Kétségtelen, az angol „mindent visz”; mondják, aki angolul tud, az feltétlen boldogul az egész világon. Csak azért, mert világnyelv. A nyelvvel együtt észrevétlenül elültetődik az angolul beszélőkben mindenekelőtt az angol/brit/amerikai kultúra, magatartás, mindaz, ami nyelvvel együtt jár – és ez persze jó, gazdagító.
Van viszont egy nyelv, az 1887-ben közzétett „lingvo internacia”, a Lazar Markovics Zamenhof lengyel orvos, humanista által megalkotott eszperantó, a nemzetektől és politikától független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, mesterséges, élő, semleges nemzetközi segédnyelv is. Néhány év óta itthon a legtöbbet tanult és ismert nyelvek között tartják számon. Előnyeiről ma, az internet korában itt beszél egy fiatalember. És alább egy jó ötven esztendővel ezelőtt (1970. január 27.) a Győr-Sopron megyei napilapban megjelent írásom ugyanerről.
«Régi igazság: ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy Sajnos, sokan képzettség, szorgalom vagy kitartás hiányában megelégednek, megragadnak az anyanyelvük ismereténél. (Érdemes minél gyakrabban arról is elgondolkodni: úgy ismerjük-e, úgy használjuk-e anyanyelvünket, ahogy illenék, ahogy kötelességünk volna.)
A magyartól eltérő nyelvi sajátosságok, kivételek (és hányszor az anyanyelv korlátolt ismerete is!) az oka annak, hogy aránylag kevesen jutnak el az idegen nyelv elfogadható ismeretéhez, használatához.
Él is fejlődik
Hála az emberi elme találékonyságának: olyan nyelv is létezik már, amelyikben nincsenek kivételek. Következetes egyszerűsége, okos hajlékonysága. rokonszenves nemzetközisége (megtalálható benne a nemzeti nyelvek rengeteg szótöve) a titka annak, hogy az átlagos műveltségű és szorgalmú ember 90 nap alatt megtanulhatja az eszperantót.
Mekkora könnyebbség: az eszperantóban minden főnév o-ra, minden melléknév a-ra, minden határozószó e-re, minden főnévi igenév i-re végződik! A többes szám jele mindig j, a tárgyeseté kivétel nélkül -n. És az igeragozás? A jelen idejű ige végződése -as. A múlt idejűé -is, a jövő idejűé -os, a felszólító mód jele az -u, a feltételesé az -us. És az eszperantóban nincsenek nemek! Egy füzetlapon elfér az eszperantó egész nyelvtana! Szókincse kiapadhatatlan, az Eszperantó Akadémia gondoskodik róla, hogy az élő, a nemzeti nyelvekhez hasonlóan fejlődjék. Az ENSZ kulturális világszervezetéhez, az UNESCO-hoz tartozó Egyetemes Eszperantó Szövetség fogja össze az eszperantisták, az eszperantó nyelvet beszélők nemzeti szövetségeit. Orvosok, tanárok, újságírók, tudósok, munkások, diákok beszélik, gyakorolják az eszperantót, nemzetközi kapcsolataik ápolására használják. Sokan az eszperantó segítségével tanulják meg az idegen nyelveket…
Elsőként a világon
Részlet egy MTl-hírből: A világon elsőként Magyarországon kezdték meg felsőoktatási szinten az eszperantó nyelvtanárok képzését. A hároméves kísérleti munka tapasztalatait összegezték az Esztergomi Tanítóképzőben szombaton befejeződött tanácskozás résztvevői. A megbeszélésen a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Eszperantó Szövetség képviselői, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának, az Esztergomi Tanítóképző és a Pécsi Tanárképző Főiskola tanárai vettek részt.
Egyértelműen leszögezték az eszperantó nyelv felsőfokú oktatása csak akkor lehet eredményes, ha szervesen beépítik a tanárképzés rendszerébe. Ezt bizonyítják a budapesti és az esztergomi tapasztalatok, ahol hetente 6–7 órában folyt az oktatás. Nem volt viszont ennyire eredményes a munka Pécsett, ahol a fakultatív oktatás csak két óra volt hetenként.
Helyeselték a kétnapos esztergomi eszperantó tanácskozás résztvevői, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol eddig csak kétévenként indult eszperantó szak, ezentúl minden évben hirdessék meg. Javasolták, hogy a középiskolai oktatási rendszerbe vegyék fel az eszperantót a második idegennyelvek sorába.
Mit mond a nyelvtanár?
Dr. Fésűs András, a Győri Révai Gimnázium tanára évek óta sikeresen alkalmazza az általa kikísérletezett nyelvtanítási módszereit:
– Az eszperantó nyelvtani egyszerűsége fölbecsülhetetlenül értékes segítséget adott eddig is az új módszerek kipróbálásához – mondja a nyelvtanár. – A többi nyelvhez mérten egytized annyi idő szüKséges egy-egy új módszer kipróbálásához. És hogy ez mekkora előny, azt igazából a tanárok képesek fölmérni, őszintén helyeselném, ha a középiskolákban a második idegen nyelvek közé felvennék az eszperantót.
A könnyű nyelvtanulás sikere és az eszperantóval megszerzett nyelvi, nyelvtani tudás újabb nyelvek tanulására serkentené tanítványainkat.»