A rendszerváltó évek hajnalán, 1989. február 1-jén létesített hazánk és a Koreai Köztársaság teljes körű diplomáciai kapcsolatokat. Az MTI egykori tokiói tudósítója, Trom András, aki Szöulba is akkreditálva volt, ezt az eseményt idézi fel alábbi cikkében, tudósításai felhasználásával, egyúttal érzékelteti a nemzetközi politikai légkört is.
Harminc évvel ezelőtt felgyorsultak az események, és az idő akkor nekünk kedvezett. Annak a reformer (akkor még) szocialista országnak, amely nemcsak a piacgazdaság bevezetésében volt úttörő, hanem a demokratikus jogállam megteremtésére irányuló törekvéseiben és külpolitikai nyitásában egyaránt. Kevesebb, mint 20 nappal azt követően, hogy Grósz Károly a japán sajtónak adott interjújában bejelentette: hamarosan megkezdik a szovjet csapatok részleges kivonását Magyarországról, Raymond Barre, volt francia miniszterelnök meghívására az MSZMP főtitkára – elsőként egy szocialista ország pártvezetőjeként – részt vett a davosi Világgazdasági Fórumon.
Aznap, amikor Grósz Svájcba utazott (1989. január 28-án), már Szöulba várták Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkárt. Erre időzített cikkében a The Korea Herald című lap hírügynökségi jelentések alapján beszámolt arról, hogy Várkonyi Péter külügyminiszter a nemzetközi sajtó előtt bejelentette: az Elnöki Tanács döntése alapján a közeli napokban sor kerül a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételére Magyarország és a Koreai Köztársaság között. A magyar politika részéről ez volt az igazi „keleti nyitás”, amelyhez elsősorban gazdasági-pénzügyi remények fűződtek, nem alaptalanul, hiszen mára több milliárd dollárt fialtak a kapcsolatok. Dél-Korea pedig a szocialista országok felé nyitásával – melyben az élen Magyarország állt – tulajdonképpen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felé igyekezett utat törni (ez utóbbi törekvés azonban, mint tudjuk, nem járt sok sikerrel).
Érdemes fellapozni az akkori újságokat. Január 30-án, hétfőn a Magyar Hírlap (amely szellemiségében összehasonlíthatatlanul progresszívebb volt, mint mai utódja) címoldalon közölte Grósz Károly davosi beszédét, melyben a főtitkár egyebek között rámutatott: „Európa – keleten és nyugaton egyaránt – helyét keresi a gyorsan változó világunkban. Gyermekeink már a harmadik évezrednek tanulnak. Most dől el, mit visznek magukkal a XX. század tanulságaiból. Szembenállás vagy együttműködés, bizalmatlanság vagy bizalom, pusztító háború vagy kölcsönös biztonság – ennek eldöntése a mi közös felelősségünk. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik. Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagukhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye.”
Ugyanennek a lapszámnak szintén a címoldalán olvasható a beszámoló arról, hogy Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a rádió szombati 168 óra című műsorában bejelentette, hogy a Berend T. Iván vezette MSZMP KB történelmi albizottság az 1956 októberében történteket népfelkelésnek látja; „egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek”.
Nem kell tovább lapoznunk, maradhatunk a címoldalnál, hogy más, korszakos jelentőségű eseményről is tudomást szerezzünk, nevezetesen a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozatáról. A dokumentum egyebek között hangsúlyozta: „…a jelenkorban a legfontosabb a háború megakadályozása, a nukleáris és hagyományos fegyverkezési hajsza beszüntetése, valamint a fokozatos leszerelésre áttérés. A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy – saját védelmüket szilárdan biztosítva – a két szövetség egyikének se legyenek eszközei a másik fél váratlan megtámadásához és – egyáltalán – támadó hadműveletek indításához. Éppen ezt a célt kell, hogy kövessék az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó – küszöbönálló – tárgyalások résztvevői. A (Honvédelmi Miniszteri Bizottság – a szerk.) ülése résztvevőinek eltökélt szándéka, hogy előmozdítják e tárgyalások mielőbbi megkezdését, valamint a bizalom, biztonság és leszerelés erősítésére irányuló intézkedéseket tárgyaló európai értekezlet munkájának felújítását.”
És még mindig az MH címoldalánál maradva olvashatjuk e sorok írójának tudósítását, „A teljes körű diplomáciai kapcsolatok fölvételére” felcím alatt: „Horn Gyula Szöulba érkezett” címmel. A tudósításból kiderül: a sajtó kérdéseire válaszolva a külügyi államtitkár bejelentette, hogy a látogatás célja a teljes körű diplomáciai kapcsolat felvétele a két ország között. Amint arról a szöuli Yonhap hírügynökség és a dél-koreai televízió is beszámolt, Horn Gyula annak is hangot adott, hogy nagy várakozással tekint kezdődő tárgyalásai elé, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Dél-Korea jobban megismerje hazánk és Kelet-Európa helyzetét, valamint ahhoz, hogy magyar részről jobban megértsék a koreai és a térséget érintő problémákat.
