Az egykori – és immár öt éve megpuccsolt – Népszabadságról az olvasók elismerték, hogy komoly lap, jól felkészült újságírókkal. Kevésbé számított közhelynek, hogy a legnagyobb példányszámú napilap szerzői kollektívája szépen fejlett humorérzékkel is rendelkezik – erről elsődlegesen a „Szilveszteri Népszabi” rongyosra olvasott példányai tanúskodhatnak. (Már a pártállami időkben, azaz a rendszerváltás előtt vérig sértődtek azok a „fontos” vagy saját magukat „még fontosabbnak” ítélő személy(iség)ek, akik kimaradtak belőle.) De az év többi napján is talált az olvasó derűs történeteket hazai forrásból, no meg a nemzetközi sajtóból, saját tudósítóktól átvéve. Az új évezred elején megjelent kis írásokból kötöttünk egy csokrot az Infovilág közönségének…
Orosz vicc az amerikaiakról. Egy fekete megállít egy taxit, amit egy fehér vezet.
– Gyorsan a reptérre, testvér!
– Tudod, ki a testvéred? Az orrszarvú!…
– Száz dollárt kapsz, testvér…
– Szállj be, testvér!
A magyar vasúti menetrendről, erdélyi forrásból. A Transindex internetes portál kérdése: miért járnak olyan lassan a MÁV vonatai? A válasz: hogy az ország nagyobbnak lássék…
– A jónevű kereskedelmi televízió hírműsora jelentette, hogy az egyik ismert amerikai természetvédelmi területen „farkasnyájak” kóborolnak. – Nyilván vérszomjas juhfalkák és kecskecsordák elől keresnek menedéket…
Augusztus 20-a képernyő előtti közös megünneplésére invitál a Magyar Televízió, felsorolva a jeles nap kiemelkedő eseményeit, köztük az „elmaradhatatlan” vízi parádét is. A Duna áradása miatt tavaly (2002-ben) éppenséggel elmaradt…
Aktuális, különösen gyógyszerár-emelések évadján – népgyűjtésből. Az idős házaspár feljut a mennyországba, ámulva nézi a sok gyönyörűséget, mígnem a férj rámordul az asszonyra:
– Látod, ha nem faljuk azt a sok orvosságot, már öt éve itt lehetnénk!…
Skót vicc, szlovákiai közvetítéssel:
Londoni élményeit meséli barátainak a skót.
Ezek az angolok tiszta őrültek! Képzeljétek, hajnali háromkor a szállodában berontott egy angol a szobámba, üvöltözött, a papucsával csapkodott…
– Szörnyű! És te erre hogyan reagáltál?
– Hidegvérrel. Mintha mi sem történt volna, fújtam tovább a dudámat…
Segesváron tegnap kongresszus kezdődött a vámpír hírében állt Vlad Tepes gróf, közismert nevén Drakula „tevékenységének” tanulmányozására. A nemzetközi tudós társaság áttekinti a témát, a szimpóziumot temetőlátogatás és templomi orgonakoncert egészíti ki.
– A tudományos eszmecserének máris megvan a gyümölcse: a professzorok egyetértésre jutottak abban, hogy Vlad Tepes nem a törököktől vette át karóba húzási módszereit, hanem az erdélyi szászok technikáját követte.
Micsoda különbség!
A szőke nő, mint téma, Szlovákiában sem ismeretlen. Íme, egy gyöngyszem a pozsonyi Új Szó című, magyar nyelvű napilapból:
Az utcán síró szöszit megszólítja egy úr.
– Miért zokog, hölgyem?
– Mert eltűnt a kutyusom! – hüppög a szőke nő.
– Ne aggódjék, az nyilván intelligens jószág, s meglátja, hogy hazatalál.
– Ő igen, de én?!…
A kereskedelmi tévéknek nincs mindig szerencséjük a műveltségre alapozott vetélkedőkkel. A minap egy késő esti feladványban („Ki írta 1923-ban a Himnuszt?”) a három lehetséges válasz közül egy – Kölcsey – stimmelt ugyan, de a rejtvény feladója hibázott egy évszázadot.
A déli találós kérdés szintén rázósnak bizonyult, ám ez a válaszadón fogott ki. Arra, hogy mi volt Vlagyimir Iljics Uljanov felvett neve (Lenin), a történelem iránt bizonyára érdeklődő néző azt találta válaszolni: „Talán Szputnyik…”
Vadonatúj trikolórt csattogtat a márciusi szél a szomszédban, a háziak már kedden kitűzték, készülve a pénteki nemzeti ünnepre. A nagy igyekezetben azonban fordítva húzták a nyelére a zászlót, így zöld-fehér-piros színekkel pompázik az épületben működő gyógyszertár felett.
