európai pénzpiacon is. Ez az élénkülés jó jele. Információink szerint a magyar gazdaságban is érezteti kedvező hatását, ami viszont tovább erősítheti a – véleményük szerint – nagyon jó magyar hitelképességet.»