Az újságíró archívumából – Prága: utolsó közös himnusz

A Népszabadság 1993. január 2-i számában részletesen beszámolt Csehszlovákia békés szétválásáról. A Pozsonyban történteket a legnagyobb példányszámú napilap kiküldött munkatársa, E. Fehér Pál foglalta össze, a cseh fővárosból pedig cikkünk szerzője, a lap prágai tudósítója számolt be a „bársonyos válás” éjszakájáról…

Szilveszterről újévre virradóan megszűnt Csehszlovákia, átadva helyét két utódállamának. A csehek és a szlovákok éjfélig együtt, utána külön-külön ünnepelték az önállósulást. A Cseh Köztársaságban mindenesetre visszafogottan foglalkoztak az új állami helyzettel. Éjszaka a fővárosban hivatalos rendezvényt nem is tartottak, csupán a prágaiak ezrei és a turisták (főleg németek) tömegei árasztották el az Óvárost és a Vencel teret, petárdázással, pezsgőzéssel köszöntve az újévet, s az újszülött országot. A családok legtöbbje azonban otthon vagy megszokott kisvendéglőjében búcsúztatta az óévvel együtt Csehszlovákiát.

Néhány perccel éjfél előtt a szövetségi televízió műsorában a cseh Jan Stráský, az utolsó csehszlovák miniszterelnök és a szlovák Michal Kováč, az országot feloszlató szövetségi parlament elnöke szólt a két köztársaság polgáraihoz. Méltatták a szétválás – a történelemben sajnálatosan ritka – békés, civilizált lebonyolítását. Mindketten hangsúlyozták, az új helyzet nem jelenti a szlovák és a cseh nép barátságának a végét. A két politikus csendes koccintását követően utoljára énekelte el egy gyermekkórus a csehszlovák himnuszt.

Majd az utolsó percben egy óramű fogaskerekeinek mozgását követhették a tekintetüket a képernyőkre szegező nézők. Az idő könyörtelenül eljárt Csehszlovákia felett, éjfélkor a szövetségi televízió adása is megszűnt, ugyanezen a csatornán a cseh kettes program működik tovább, amit azonban Szlovákiában már nem sugároznak.

A prágai hivatalos eseményre Újév napján délben, a vár Ulászló-termében került sor. Itt a Cseh Köztársaság parlamentje ünnepi ülést tartott, amelyen egyhangúlag elfogadták a törvényhozás nyilatkozatát a világ parlamentjeihez és nemzeteihez. Ebben a Cseh Nemzeti Tanács deklarálja a szuverén, független állam megszületését, hangsúlyozva a folyamat alkotmányosságát. A nyilatkozat rámutat, hogy Csehország az alapvető emberi és szabadságjogok, a demokrácia, a politikai pluralizmus és a törvények tiszteletben tartásával kívánja a maga életét alakítani. A dokumentum külön kiemeli a kisebbségi jogok iránti elkötelezettséget. Hozzáteszi, hogy Csehország mielőbb az Európa Tanács tagjává és az Emberi Jogok Európai Egyezményének aláírójává kíván válni. Hasonlóképpen szögezi le az ország elkötelezettségét az ENSZ iránt (amelynek Csehszlovákia egyik alapító tagja volt), továbbá a kölcsönös biztonság erősítése, az európai együttműködés és leszerelés ügye mellett. A nyilatkozat szorgalmazza Csehország mielőbbi és minél átfogóbb bevonását a világ- és az európai gazdasági együttműködési szerveződésekbe, kötelezőnek ismerve el a maga számára a január 1. előtt Csehszlovákia által aláírt megállapodásokat. Végül a dokumentum is kiemeli, hogy a Cseh Köztársaság különleges figyelmet fordít a Szlovákiával meglévő és szerződésekkel (szám szerint 25-tel – a tud. megjegyzése) szabályozott kapcsolatai fejlesztésére.

A parlament ünnepi ülésén beszédet mondott Milan Uhde, a törvényhozás elnöke és Václav Klaus kormányfő. Az eseményre meghívták a volt szövetségi parlament tagjait, valamint a diplomáciai testület vezetőit. Magyarországot Varga György nagykövet képviselte. A cseh miniszterelnök beszédében kiemelte 1989 „bársonyos forradalmának” és az azóta megtett útnak a jelentőségét a föderáció sorsa alakulására és az önálló Csehország megszületésére. Részletesen szólt a szlovák–cseh kapcsolatokról, a válás okairól, ugyancsak méltatva annak kulturált lebonyolítását. Klaus is aláhúzta, hogy az ország külpolitikájában a jövőben is kiemelkedő fontosságú a viszony Szlovákiával, ezen belül döntő tényező a szlovák gazdasági fejlődés és a politikai pluralizmus alakulása. A kormányfő megismételte a prágai külpolitikai koncepciónak ama sarkalatos elemét, hogy Csehország kiemelten kívánja fejleszteni kapcsolatait közvetlen szomszédaival, akik közé Magyarországot is odasorolja.

 Délután a prágai várban a Szent Vitus-székesegyházban ökumenikus istentiszteletet tartottak, este pedig a Rudolfinum Dvořák-termében a Cseh Filharmónia ünnepi hangversenye zárta az új állam megszületésével kapcsolatos eseménysorozatot. Smetana „Hazám” című szimfonikus költeménye hangzott el.

A prágai ünnepségek visszafogottsága összefügghet azzal a paradoxnak mondható helyzettel, hogy ugyanazon a napon, amikor Európa tizenkét országa lebontotta az őket elválasztó vámhatárokat, egy eddig egységes állam szétvált, és határt létesített az utódok között. Ez még akkor is így áll, ha a szlovák–cseh kapcsolatokat valóban igyekeztek sokoldalúan előre meghatározni, és a lehetőség szerint elrendezni a szétválás lebonyolítói (akik – legalábbis technikai szempontból – néhány hónap alatt elismerésre érdemes, nagy munkát végeztek). Az ellentmondás tükröződik a prágai Lidové Noviny vezércikkel felérő karikatúráján, amelyen a cseh állampolgár e szavakkal vesz búcsút a szlováktól: „Hát akkor viszlát, valamikor, Európában”.

Az archív lappéldányt az Arcanum, Magyarország legnagyobb, folyamatosan bővülő digitális periodika-adatbázisa bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. Köszönet érte!