Peppaföldje

„Azt, hogy Johnson, valahol leakadt a jelenről, a média már régóta sejteti, lényegében azóta, hogy elődje, Teresa May kínlódásával szemben a brexitet egy laza csuklómozdulattal fejezte be.”

A Peppa Pig egy 17 éve sikeres brit animációs sorozat, főhőse Peppa, a malaclány, aki sok más állat barátja, és fontos dolgokról szól, a fogmosásról, a nagymama meglátogatásáról, vagy egyszerűen a biciklizésről. Minden epizód öt perces, az óvodás korosztály figyelme ennyire terhelhető.

Nincs azzal semmi baj, ha egy brit miniszterelnök jól ismeri a sorozatot, izgul a malaclány sorsáért, hiszen ehhez csak annyit kell tennie, hogy leül a tévét néző másfél éves fia mellé. Az is rendben van, ha a mondott kormányfő az élményt a hivatalába is magával cipeli, bár igaz, a Brit Ipartestület konferenciáján, a fejlesztési programokra, adókedvezményekre váró csúcsvezetők előtt keltett némi meglepetést azzal, hogy az Egyesült Királyság elé Peppa malac világát állította követendő példának. Ráadásul az ehhez vezető rögös úton önmagát Mózesnek nevezte, és eme megnyilatkozása egy pontján egy gyorsuló autó motorhangját utánozta.

Ezután húsz másodpercig a beszéde papírjait kevergette, közben néha bocsánatot kért.

„Minden rendben van, uram?” – kérdezte tőle az ülés után egy riporter, aminél megalázóbb kérdés egy politikus esetében természetesen nincs, mert azt jelzi, hogy bár rossz napja mindenkinek lehet, Boris Johnson lassan ott tart, hogy már alig nevezhető a brit való világ urának, ő már valami más, egy mese lakója, ember, aki Malacfalvára emigrált.

Azt, hogy Johnson, valahol leakadt a jelenről, a média már régóta sejteti, lényegében azóta, hogy elődje Teresa May kínlódásával szemben a brexitet egy laza csuklómozdulattal fejezte be, mintha csak egy rántottát csinált volna, nem lesz itt baj, mondta, majd lett. Kiderült, hogy az uniós–brit határt az Ír-tengerre helyező megoldás ostobaság, de sebaj, legyintett Johnson, ha az Európai Unió nem engedi a kész megállapodás felrúgását, majd felrúgjuk mi, velünk senki sem szórakozhat. Az új vámszabályok áruhiányt, és a szállítóipar szétverését jelentik, a távozó munkavállalók után leszedetlen gyümölcsösföldek, és el nem vitt szemétkupacok maradnak, de ő azt mondta, a nehézségek elmúlnak, és ha mégsem, az a nehézségek baja.

A kétoldalú egyezményekre építő gazdaságpolitika, amit a kormányfő kitalált az uniós közös piac helyett, nem működik, főleg, mert a legfőbb remény, az Egyesült Államok sem siet ilyet kötni Londonnal. A City pénzügyi központ szerepe inog, a hűtőipart egy amerikai cég mentette meg. Johnsont kidobott tanácsadója naponta vádolja meg korrupcióval, az adók nőnek, a szociális ellátás összege csökken, de ő azt mondja, minden oké. A pártja gazdasági boom-ot vár tőle, de nincs programja, ezért bár a konzervatívok még nem hátrálnak ki mögüle, de csak a minimális támogatást kapja meg tőlük: életben maradhat, de lélegeztetőgépen.

Johnson azt mondja, a beszéde több mint jól sikerült. Peppa, a malac is így látja, miközben együtt szállnak fel Malacfalva kisvonatára. Nagy-Britannia meg vár, hogy valaki újraindítsa.