Európa legkisebbjei között akár óriás is lehetne a Liechtensteini Fejedelemség, hisz’ a Vatikánvárosi Állam 0,44 négyzetkilométernyi területén ezer, az 1,49 km2-es Monacói Hercegségben 23 152, a 60,6 négyzetkilométeren elterülő, több mint hétszáz esztendős köztársaságban, San Marinóban 19 ezer állampolgár él. A földrészünk törpeállamai sorában közepes nagyságú hatalomnak számító Liechtenstein területe 157 km2, lakóinak száma 26 500 (ma mintegy 39 400!), harmadrészük külföldi. Az ország fővárosa az ötezer (ma kb. 5700) lakosú Vaduz, ahol nemrég (39 esztendővel ezelőtt!) történelmi esemény zajlott le. Lapom, a Magyar Hírlap (az újságíról és olvasók körében különösen kedvelt hétvégi mellékletének 1985. április 27-i számában írtam erről a kis európai ékkőről, miután a térségben járván nem egyszer robogtam át rajta vonattal.  (A nyitó képen a mindenkori uralkodó székhelye, vaduzi várkastély.)

«Fordulatokban gazdag történelme bővelkedik anekdotaszámba menő eseményekben. Legutoljára száztizenkilenc esztendővel ezelőtt, 1866-ban keltek hadra liechtensteini katonák, amikor a fejedelemségnek egy 80 fős alakulatot kellett kiállítania az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán, a poroszok ellenében. Amikor az egység a csatamezőre ért, éppen fegyverszünet honolt. Az élelmes liechtensteiniek rögvest sarkon fordultak, s meg se’ álltak hazáig. Vaduzba már 81 főre „duzzadva” vonultak be. Egy csatározást megunt osztrák baka csatlakozott hozzájuk. Némelyek azt is tudni vélik, hogy az osztrákot Kovácsnak hívták…

Liechtensteinnek azóta sincs hadserege. Útlevelet csak az osztrák–liechtensteini határon kérnek a vándortól a svájci vámosok, miután a Habsburg-monarchia összeomlása és az I. világháború után megkötött Sain Germain-i békeszerződésbe is belevették: Liechtenstein konzuli és diplomáciai érdekeit Svájc képviseli, miként az államszövetség gondoskodik a mini ország posta-, távíró- és telefonszolgálatának az ellátásáról, vámügyeiről is; 1924. január 1-je óta Liechtenstein „nemzeti valutája a svájci frank. A szilárd svájci kapcsolat még a náci Németországot is visszariasztotta a fejedelemség bekebelezésétől.

További érdekesség, hogy vasútja és három vasútállomása is van, mégsem az övé. A fejedelemség területén át robog a budapest–bécs–párizsi expressz, száz kilométeres óránkénti sebességgel, pontosan öt és fél percig. (Az újságíró megjegyzése: jómagam legalább tízszer megtettem ezt rövidke utat, és mindannyiszor tisztelettel adóztam a picinyke, ám sok tekintetben példának tekintendő birodalomnak…) Ez a 8963 méteres vasútvonal az Osztrák Államvasutak tulajdona.

LIECHTENSTEINRŐL DIÓHÉJBAN Hivatalos nyelve: német. Államformája: fejedelemség, vagy miként az alkotmány fogalmaz: demokratikus és parlamenti alapokon nyugvó örökös alkotmányos monarchia. Tömbön kívüli, semleges ország; nem tagja az ENSZ-nek. Külképviselete csak Bernben és Bécsben van, másutt Svájc képviseli. Ipara: a feldolgozóipar mintegy 50 vállalata elektronikus mérő- és nagyvákuum- készülékeket, precíziós gépeket, tüzelés- technikai berendezéseket, gyógyszereket, textiltermékeket, konzerveket, valamint fogprotéziseket állít elő. Mezőgazdasága: az ország területének negyede szántóföld, a másik negyed része erdő, harmada pedig rét és legelő. A Rajna mentén, különösen enyhe éghajlatának köszönhetően, szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés folyik. A hegyoldalak növényzete intenzív állattartást tesz lehetővé. A síkvidéken búzát, kukoricát, burgonyát és dohányt termesztenek. A mezőgazdaságban ma a munkaképes korú lakosságnak csupán három százaléka dolgozik; 1945-ben ez az arány még 40 százalék volt. Kereskedelme: az exportált árumennyiség 1950 óta a hatvanszorosára nőtt; legfőbb kereskedelmi partnere Svájc, amellyel pénz- és vámunió is összeköti.

Azt se’ sokan tudják, hogy kevés országban olyan magas az egy főre számított ipari és a bruttó társadalmi termelés értéke, mint a Rajna menti kis országban. Az úgynevezett postafiók-vállalatokról is híres (volt) Liechtenstein; mintegy negyven-ötvenezerre becsülik az országban bejegyzett cégek számát. „Még én sem tudom pontosan, hogy valójában mennyien vannak” – jelentette ki Johannes Adam Ferdinand Alois Josef Maria d’Avino Pius liechtensteini herceg, az ország régense. A vállalatalapítási láz az 1920-as években alkotott egyik liechtensteini törvény értelmében kezdődött. E paragrafus ugyanis különösen kedvező pénzügyi feltételeket kínált a különféle kereskedelmi, ipari cégeknek, bankoknak, ha Liechtensteinben jegyeztették be magukat. A közép-európai törpeállam adóparadicsommá lett; kezdetben elegendő volt, ha a vállalatok, cégek egy-egy liechtensteini címet, postafiókot jelöltek meg „székhelyül”. A végtelen liberalizmus aztán számos kétes vállalkozásnak is táptalajává vált, emlékezzünk csak a Chíasso-botrányra, amelybe még az egyik legpatinásabb svájci bankház, a Schweizerische Kreditanstalt is belekeveredett, és emiatt 1,2 milliárd frankos veszteséggel zárta 1977-et.

