…Az út túloldalán lévő ellenkiállítás éppen azt hangsúlyozza, hogy a hatalom a szoborral a szélsőséges, nacionalista, rasszista és idegengyűlölő Jobbik felé tesz egy lépést – olvasható a folyóiratban. A szerző szerint sokatmondó, hogy a történelmi felelősség kérdése teljesen áthatja a mai vitát. Hozzáteszi, hogy a magyarok kollektívan szenvednek az ún. Trianon-szindrómában, de a szenvedések listája még régebbre nyúlik vissza.
Mindenesetre a kettős monarchia aranykornak számít, csak éppen Orbánt nem érdekli. Nem szereti a liberalizmust, szerinte a magyarok nem liberálisak. Ehelyett inkább afelé tereli a nép figyelmét, hogy az áldozat volt. Nemrégiben Hunyadihoz és a végvári vitézekhez hasonlította magát. Úgy akarja beállítani az országot, hogy az napjainkban keresztény erők védelmezi Európát a muzulmán betolakodóktól. Ő maga pedig a lovag a határerődben.
Orbán nem hagy kétséget afelől, hogy Trianont folytatólagos igazságtalanságnak tartja. Június 4-ét azonnal emléknappá nyilvánította, ahogy hatalomra került. Schmidt Mária jelen időben fogalmazva úgy beszélt a szerződésről, hogy az megmutatja, a Nyugat miként áll hozzá a magyarokhoz. Mert a Nyugat mindig gyarmati területnek tekintette Kelet-Európát, és ez elviselhetetlen volt akkor, és elfogadhatatlan ma is.
Pontosan ezért annyira vitatott a holokauszt. Magyarország már jóval a németek előtt tekintélyuralmi rendszert vezetett be, csatlakozott a tengelyhatalmakhoz és a végső megoldás készséges közreműködője lett. Ha az ország felelős volt, akkor ez hozzátartozik a mai Magyarországhoz. A menekültügyet tekintve a németek jelenlegi hozzáállásában bizonyosan benne van, hogy Merkel elfogadja a felelősséget a múlt bűneiért.
Orbán ellenben a kollektív ártatlanságot, vagy ami még jobb: az angyali áldozatiságot hangoztatja – lásd a Szabadság téri szobrot –, hogy legyen politikai alapja elutasítani a kancellár álláspontját. A lényeg: egy nemzetnek, amely fél évezredig egyedül állt szemben az igazságtalansággal, nem kell senkitől semmiért sem bocsánatot kérnie.
A Der Standard írásaiból: Az osztrák kancellár visszalépett a szlovén határon tervezett kerítés ügyében. Juncker telefonon beszélt Faymannal és utána a brüsszeli Bizottság azt közölte, hogy semmi helyük Európában a kerítéseknek… Schengenen belül ugyanis nincsenek kerítések… Faymann: teljesen mindegy milyen műszaki eszközt vetnek be, vagy min módosítanak szervezeti dolgokban, a menekültek jönni fognak… Juncker és Faymann egyetértett abban is, hogy gyorsan végre kell hajtani a vasárnapi uniós menekültcsúcs határozatait, mert el kell hárítani a Balkánon a humanitárius katasztrófa veszélyét.
A bécsi lap arra figyelmeztet, hogy Európa saját magát keríti be, és hogy a menekültválság kezelése egyben az unió értelmezését is megkérdőjelezi. Mert aki kerítéseket emel, az elárulja az EU eszméjét és eltemeti a béketervet, amelyért néhány éve még Nobel-díj járt. A közösség eredetileg azt hirdette meg, hogy egységet képez a sokszínűségben, ám jelenleg inkább úgy áll, hogy az irigység, félelem és a viszály elválasztja egymástól a tagállamokat…
Ha Európa nem képes a helyzetet kezelni és minden állam ismét hozzákezd, hogy felállítsa a maga kerítését – vasfüggönyét –, akkor csődöt mondott a szervezet és ugyanez érvényes a tagországokra is. Ez pedig az EU végének kezdete. Ami napjainkban történik, azt régóta előre lehetett látni, a teendőkről folytatott viták azonban semmi eredményre nem vezettek. A megállapodást akadályozza a túl sok külön érdek. Az egyes tagok egymás ellenében nem tudják megoldani a kérdést, csakis összefogva. A menekültek, de mindenekelőtt a saját érdekükben.
A német Die Zeit úgy gondolja, hogy a mostani helyzetben az Osztrák Néppártból titokban sokan Magyarország felé kacsintgatnak, ahol pártbarátjuk, Orbán Viktor igen opportunista módon oldotta meg a menekültproblémát – a saját országa számára. A magyar határkerítés azonban csakis azért válhatott be, mert az emberáradatot ily módon rálőcsölték a szomszédos államokra. Az autokrata politikus ezzel együtt elégedetten vigyoroghatott a hétvégi uniós csúcson. Kijelentette: a magyarokat nem érinti a probléma, ő csak megfigyelőként van jelen a tanácskozáson.
A francia Libération cikkének fő megállapításai: a vezető német politikusok szembeszállnak azzal, hogy a menekültválság hatására erősödik a nacionalizmus. Nehezményezik, hogy Kelet-Európa nem tanúsít szolidaritást, ami törésvonalakat eredményez az unión belül. A szerző azt tapasztalta, hogy Berlin aggodalommal figyeli a menekültekkel zajló pingpongot. A határok lezárása még egyetlen menekültet sem riasztott el, és a nacionalista megközelítés csupán a többiekre nyomja rá a terheket. Márpedig így keletkeznek a viszályok. De ami még rosszabb: egyes európai polgárok belemennek a gyűlöletbeszédbe és a menekültekkel szembeni erőszakos akciókba. Az interneten egyre radikálisabb vélemények jelennek meg, akárcsak az utcai megmozdulásokon. A nagy politikai hasznot pedig a populista, Európa-ellenes pártok zsebelik be.
A válság feltárta, hogy nyugtalanító törések vannak a közösségen belül, és hogy ez már az unió béketervét veszélyezteti. Németország számára világos, hogy Európa nem felelős a bajok kirobbanásáért, viszont része a megoldásnak. Egyetlen ország sem tudja egymaga megtalálni a kiutat.
Merkel főként azon van megdöbbenve, milyen kevés szolidaritást tanúsítanak a kontinens keleti államai. Merthogy a szolidaritás nem lehet egyirányú utca. Magyarország pl. a mostani pénzügyi ciklusban 34 milliárd eurót kap Brüsszeltől. Berlin ugyanakkor központi szerepet szán Törökországnak a rendezésben.
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
Keményen bírálta a kormányt az amerikai nagykövet
(Haszon magazin) Az eddig a konfliktusok elől kitérő Colleen Bell a Corvinus Egyetemen tartott beszédében sorra vette, mit tart az Egyesült Államok problémásnak Magyarországon. Kijelentette, hogy nagy gond a korrupció. Ahol ez rendszerszintű, ott melegágya a szélsőséges erők megerősödésének. Bell élesen kritizálta a kormány civil szervezetek elleni fellépését, aggályosnak mondta az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítását és tagjainak konszenzus nélküli megválasztását. A sajtószabadság korlátozásaként értékelte az állami hirdetések kiosztásának rendszerét, az állami médiának juttatott hangsúlyos támogatást és a tulajdoni koncentrációt. A migránskérdés kezeléséről pedig elmondta, az idegenellenes retorika nem segít abban, hogy megoldást találjunk a problémára.
