Gyöngyösfalu négy község – Kispöse, Nagypöse, Ludad és Seregélyháza – egyesítésével csak a múlt század közepén, jó hét évtizeddel ezelőtt kapta mai nevét. Kis- és Nagypöse már 1928-ban egyesült, Ludad és a németek lakta Seregélyháza hozzácsatolásával 1950-ben nyerte el az összevont négy község a Gyöngyösfalu nevet. (A nyitó légifelvétel Gyöngyösfalu honlapjáról származik.)
A három magyar falu földesura a 19.-20. század fordulóján Esterházy (IV.) Miklós herceg volt, Seregélyháza ura pedig G. (Georg? Gerhard? Gottfried? Günter? stb.) Koller német földbirtokos.
Pösén már a 13. században állt a Szent Márton tiszteletére emelt templom, amelynek korszerűtlen, többszöri bővítgetés nyomait viselő leromlott állapotú épületét Miklós herceg 1905-ben teljesen elbontatta, és a német születésű osztrák építészt, Ludwig Schönét bízta meg egy tágas templom építésével.
Schöne tehetségét dicséte akkortájt már a környéken a szombathelyi zsinagóga és az evangélikus templom, Kőszegen pedig a Jézus Szíve templom épülete is. A kiemelkedően tehetséges építész tervezésében elegáns, tekintélyes megjelenésű templomépület, kései neogótikus építészetünk gyöngyszeme jött létre a vasi faluban.
A mozgalmasan tagolt épülettömb legkülönfélébb méretű és formájú falsíkjai nagyszerű példák arra, hogy mintegy összefoglalva a historizmusnak ezt a legkorábbi stíluskísérletét, mindenütt megvillantsák e törekvés jellegzetes építészeti és dekorációs megoldásait.
Ugyanakkor az építész – tisztelvén múlt évszázadok művészetét – a középkori épület néhány faragványát is beépítette, továbbá Josef Veiter jól ismert Szent Márton festményét is áthelyezte az új templom épületébe.
A festmény a köpenyének felét a földön ülő koldusnak nyújtó római lovaskatonát (eques), a savariai születésű (mégis Tours-i előnévvel ismert!) Szent Mártont jeleníti meg, aki az utókor számára a katolikus egyház történetének legnépszerűbb szentjévé lett, és így Szombathely leghíresebb szülötte, örök időkre.