Ha már az üzletnél tartunk, az is ide kívánkozik, hogy Liechtenstein nem elhanyagolandó bevételi forrása a bélyegkiadás. Rendkívül keresett exportcikk 1912 óta. Liechtenstein kitűnő minőségű bélyegeket, sorozatokat, blokkokat jelentet meg – szigorú korlátok között tartott példányban. Ma a világ 130 országában 100 ezer előfizető kapja rendszeresen a liechtensteini postabélyegeket. A gyűjtők e népes táborát a bélyegküldő szolgálat 40 alkalmazottja látja el. A múlt (1984.) decemberben jelent meg például a vaduzi fejedelmi kastélyban lezajlott őrségváltás alkalmából kiadott bélyeg, amelyen Hans Adam trónörökös és felesége, Marie portréja látható.

A vaduzi őrségváltás egyébként nem más, mint a tavaly augusztusi esemény, amikor is a 78 esztendős II. Ferenc József (a Szarajevóban 1914-ben meggyilkolt Ferenc Ferdinand Habsburg-trónörökös unokaöccse) átadta a hivatali ügyek intézését fiának, a 39 éves Hans Adam trónörökösnek. Az uralkodó csak az államfői tisztséget tartotta meg magának. Sok vonatkozásban az első volt II. Ferenc József a liechtensteini fejedelmek között. Polgári foglalkozása a diplomája tanúsága szerint: erdőmérnök. Ő volt az első, aki állandó lakhelyéül a saját országának a fővárosát választotta; elődei ugyanis Bécsből irányították az államügyeket. Liechtenstein első nyolc uralkodója még csak meg se’ tekintette birodalmát. Elsőként a kilencedik herceg, II. Alajos vette szemügyre Liechtensteint 1842-ben. Utóda, a 71 éven át uralkodott II. János herceg (1858–1929) helyezte a monarchiát parlamenti alapokra; ő törölte el a hadkötelezettséget és szüntette meg a feudális terheket. A 79. évében járó II. Ferenc József érdeme, hogy létrejött a koalíciós megállapodás a két „nagy” párt, a Hazafias Unió és a Haladó Polgári Párt között. Azóta is az a szabály, hogy a választásból győztesen kikerülő párt adja a kormányfőt, a vesztes pedig a miniszterelnök-helyettest. A kabinet egyébként öt, a törvényhozás 15 tagból áll. A monarchista és vallási alapokon álló két párt egy percig sem okoz fejfájást az uralkodónak. Hans Prunhart (Hazafias Front) 1978 óta áll a kormány élén; helyettese az egykori tanítómestere, a haladó párti Hilmar Ospelt.

János Ádám liechtensteini trónörökös, az államügyek vivője, korunk embere, apja tudatosan úgy nevelte és neveltette, hogy széles látókörű gazdasági szakemberként igazgassa majdan az országot. Gyakornoknak egy londoni bankba küldte, diplomamunkájának a címe pedig ez volt: A kompúter alkalmazása a bankszakmában. Őfensége, Liechtenstein régense modern menedzsertípus, aki tiszteli hazája haladó hagyományait, egyúttal új hangsúlyok kimunkálásán is fáradozik. Így a többi között az eddiginél nagyobb külpolitikai önállóságra törekszik, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy országa fölvételét kérje az ENSZ-be. A minap például kinyilatkoztatta, hogy hajlandó lemondani régensi fizetéséről, évi 250 ezer svájci frankról, hogy fedezze országa ENSZ-hozzájárulását. A világszervezeti tagságról egyébként népszavazásnak kell döntenie: a referendumot viszont csak akkor lehet kitűzni, ha legalább 900 aláírás összegyűlt a javaslat támogatására.

Hans Adam trónörökös a belpolitikában is újításokra törekszik: elsősorban a büntetőjogot szeretné korszerűsíteni, miután az még az 1852-i osztrák joggyakorlaton nyugszik, és reformot tervez az adórendszerben is. Minden bizonnyal a nők is támogatni fogják őfenségét, elvégre tavaly július 1-je óta a férfiakéval azonos jogokat élveznek. A nők politikai egyenjogúságáról népszavazás döntött. Hajszálnyi, 119 szavazatos többséggel…

(Cikkünk megjelenése óta természetesen a női választójog kivívásán kívül más, fontos esemény is történt: a fejedelemség 1990-ben csatlakozott az ENSZ-hez, 1991-től az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja. 2003-ban új alkotmányt fogadtak el, amely az uralkodói jogkört bővítette. 2004. augusztus 15-én II. János Ádám fejedelem helyettesévé (Stellvertreter des Fürsten – azaz fejedelemhelyettes) nevezte ki elsőszülött fiát, Alajos trónörököst. Egyébként pedig a Liechtenstein fejedelmi család jelenleg a világ leggazdagabb családjai közé tartozik.)

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)