Diáktársai, meg azok, akik közelről ismerték, a megmondhatói, hogy sráckorában meglehetősen nehezen kezelhető fiú volt Oszter Sanyi, akiből végül is az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze lett – hála dr. Perédy László győri színművésznek, a város ifjúsági irodalmi színpada alapítójának, a többi között a három „O”-s győri fiatal, Osztovits Levente, Osztovits Cecília és persze Oszter Sándor felfedezőjének, mesterének. Levente könyvkiadó, műfordító, dramaturg, egyetemi tanár volt, sajnos, másfél évtized óta már nincs közöttünk. Húga, Cecília korunk egyik legkiválóbb magyar műfordítója. …és Oszter Sándor, a múlt jó fél évszázad sokat foglalkoztatott (pénteken elhunyt), Kossuth- és Jászai-díjas, színművésze. Színházi és filmszerepe számtalan. Korosztályok számára feledhetetlen a tévésorozata, amelyben a Rózsa Sándort megszemélyesítő főszereplő volt. Néhány éve „A Viszkis” című filmben ő alakította a címszereplőt…

Ez alkalommal egy jó öt évtizeddel ezelőtti újságcikket vettem kézbe – egy (már ugyancsak elhunyt) rádiós kollégám, Kovár Gyula írását – rövid interjú a huszonéves, főiskolás Oszter Sándorral készült (megjelent a Győr-Sopron megyei napilap «Kisalföldi Ifjúság» rovatában, 1970. szeptember 24-én). Íme:   

«Nyolc évvel ezelőtt vékony, fekete hajú, félénk fiatalember lépett be a Győri Révai Miklós Gimnázium kapuján. Azóta érettségizett, sőt felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is. Az idén végez. Szintén „mögötte van” két film. mindkettőben ő játszotta a főszerepet. A harmadik, a Móricz-regényből készülő, 12 részes tv-film szintén befejezés előtt áll. Ezúttal Rózsa Sándort személyesíti meg Oszter Sándor, aki négy évig a győri Ifjúsági Irodalmi Színpadnak is tagja volt.

– Nagyon fáradt vagyok – huppant le mellém a múlt hét végén Budapesten egy presszóban. – Most fejeztük be Bacsó Péter új filmjét, a Kitörést. Októberben a pécsi filmszemlén mutatják be.

– Mi történt azóta, hogy Pestre kerültél?

– Elvégeztem három évet a főiskolán. A filozófia, a drámatörténet, a magyar színháztörténet kétségtelen, sok ismerettel gyarapítja a színinövendéket. Hozzájárult a fejlődésemhez a főiskola adta sok szabadság is. Csak egy példát tavaly nyárról: nem volt lakásom, felköltöztem egy hónapra a Börzsönybe, és magam eszkábálta kunyhóban éltem. Amikor megelégeltem a nomád életet, visszautaztam Pestre. Negyven forinttal a zsebemben kimentem a lóversenyre. Életemben először jártam ott, de szerencsém volt: 1200 forintot nyertem. Három nap múlva már Erdélyben csatangoltam. Három hét alatt háromezer kilométert tettem meg autóstoppal, parasztszekéren, két napig cigányokkal is utaztam. Ilyen és hasonló utak után mindig gazdagodom élményekben, megfigyelésekben. Kezdő számára rendkívül fontos!

– Hogyan lett az egykori révais diákból Rózsa Sándor?

– Már a gimnázium negyedik osztályában gondoltam arra, hogy nagyon jó filmet lehetne belőle csinálni…

– Szinetár Miklós megelőzött…

– Igen, megelőzött – válaszolt nevetve –, de mintha vágyamból olvasott volna. Rám bízta a főszerepet!

– Kalandtörténet lesz a film?

– Annyiban kalandtörténet csak, mint amit maga a mítosz megenged. Móricz sorait követi a forgatókönyv. Azt a móriczi társadalombírálatot, amit annyiszor megírt a dzsentrikről a Rokonokban és az Úrimuriban is. Ugyanezt tette a Sáraranyban és a Rózsa Sándor lovát ugratja című regényben az elesett, kiszolgáltatott zsellérekről, parasztokról.

– Úgy tudom, az ország sok részét bejártátok a forgatás alkalmával.

– A Duna–Tisza közét és a Tiszántúlt elsősorban. Voltunk Algyőn, Röszkén, Bugacon, Kunszentmiklóson. Egyszóval ott, ahol feltehetően Rózsa Sándor is járt. Eddig tízezer métert forgattunk, körülbelül a film felét. Most a belső felvételek következnek, és reméljük, hogy az év végére készen is leszünk.

– Szabadidő, magánélet?

– Eddig nappal a Rózsa Sándort, éjjel pedig a Kitörést csináltuk. Naponta alig néhány órát alszom. Ismét elkezdődött az iskola, a tanulás. Az év végi vizsgaelőadáson szintén főszerepet játszom, színpadon.»