Az újságíró archívumából: nemzeti–nemzetközi park a Fertő tó mentén

Napra pontosan harminc évvel ezelőtt írtam az akkor itthon és külföldön egyaránt hiteles (kormánylapnak tekintett) Magyar Hírlapban a magyar–osztrák jó szomszédság egyik bizonyítékaként kialakítandó (két évvel később valósággá vált) Fertő-tó Nemzeti Park létesítésének előzményeiről. A napjainkban Fertő–Hanság Nemzeti Parkként ismert tájvédelmi körzet kétharmada magyar, harmada pedig osztrák területen található. (A nyitó kép Szigeti Tamás felvétele.)

A nemzeti–nemzetközi park létrehozásáért kemény küzdelmet folytatott (az osztrák Konrad Lorenz zoológus, ornitológus, a klasszikus összehasonlító magatartáskutatás (etológia) úttörőjének a tanítványa) az 1956-ban Ausztriába menekült magyar Festetics Antal (ősi nemesi család sarja nem szokta használni grófi címét), az elkötelezett természetvédő, akinek a Hortobágyi Nemzeti Park létesítése is köszönhető. Festetics Antal már néhány évvel a Fertő-projekt megvalósulása előtt részletesen beszélt szerénységemnek a nagyszabású tervéről…

Íme a Magyar Hírlap 1989. november 29-i számában megjelent beszámoló:

Elkészült az kétnemzetiségű – tehát nemzetközi – nemzeti park terve – jelentette a burgenlandi rádió Kismartonból. A tudósok, politikusok és közigazgatási szakemberek egyaránt megegyeztek a Fertő tóra és környékére vonatkozó terv részleteiben is. Ausztriában és Magyarországon kijelölték a körültekintő védelemre szoruló terület határait. Ami a burgenlandi oldalon egyelőre hiányzik – az a pénz a terv megvalósítására. Némileg bonyolítja a helyzetet Ausztriában, hogy a kijelölt nemzeti park jó része az Esterházy család birtokában van.

A magyar és osztrák szakemberek egybehang­zó véleménye szerint valójában semmi akadálya a Fertő tavat és a Tózugot fölölelő nemzeti park megvalósításának. Miután a politikai akarat és a tudósok ajánlása egybevág, matt már csak a pénzen múlik: megszüntethető-e a kijelölt területeken a vadászat és a halászat. Az osztrák környezetvédel­mi minisztérium és a Kurier című napilap Nezsiderben (Neusiedl am See-ben) nyílt és széles körű vitát szervezett a nemzeti-nemzetközi parkról. Az Esterházy-birtokkal kapcsolatban megtudhattuk:

A nemrég elhunyt Esterházy Pál herceg örökö­sei, mindenekelőtt Melinda hercegné készek arra, hogy 3800 hektárnyi területet a nemzeti park cél­jaira átadjanak. Ez legnagyobbrészt Neudegg és Xandegg térségét érinti. A nemzeti és a nemzetközi közérdeket tekintve nem feltételezhető, hogy az Esterházyak valamiféle csereterületet kívánnak az állami erdőbirtokokból. Tekintettel az ügy fontosságára, a területátvétellel közvetlenül a burgen­landi tartományi kormányzat vezetői foglalkoznak. A jogászok még karácsony előtt előkészítik a szük­séges szerződéstervezeteket.

Miután a nagyszabású tervet a kismartoni tar­tományi kormányzat saját költségvetéséből nem képes finanszírozni, a központi (szövetségi) kabi­net pénzügyi segítségére is szükség van. Marilies Flemming környezetvédelmi miniszter asszony le­szögezte: csak akkor segíthet a bécsi kabinet, ha a burgenlandiak törvényt alkotnak a nemzeti-nem­zetközi parkról. Ezt követheti annak kimondása, hogy össznemzeti, tehát országos érdek a Fertő tó környéki nemzeti park létesítése. A viszonylag hosszadalmasnak látszó procedúrára azért van szükség, hogy a központi kormányzat hozzányúlhasson az adókból származó költségvetési pénz további elosztásához, nevezetesen pénzügyi segítség nyújtásához Burgenland számára. Mi több, „belső államszerződést” is kell kötni: Burgenland tarto­mány és a központi kormányzat között. Ebben a szerződésben azt is le kell szögezni, hogy a szóban forgó területet örök időkre a kormány védelme alá helyezik.

Hans Sipötz, a kismartoni tartományi kormány szocialista párti vezetője mindazonáltal azon a vé­leményen van, hogy előbb közölje Bécs, mennyi pénzt szán a nemzetközi presztízst is növelő nem­zeti parkra, aztán majd szó lehet a helyi törvény­alkotásról, és a tartomány–központi kormányzat szerződéséről.