A patikus kisasszony csak legyint: „Legfeljebb kiírjuk a bejáratunk fölé, hogy Olasz Pizzéria”…
A torontói Dominion Bank egyik munkatársa egy csoport látogató előtt bizonyítani kívánta, mennyire ütésálló a székház biztonsági üvegezése. Vállával nekirohant az egyik ablaknak – és 26 emeletnyi esés után az aszfalt vetett véget a balul sikerült bemutatónak. A kiadott nekrológ szerint a kanadai pénzintézet „egyik legkiválóbb koponyáját” gyászolta az elhunytban.
Milyenek lehetnek a többiek?
A kancelláriaminiszter szívesen tesz eleget gyáravatásra, szalagátvágásra, miegyébre szóló meghívásoknak. A közeli múltban egy ázsiai mamutcég új képcsőgyárának alapkőletételénél kiderült, hogy a termék minden részelemét külföldről szállítják majd ide, mi, magyarok legfeljebb a vákuumot tesszük hozzá. A hét végén, az új dunaújvárosi fehérneműgyár avatásán viszont kedvezőbb kép tárult Stumpf István szeme elé – az ünnepi aktust záró divatbemutatón meggyőződhetett róla: a csinos termékekbe mi is beleadtunk apait, de főleg anyait…
Gyakori a panasz a budapesti csúcsforgalomra, pedig minden relatív. Ezt támasztja alá egy friss vicc Kalkuttából:
A tizenötmilliós indiai metropolis főútvonalán megállás nélkül hömpölyög a forgalom. Buszok, teherautók, személygépkocsik, riksák, teherhordó taligák, motorosok és kerékpárosok kavalkádját kétségbeesve szemléli egy európai, aki át szeretne menni valahogyan. De észrevesz a túloldalon egy másik „sápadtarcút”, akinek örömmel átkiabál:
– Önnek hogyan sikerült odajutni?
A válasz:
– Én itt születtem…
Szlovákiában is téma a tanulók szexuális felvilágosítása. Legalábbis erről árulkodik a pozsonyi Új Szó vicce, amelyben a tanárnő így szól a gyerekekhez:
– Ma egy tekintélyes szakorvos jön el osztályfőnöki órára, hogy feltárja nektek a nemi élet rejtelmeit.
Mire az egyik ebadta:
– Tanárnő, ezalatt lemehet focizni, aki már volt nővel?
Egyik szerzőnk a napokban arra panaszkodott, hogy hazánkban elfogytak a rendőrviccek. Szerencsére Szlovákiában jobb a helyzet. Íme, egy friss vicc a pozsonyi Új Szóból:
– Miért fut a rendőr fogmosás közben?
– Mert meg akarja előzni a fogszuvasodást…
Baki történt a szlovák miniszterelnök legutóbbi horvátországi látogatásán: érkezésekor a zágrábi repülőtéren a Cseh Köztársaság zászlaját vonták fel a vendég tiszteletére.
Mi ez ahhoz képest, amikor a félmúltban egy baráti afrikai országban a magyar Elnöki Tanács odalátogató elnöke tiszteletére Magyar Himnusz gyanánt az „Ádám, hol vagy?” kezdetű slágert harsogták a hangszórók, magnófelvételről…
Latin-Amerikában nem ritka, hogy valaki egy híres kommunista vezető, forradalmár nevét kapja a keresztségben. Kubában, Nicaraguában számos ilyen esettel lehet találkozni, de még a nemrég megbukott perui elnök, Fujimori egyik belső bizalmasát is úgy hívták, hogy Vladimiro Ilich Montesinos. A furcsaságot Torgyán József is megtapasztalhatta: a kolumbiai külügyminisztérium által melléje adott protokollkísérő neve Lenin Hernandez volt.
Így utólag elmondható, hogy a kisgazda elnök-miniszter és kísérete Lenint követve ismerte meg Bogotá nevezetességeit.
A magyar–szlovén vasútvonal mai megnyitása elé írt lelkendező sorokat laptársunk. A szemfüles szerző egyebek között arról tájékoztat, hogy ott épült Közép-Európa leghosszabb alagútja, amely 375 méteres és „Zsuzsa névre hallgat”. Hozzáteszi: a keresztanyja Göncz Árpádné, „Mária asszony, aki a közelben született”.
Hozzátesszük: akit Zsuzsának hívnak.
A nap (november 7.) aktuális vicce:
1917-ben Petrográdon éppen folyik a Téli Palota ostroma. Lövések, csatazaj, majd a nagy kavarodásban, a lőporfüstös ködben egyszerre csak megjelenik egy női alak: Nagy Katalin cárnő szelleme. Nem érti a helyzetet, megkérdezi a kopott tengerészruhában rohamozó fegyveresektől, mi történik itt.
– Megostromoljuk a cári palotát!
– És mit akartok elérni? – érdeklődik tovább a felséges kísértet.
– Hogy ne legyenek többé gazdagok! – vágja rá a matróz.
– Érdekes – gondolkodik el Katalin –, én azt szerettem volna elérni, hogy ne legyenek szegények…