(A sorozat legutóbbi folytatása:Egy nagykövet emlékei, avagy: a diplomata-karrier kacskaringói (6.) Pályafutásomban voltak még, gondolom, más kollégáimnak is, egyéb nézeteltéréseim is a budapesti döntésekkel kapcsolatban, legyenek azok nemzetközi, gazdasági vagy ingatlanügyi kérdések. Pl. odáig is eljutottam, hogy egy ingatlanproblémával kapcsolatos otthoni döntésről azt írtam a Bem rakpartnak: ameddig én vezetem az adott nagykövetséget, a nevemet nem adom a javasolt megoldáshoz. (Nyitó képünkön: a feledhetetlen Árpi bácsi, azaz Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége 1994-i New York-i látogatáskor a nagyköveti rezidencián.)
Visszatekintve, nem is tudom elképzelni, hogy bosszankodások, viták, emóciók, ellentétek nélkül miként lehet leélni akár egy diplomata-életet. Továbbra is tartom magam ahhoz az alaptételhez, hogy mindenki gondolkozzék szuverén módon, óvakodjék attól, hogy munkaterületén robottá váljék, s találja meg a megfelelő csatornákat és módokat véleményének kifejtéséhez. A nagy kérdés viszont az, hogy a közelgő mesterséges intelligencia világában miképpen fogunk megbirkózni ezzel a dilemmával…?