Pszihiáterek döntsenek Kövér László helyéről

Természetesen mindig a „belső ellenség” a legveszélyesebb, az ellenség „ötödik hadoszlopa”, amelynek körét – magától értetődő módon – a diktatúra hivatott kijelölni: lehetnek ezek ellenzéki politikai csoportosulások (a Szovjetunióban például a trockisták, a zinovjevisták, a tábornokok – lásd tábornokper stb., idehaza például Rajk és bandája, Nagy Imre és bűntársai stb.), kulákok, a klerikális reakcióhoz sorolt papok, lelkészek, egyházi személyek, Nyugat-barát árulók, az imperialisták hatalmát szolgáló provokátorok és ügynökök, zsidók, cionistának kikiáltottak, orvosok, értelmiségiek, de lehetnek etnikai alapon megnevezettek a nemzetiségiek köréből (a Szovjetunióban ezek voltak például a lengyelek, a csecsenek, a krími tatárok, idehaza a németek, a „svábok” stb.).

Az állambiztonsági szervek legfőbb feladata a „nép belső ellenségeivel” való leszámolás, a megtorlás különféle formáinak és módozatainak alkalmazása. Kövér László is tudja, hogy kik a legveszélyesebbek – ehhez neki persze nem szükséges semmilyen bizonyíték, elég a politikai gyűlölet és a jól megszokott katatónia –, s ezt mint megkérdőjelezhetetlen, minden kétség felett álló objektív bizonyosságot azonnal meg is osztja az illetékes szervekkel, eligazítást adva további teendőikhez. A nemzetbiztonsági szolgálatok előtt elmondott beszédében ugyanis rámutatott, hogy az ellenzék a legnagyobb nemzetbiztonsági veszély a mai Magyarországon. És a szolgálatok ennek megfelelően teszik is a dolgukat, célszemélyként tekintve a nemzetbiztonságilag kockázatos személyeknek minősített újságírókat, közéleti személyeket, mindazokat, akik az Orbán-rezsimtől eltérő politikai nézeteket vallanak, akik – special thanks to Kövér László – tőről metszett utódai Kun Bélának, programjuk a nemzetárulás, s akik a „moslékkoalíció” részét képezik.

A Pegasus tehát így kaphatta meg valódi funkcióját, szerepét, értelmét: a belső ellenség ellen permanens harcot kell vívni, s le kell leplezni valamennyiüket. Kövér László a joguralom (rule of law) dühödt ellensége, aki úgy gondolja, hogy a közhatalom és speciálisan ő, mint az országgyűlés elnöke nincs alávetve a jogszabályoknak, mintha csak a hatalommal felruházottak a jog felett állnának.

Kövér Lászlónak még ebben a förtelmes magyar politikai közéletben sincs helye, kiváltképp „harmadik közjogi méltóságként” (valójában totális méltatlanságként). Nem az én dolgom megmondani, hogy a jelenlegi helyéről hová kell kerülnie: erről legelébb több pszichiáter szakvéleménye hivatott dönteni.