Legalább két nemzedék nőtt föl azóta, hogy 1964 szeptemberében Répcevisen jártam. Most már bevallhatom, messzire ágazó családi szálat akartam követni, de nem jutottam tovább a falu „ipari létesítményénél”. Azt viszont megtudhattam, hogy az a bizonyos ipari létesítmény abban a Devich János utcában található, amit egy 1848-as honvédtüzérről neveztek el, és máig a helység temetőjében nyugszik. A mai magyar–osztrák határ mentén fekvő község ugyanis a 48-as szabadságharc csatájának a helye is volt: magyar huszárok és tüzérek üldözték a horvátokat, győztek is. – A Káptalanvis és Nemesvis (a „vis” szláv szó, felsőt jelent…) egyesítésével létrejött település a kis Répce folyóról kapta mai nevét. A Répcéről pedig tudni kell, hogy 1863-ban úgy kiszáradt, mint az idei kánikula és aszály következtében a franciaországi Loire, 1879-ben meg 1900-ban, sőt 1965-ben viszont elöntötte a község környékét is… (A nyitó kép Répcevisen készült; forrása: http://pctrs.network.hu)
Alig esztendővel azután jártam Répcevisen, hogy bezárták az öreg téglagyárat, mert korszerűtlennek találták, miközben nyereséggel működött. (De hát annak idején nem ez volt egyetlen rossz döntés…) A téglagyárban még mintegy 60-an dolgoztak (a község lakóinak száma már akkor is csak mintegy 350 volt, ráadásul bőven volt alapanyag a téglához), a helyén megnyílt kénőrlő (erről szól a Kisalföld című megyei lapban 1964. szeptember 20-án megjelent tudósítás!) harmadannyi embert sem foglalkoztatott. Mai utóda a Kén Vegyipari Termelő és Kereskedelmi Kft.
«A kén az oxigéncsoportba tartozó kémiai elem. Rendszáma: 16, atomsúlya: 32,066.
Répcevisen harminc ember ként őröl. Valamikor téglát égettek. Mondják, hogy a környéken sehol sem készítettek olyan finom téglát, mint a répcevisi gyárban. Ha valaki jó téglát akart vásárolni, akkor Répcevisre ment érte.
Az első vonat 1913. szeptember 27-én indult: Sárvár–Bük–Káptalanvis–Felsőlászló (Burgenland: Oberloisdorf)–Kőszeg útvonalon közlekedett. 1918 után két évig szünetelt a forgalom, majd a határátkelő-forgalom lebonyolítására újra indult, ám 1933-ban a határátkelő vasúti forgalom véglegesen megszűnt. A vonat ezután már csak Répcevis–Sárvár között közlekedett. Egy rossz kormánydöntés (hány ilyen volt?!) 1974-ben ezt a vasútvonalat is megszüntették: a búcsúszerelvény 1974. május 25-én este indult Répcevisről Bükre. (A kép forrása: https://repcevidek.hu)
A téglagyár ma kénőrlő üzem. Már több mint egy esztendő óta. Dorog mellől, Leányvárról költözött oda, a nyugati határszélre. Amikor a gépek járnak, amikor a harminc kénes ember dolgozik, a környéket finom, sárga porfelhő borítja, lassan letelepszik a földre, a fűre, a fákra. Letelepszik az emberekre, akik napi hét órán keresztül csak sárga világot látnak, egymást is sárgának.
Ha kimennek a tűző napra, nem veszik észre, hogy a kén-puderfelhő milliárdnyi kristályán meg-megcsillan a szeptemberi nap sugara. Ha kimennek a fényre, sírnak az emberek. Ha felteszik a napszemüveget, nem csípi a szemüket a kénpor. Vida Ferenc, az üzem vezetője jött rá, hogy milyen hasznos dolog a napszemüveg a kénőrlőknek.
Helyenként nagy tömegben, elemi állapotban fordul elő. Különösen vulkános vidékeken: Luisiana és Texas államokban, Kujbisev környékén és Turkméniában, Mexikóban, Japánban, Szicíliában, Lengyelországban.
Három műszakban a harminc kénmolnár évente háromezer tonna ként őröl. Hármas villámhárító-rendszer van az épületek tetején. A kén tűz- és robbanásveszélyes. Gyakran kigyullad egy-egy őrlőgép, magasra csap a láng. Az emberek nyugodtan, gyorsan cselekszenek. Nagy hordóban mellettük víz és cirokseprű áll. Belemártják a seprűt a vízbe, aztán elszentelik a lángot. Újra megindítják a gépet, a malmot, és az ökölnyi okkersárga, narancsszínű, olykor szürkés csíkú kéndarabok lassanként porrá válnak, s a kénpor belefolyik a papírzsákokba. – Az üzemvezető megemlíti, hogy a gépterem építésekor javasolta: a szélirányban, hosszában emeljék a géptermet. „Gyerekkoromban megfigyeltem, hogy a mi vidékünkön általában nyugatról fúj a szél. Téglás időben nálunk volt a legkevesebb elemi kár, ugyanis a figurákat szintén szélirányban raktuk.”) – A mérnökök másként határoztak, és a por azóta ott kering az emberek között, nem tud szabadulni tűzfal őrizte rabságából.
Sok-sok rábeszélésre végre adtak egy nagy ventilátort, ami segít elszállni a pornak. Bevált a répcevisiek jóslata, javaslata; talán kapnak még szélkereket. Meg huzatkéményt is. Mert az is sokat segítene.
Vegyületei két csoportot alkotnak: a szulfidok fémes elemeknek kénnel, a szulfátok fémes elemekkel, kénnel és oxigénnel létrejött vegyületei. Az előbbiek közül a legfontosabb a pint, aminek képlete FeS2.
A hosszú raktárban halomban fekszik a kén. Lengyel, szovjet, francia, és kanadai. Ha rálépsz a kénre, sír és csikorog, akár a frissen hullott hó… Az őrölt kén finomságát éterrel ellenőrzik. Tíz egységnyi kénport kémcsőbe öntenek, rá pedig étert. Felrázzák egy percig, majd ameddig ülepszik, annyi fokos az őrölt kén. Minél apróbb a kénpor, annál kevésbé ülepszik le. – Gárdonyi Géza hőse, Bornemissza Gergely – is őrölt már ként, szénnel keverte össze, amikor tüzes kereket gurított a törökre.
Legnagyobb mennyiségben a kénsavgyártásban használják fel. Igen sokat fogyaszt kénből, és annak vegyületeiből a gumivulkanizáló ipar, de használják növényvédőszerül, továbbá a gyufagyártáshoz es gyógyászati célokra is.»
Az archív lappéldányt az Arcanum, Magyarország legnagyobb, folyamatosan bővülő digitális periodika-adatbázisa bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. Köszönet érte!
