A nézőtéren a főszereplő

(Írta: Radnai György / Újnépszabadság) Ülök a tévé előtt. Nézem a „darabot”. Nézd csak: hisz’ ez az országunk, a városunk, a kertem, a házam, hisz rólam szól, én vagyok a főszereplő! De jó!


Végre egy darab, ami rólam, rólunk szól.
Mennyien játszunk benne!
Fölismerem magam, meg a szomszédot is, ő meg a polgármesterünk; nini az ott a 94 éves nagybácsikám, ott meg a gyerek meg az unokák, hát ebben a darabban tényleg mindenki ott van!
És milyen hosszú! Már órák óta megy, és mégis mindig történik valami. Mennyi mindenre ismerek rá. Tényleg: valóban így történt?
Ki írta?
Ki rendezte?
Mennyi minden történik! Egyszer fönn, másszor lenn. Még hiszünk valamiben, már megvetjük. Most a barátom, szövetségesem; nézd csak, már utál, sőt gyűlöl is. Az előbb még ellenforradalom volt, most meg már a pesti srácok. Hová tűnt a Marx szobor? Már megint a kereszténység meg a hit, a nők meg menjenek szülni. „Hordót neki!” – most Soros a gaz bankár? Térdre, imához – most meg már ott térdel ő is. Együtt dolgozunk a minisztériumban, most se ismer, lerakja a telefont is. Ady a kedvenc, most miért nem szabad róla beszélni? Nagy Honvédő Háború – most meg polgárháború a Sztálin ellen. Tanulni, tanulni, tanulni – kétkezi közmunkások kellenek, fölösleges a történelem, irodalom.
Micsoda kavalkád, alig lehet eligazodni benne.
Kellene egy fix pont, de hol van az a fix pont?!
Európába – Európából! Gaz oligarchák – már nem is olyan megvetendők. Ruszkik haza – Putyin a haver. Mi befogadó ország vagyunk, de kell a kerítés. Demokrácia nélkül nem lehet, felhatalmazás kell! A munka társadalma leszünk, de mindenki annyit ér, amennyije van.
Ki írta?
Ki rendezte?
De mi lesz a vége: happy end vagy nem?
Ha ez limonádé darab, akkor a jó elnyeri majd a méltó jutalmát, a gonosznak pedig coki!
És ha nem limonádé?
Ha ez egy Shakespeare darab?
Mi is volt az elején? Mert a Shakespeare darabokban, aki bűnnel indít, az a végén csúfosan elbukik. Közben persze vér, vér és vér. Hogy is kezdődött? Mert vér az van.
Ki írta?
Ki rendezte?
A hazugság is bűn? Most is? Vagy csak a másoké az.
Meglátjuk. Úgysem azt kell figyelni, amit mondanak.
De akkor miért azt figyeljük?
Ki írta?
Ki rendezte?
Mindegy: mi szerepelünk benne, benne vagyunk a tévében. Az is valami. Már az is valami? Hisz Bözsi nénik vagyunk mindannyian, akiknek azt lehet ígérni, amit akar az ígérő: úgyis elhisszük. Bennünket lehet ám ámítani: stadionnal, focival; „három szoba, három gyerek, négy kerék”-kel; a magyarként olyanok, de olyanok vagyunk, tőlünk dől hanyatt a világ; kipcsakok, türkök és hunok is vagyunk; az ám, ezer évesek!
Ki írta?
Ki rendezte?
Nem nézem tovább. Már nem is hallgatom. A sör is elfogyott. A kutyám hangosan horkol.

Holnap is lesz nap.
Folytatódik majd a darab.
Ki írta?
Ki rendezte?