Az első összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés szövegét is tartalmazó, a 12. század végén keletkezett Pray-kódex díszmásolatát készítették el az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szakemberei a magyar kormányának ajándékaként az 52. nemzetközi eucharisztikus kongresszusra hazánkba látogató Ferenc pápa számára.
A felbecsülhetetlen értékű kézirategyüttest a pozsonyi káptalan adományozta az OSZK-nak 1813-ban, és Toldy Ferenc (1805–75) irodalomtörténész nevezte el Pray György (1723–1801) jezsuita történészről, aki 1770-ben először adott hírt róla.
A Pray-kódex a 12. századi magyarországi egyházi kultúra egyik legfontosabb dokumentuma. A latin nyelvű liturgikus kódexben a magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium – azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv – után egyes misén kívüli szertartások (esketés, a templom alapkövének letétele, temetés) szövegei következnek. A Halotti beszéd és könyörgés, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén, annak függelékében olvasható, egy valamivel bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében, a kódex 136. levelén.
A kódex – több más, szertartástani és egyházjogi szöveg (például a Könyves Kálmán-kori esztergomi zsinati határozatok) mellett – egyetlen fennmaradt középkori évkönyvünket, az Annales Posoniensest is tartalmazza, amely a 997–1203 közötti magyar történelemre vonatkozó, sok esetben csak innen ismeretes tudósítások forrása. Az államalapítás korának becses adatai közé tartozik a többi között Géza fejedelem halálának, István király megkoronázásának és Gellért püspökké szentelésének évszáma.
A kódexben a hazai könyvfestészet salzburgi hatást mutató korai emlékeit, öt színezett tollrajzot is láthatunk, amely Krisztus kereszthalálát, sírba tételét, feltámadását és megdicsőülését jeleníti meg. A kézirat zenetörténeti szempontból is fontos, mint a középkori „magyar notáció” és a vonalrendszeres reformkottaírás hazai alkalmazásának egyik igen korai darabja.
A Pray-kódexet restaurátor-szakember jelenlétében és szigorú állományvédelmi előírások mellett a nemzeti könyvtár digitalizáló központjában fotózták végig. A digitális utómunkákkal az eredeti kódex pergamenlapjain lévő látvány visszaadására törekedtek, minimalizálva az optikai torzítást. A díszmásolatot különleges papírra nyomtatták.
Mivel a Pray-kódex eredeti kötése nem maradt fenn, s a pergameníveken található nyomokból csak a fűzés módjára lehet következtetni, az OSZK 2017-ben Magyar Örökség-díjjal kitüntetett műhelyében több évtizede folyó kötéstörténeti és készítéstechnikai
kutatások eredményeire alapozva és a nemzetközi analógiákat figyelembe véve készült el a díszmásolat kötésének korhű terve, majd kivitelezése. A kötéshez felhasznált alapanyagok kiválasztásánál a korabeli, a kolostori kötéseknek megfelelő anyagokhoz nyúltak vissza a restaurátorok.
A díszmásolathoz magyar és spanyol nyelvű ismertetőszöveg is készült, amelyet – az egykorú írásképet tanulmányozva – könyvkötőmester rótt pergamenre, lúdtollal. Az ismertetőt dupla bőrbordára fűzték, majd a kódexmásolathoz kötötték, így egységet képez a kötetet alkotó ívekkel.
A könyvtestet nyolc milliméter vastag bükkfatáblák védik, amelyeket timsós cserzésű, színezetlen kecskebőr borít. A rézveretek és -csatok – a kötéshez hasonlóan – korabeli minták alapján, aprólékos munkával, kézi szerszámok segítségével készültek. A kötetet saját tervek alapján épített, fekete bőrrel borított és bordó hernyóselyemmel bélelt dobozban helyezték el, amelyet a kódexet illusztráló egyik tollrajz – a feszület – szintén kézzel festett másolata díszít.
A mű megalkotásának hónapokig tartott folyamatát az OSZK Történeti Fénykép- és Videótárának munkatársai kamerával kísérték végig. Ezekből a filmfelvételekből és a nemzeti könyvtár főigazgatójával, kutatóival, digitalizáló-, könyvkötő- és restaurátor- szakembereivel, valamint a felkért közreműködőkkel készült interjúk felhasználásával a Pray-kódexet és a Halotti beszéd és könyörgést részletesen és több szempontból bemutató dokumentumfilm készül.
A díszmásolat elkészítésében közreműködött: digitalizálás: Bakos Magda, Habram Éva, Kepes Dorottya Borbála, Kiss Janka Judit, Ormosi András, T. Szabó Tünde; restaurálás, könyvkötés: Balaványné Albert Edit, Balogh Ágnes, Baranyai Emőke, Benke Éva, Bornyi Anna Zsófia, Fodor Eszter, Horváth Diána, Koppán Orsolya, Molnár István, Novotny Ágnes, Tóth Zsuzsanna; műszaki támogatás: Benke János; nyomdai előkészítés: Schöck Gyula; kodikológus szakértő: Madas Edit; kézirattári szakfelügyelet: Janzsó Miklós; fordítás: Sarbak Gábor (latin), Tőzsér Endre (spanyol); videódokumentáció: Ballagó Gergely, Dobos Viola, Hanák Luca, Lillin Beatrice, Szabó Krisztina; műtárgyfotó: Horváth Dániel; koordináció: Mészáros Tamás, Rózsa Dávid, Sudár Annamária.