Üdvösség, Ördög a neved

Erre a helyre az ember életében csak egyszer szokott eljutni. Erről a helyről ember, amíg fegyenctelepként működött, általában nem szokott eltávozni – kivéve a parancsnokokat és a fegyőröket…meg a szökevényeket. A 18. század végétől a leghírhedtebb és legkegyetlenebb fegyenctelep működött itt, a mai Francia-Guayanában, Franciaország egykori tengerentúli tartományában, a kegyetlenségéről különösen hírhedt börtönben, az Üdvösség-szigetcsoporthoz tartozó Ördög-szigeten. Francia-Guayana éppen az idén 75 éve a Francia Köztársaság tengerentúli megyéje. Az Európai Unió legtávolabbi része, ahol természetesen euró a fizetőeszköz, és ahol a francia idegenlégió kilencven esztendővel ezelőtt alapított 3. gyalogezrede állomásozik Kourouban. E városka peremén építették föl a Guyana Űrközpontot, az Európai Űrügynökség (ESA) bázisát, és onnan indítják jó ötven év óta az Ariane hordozórakétákat. Idestova három évtizeddel ezelőtt, 1992 júliusában a magyar sajtótörténet első, „komoly bulvárlapjának” szerkesztő rovatvezetőjeként vehettem részt az Eutelsat II F4 és az INSAT 2A műholdjának felbocsátásán az Egyenlítőtől nem messzi, Brazília, Suriname és az Atlanti-óceán által határolt Francia-Guyanában…
…és „szabadidős elfoglaltságképpen” járhattam a közeli Üdvösség-szigetcsoport néhány szigetén, a többi között a regényes életű francia bűnöző börtönéül szolgált Ördög-szigeten. Íme az 1992. július 25-én a Mai Napban
megjelent beszámoló a nem mindennapi utazásról:

„A nagyon veszélyeseket a megérkezés órájában különválasztják, és a büntetőtelep celláiban helyezik el, majd az Üdvösség-szigetekre szállítják őket. Ott maradnak ideiglenesen vagy életfogytiglan.”
Ismerős, ugye, sokak számára a fenti idézet. Aki nem tudná, Henri Charriére: Pillangó – Szökéseim a pokolból című, lebilincselően izgalmas, életrajzi kalandregényéből való. Papillon/Pillangó saját bevallása szerint tizenkétszer próbálkozott megszökni a pokolból, míg aztán tizenharmadszorra sikerült is neki.
De hol van az általa annyit emlegetett pokol?
Személyes tapasztalataim alapján jelenthetem: nem egészen egy órányi hajóútra a napjainkban űrrakéta-kilövő telepéről világhíres (egykor ugyancsak fegyenctelep) Kouroutól. A francia-guayanai városka az Atlanti-óceán partján, Dél-Amerika észak-keleti csücskén, pár száz kilométerre az Egyenlítőtől, Amazónia peremén található. Jelenthetem továbbá: ez ma már nem a pokol! Még trópusi éghajlata is megszokható – állítják a CSG-rakétatelepen, a Guayanai Űrkísérleti Központban immár évek óta dolgozó mérnökök, technikusok. Pillangó mégsem tudta megszokni.
Igaz, nem elsősorban az éghajlattal volt baja (bár az ő idejében, mintegy hatvan évvel ezelőtt (a szerk megj.: a szerző 1992-ben járt a helyszínen) még halált leheltek a part menti mocsarak), hanem azzal, hogy – szerinte – ártatlanul ítélték tengerentúli száműzetésre, és deportálták a francia-guayanai fegyenctelepre, ahol nem egészen száz év alatt, 1953-ig legalább nyolcvanezren fordultak meg. Az ott elhunytakat vászonzsákba csomagolták, és napnyugtakor a tengerbe vetették.