Január 30-án az Esti Hírlap címoldalon már azt közölhette címében, aznapi szöuli jelentésem alapján, hogy „Február 1-jétől diplomáciai kapcsolatok”. Horn Gyulát fogadta Csoi Ho Dzsung külügyminiszter, akinek átadta Várkonyi Péter magyarországi látogatásra szóló meghívását. A tudósítás felidézte, hogy hazánk elsőként jelentette be a szocialista országok közül részvételét (1987-ben) az 1988. évi szöuli nyári olimpián. Ezt követően, 1987 decemberében, a Koreai Kereskedelemfejlesztési Társaság (KOTRA) megnyitotta budapesti képviseleti irodáját, amelyre válaszként a Magyar Gazdasági Kamara 1988 márciusában irodát létesített Szöulban, 1988 októberében pedig – közvetlenül az olimpiai játékok után – a két ország megállapodott állandó képviseleti irodák kölcsönös felállításáról.
Február 1-jén látta el kézjegyével Horn Gyula és Csoi Ho Dzsung az államközi jegyzéket a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Aláírták továbbá a kulturális együttműködésről, a diplomata- és szolgálati útlevélre vonatkozó vízumkényszer megszüntetéséről, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködésről (ezen belül a legnagyobb kedvezmény elvének kölcsönös alkalmazásáról) intézkedő kormányközi egyezményeket. A hidegháború utolsó megmaradt falán tört át Dél-Korea és Magyarország a diplomáciai kapcsolatok felvételével – idézte Ro Te Vu államfő kijelentését a The Korea Herald, címoldalon. A lap beszámolt a köztársasági elnök és Horn Gyula megbeszéléséről és – összhangban a többi tudósítással – korszakos jelentőségűnek, példa értékű történelmi lépésnek minősítette a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Han Szung Szo kereskedelmi és ipari miniszter az MTI tudósítójának adott exkluzív interjújában kiemelte: „Az a tény, hogy Magyarország Dél-Koreával diplomáciai kapcsolatot létesít, mutatja a magyar nép bátorságát és eltökéltségét, hogy új horizontot nyisson.” A dicsérő szavak mellett ugyanakkor figyelmeztetett is: ahhoz, hogy a fokozódó dél-koreai érdeklődést a magyar vállalatok ki tudják használni, több konkrét információra lenne szükség a magyarországi gazdasági környezetről, a legújabb törvényekről, a külföldi befektetések és a vállalatalapítás feltételeiről. (Világgazdaság, február 1.)
A diplomáciai kapcsolatfelvétel „farvízén” élénk magas szintű gazdasági tárgyalások kezdődtek. Erről Gombocz Zoltán kereskedelmi miniszterhelyettes elmondta, hogy nyolc miniszterrel, illetve miniszterhelyettessel, valamint a négy legnagyobb üzleti-ipari csoport elnökségével tárgyalt. A Magyar Hírlapban február 3-án megjelent tudósításomban már konkrét 25–25 millió dolláros magyarországi tőkebefektetésekről és ipari beruházási szándékokról is írok.
Az 1989. február 1-jén lezajlott történelmi esemény óta a kétoldalú kapcsolatok töretlenül fejlődnek, nemcsak politikai és gazdasági, hanem a tudomány és a kultúra területein is. A Koreai Köztársaságot az ázsiai térségben kiemelt politikai, gazdasági partnerünknek tekintjük – olvasható szöuli nagykövetségünk honlapján. A kereskedelmi forgalom 2017-ben 1,75 milliárd dollárra rúgott, számottevő koreai exporttöbblettel (a magyar kivitel értéke mindössze 479 millió dollár volt). Mintegy 50 koreai cég csaknem 2 milliárd dollár értékben hajtott végre beruházást hazánkban. A jelentősebb dél-koreai befektetők: a Samsung Electronics, Samsung SDI, Hankook Tire, SK Innovation, Hanon Systems, KDB Bank. A magyar kormány eddig 2 dél-koreai befektetővel kötött stratégiai együttműködési megállapodást (Samsung Electronics, Hankook Tire). Beszédes az a tény is, hogy 2012-ben még csak 50 ezer dél-koreai turista látogatott Magyarországra, a számuk 2017-ben már 160 ezerre nőtt. Ma már szerteágazó és virágzó a kulturális, valamint a tudományos és kutatási együttműködés is. Mindez bizonyítja a kétoldalú kapcsolatok kiépítésében kulcsszerepet játszó egykori „úttörők” vízióját, és korszakos jelentőségű tettét.
A Horn-látogatás programfüzetének borítója.