Az összes büntetés-végrehajtási intézet közül bizonyítottan itt, Saint-Laurent-du-Maroniban (ahová a fegyenceket szállító hajók befutottak) és az Üdvösség-szigeteken voltak a legszigorúbbak, legembertelenebbek a körülmények. Nem véletlen, hogy a zsidó származású Alfred Dreyfust, a hazaárulással vádolt francia tüzér századost is Guayanába, az Üdvösség-szigetek legkisebbikére, a politikaiaknak fenntartott Ördög-szigetre száműzték. Zola védencét (aki miatt a francia írónak is szökni kellett az igazságszolgáltatás elől, mert a klasszikussá vált J’accuse/Vádolom című nyílt levelében szembeszállt az antiszemitizmusától elvakult hatalommal) 1895 áprilisától 1899 júliusáig tartották magánzárkában, éjjelre megvasalva.
Ördög-sziget: neve hallatán is megborzong az ember. Holott innen, az Üdvösség-szigetek legnagyobbikáról, a Király-szigetről kedves azilumnak látszik. Maga a megtestesült békesség: sűrűn benőtték a pálmafák és örökzöldek, mögötte azúrkék égbolt borul a nyugvó óceán palackzöld vizére. Apró jachtkikötőjéből indulva, jó óra alatt körbejárható, ma már csak legföljebb néhány romépület emlékeztet a szörnyű évtizedekre, Dreyfus kapitány szenvedéseire. A francia császárság és a köztársaságok politikai ellenfeleit deportálták ide, a világ végére, amely vidéket nemrégiben egy párizsi miniszter prózai egyszerűséggel „a világ segglyukának” titulált. Az igazsághoz tartozik, hogy valódi kémet is őriztek (ha egyáltalán őrizni kellett, hisz’ innen szabadulni lehetetlen volt – legföljebb Pillangónak sikerült –, még a csónakkészítésre alkalmas fákat is kivágták, míg börtönként működött) az Ördög-szigeten: Benjamin Ullmót, aki 1908–23 között volt a földdarab foglya, és 1957-ben halt meg Francia-Guayana fővárosában, Cayenne-ben.
Baktatunk a Király-sziget egykori rabjai által öklömnyi-téglányi kavicsokból példás szilárdságúra épített úton fölfelé. Kókuszpálmák legyezői szűrik az egyenlítői nap perzselő nyalábjait, időnként előbukkan hol az Ördög-, hol a Szent József-sziget. Balra roskadozó épületekbe markolt a buja növényzet. Mint egykoron a vasrácsok, liánok keresztezik az apró ablakokat. Isten tudja, mik lehettek: raktárak, netán az őrszemélyzet lakóházai? Egy kiemelkedő ponton négy-öt méter magas, vasabroncsokkal erősített tégla-beton oszlop. Oldalán arról tudósít a tábla, hogy ez volt az Ördög-szigetre áthúzott drótkötélpálya itteni végpontja. Kilátóplatón álló őrházból vigyázhatták e stratégiai fontosságú létesítményt, amelynek segítségével naponta egyszer-kétszer élelmet, gyógyszert juttattak át az Ördög-szigetieknek.
Még a fegyenctelep parancsnoka sem igen érintkezett a szellemi leprásoknak tartott politikaiakkal. A kommandőr otthona is ezen a magaslaton állt, ma már csak az alapjai és néhány falmaradvány látszanak. Mintegy harminc-negyven méterrel lejjebb, a nyílt óceántól pompásan védett, garantáltan cápamentes öblöcske, eszményi pihenő- és fürdőzőhely…

Ötpercnyi járásra hatalmas radarernyő (a cayenne-i repülőtér egyik irányítópontja ez) zavarja romantikára hangolódott lelkünk egyensúlyát. Futballpályányi tér közepén hófehér Aluette-helikopter pihen, mögötte világítótorony és múlt századi stílusban emelt téglaépület, vaksi ablakszemekkel. Évtizedekkel ezelőtt kiköltözött belőle az élet. És a halál is. Ez volt a fegyenctelep kórháza. Pillangó egyik emlékezetes szökése ehhez a helyhez kötődik:

„…Az arab őr meglepetten kérdezi Clousiot-tól: Mit keresel ilyenkor a terem közepén? Feküdj le, azonnal! Ebben a pillanatban hátulról leütöm, a kisagy táján éri az ütés, hang nélkül előre zuhan. Gyorsan magamra öltöm a ruháit, belebújok a cipőjébe, őt meg az ágy alá vonszoljuk, de mielőtt végleg alátolnám, még egy ütést mérek a tarkójára. Ezt elintéztük!”

Jellegzetes dél-amerikai „lábas-zene” hallik a távolból. Megkerüljük a király-szigetiek algásodó édesvíztároló medencéjét, egy-egy fényképfelvételre bebotladozunk a ma már málló, valamikori börtöncellákba, és máris a sziget egyetlen felújított épületénél, a fegyenctelep egykori parancsnokságánál, ma étteremnél kötünk ki. Fekete fiúk ütik a bádoghordókból eszkábált zeneszerszámaikat, kiváló hangulatot teremtenek a szárazföldről áthajózott népség – rakétaszakértők, műholdgyártók, távközlési és műsorszóró cégvezetők, újságírók – ebédjéhez. Fehér kubai rumot, francia konyakot, calvadost, ’ptipunchot, alkoholba bódított, tucatnyi trópusi gyümölcsöt kínálnak étvágygerjesztőül. A hosszú asztalokon mindenekelőtt a tenger mérhetetlen gazdagságában, (kelet-)európai ember számára ismeretlen halak, rákok, kagylók százféleképppen elkészített tömkelegében gyönyörködhetünk.
Claude Sanchez barátom, az Arianespace sajtófőnöke (a többi között az övék is itt ez a paradicsomi tájék, az Üdvösség-szigetek) sodródik mellém:
– Nem tudsz választani? – mutat az asztalokra.
– Már a látványtól jóllakik az ember – felelem.
– Oké, legközelebb nem ide jövünk, hanem a Szent József-szigetre. De botot hozzál magaddal, mert anélkül nem érdemes.
Nem mertem neki bevallani, hogy legutóbb kisdiák koromban horgásztam: cérnával, meghajlított gombostűvel, öklére. A Rába partján.
Francia-Guayana, Király-sziget, 1992. július»

A szerző néhány ajánlata a nem mindennapi helyszínről és a látottakról – az interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pillangó(film,_1973) https://www.youtube.com/results?search_query=Papillon https://port.hu/adatlap/film/tv/pillango-papillon/movie-5759 https://hu.wikipedia.org/wiki/Pillangó