A kiállítás 470 műtárgyat mutat be, amelyek hajdan az Esterházy-család tulajdonát képezték. A 20. század zivataraiban számos műkincsnek nyoma veszett, azonban napjainkra rengeteg tárgy „hazatért”.
A tárlat egyik fő látványossága Esterházy „Fényes” Miklós (1714–90) herceg íróasztala, mely 1770 körül készült. Családi tulajdonban lévő fotó alapján határozták meg, hogy ez a tárgy 1945 előtt a földszinti hercegi lakosztály sarokszobájában állt. Ennek a szobának azért is fontos a szerepe, mert nagy értékű műtárgyakat őrzött, melyek közül az íróasztallal együtt 2016-ban immár három tárgy is visszajutott eredeti helyére, a fertődi Esterházy-kastélyba.
A szoba ékessége az komód is, ami Léonard Boudin (1731–1804), a 18. század egyik legtöbbet foglalkoztatott és a legfelső köröknek szállító párizsi asztalosmesterének a műhelyében készült 1760–65 körül.
A kiállított műkincsek felölelik és átfogóan prezentálják az Esterházy család fraknói hercegi ágának örökségét: a magyar történelemben kevés olyan arisztokrata családot találunk, amelynek sorsa ennyire összefonódott volna a magyar, illetve az európai történelem és kultúratörténet meghatározó eseményeivel.
A kiállított műtárgyak között világszínvonalú iparművészeti remekek és a kastély eredeti berendezésének, illetve a kor művészetének általános színvonalát és jellegét tükröző darabjai is fellelhetők. A tárgyak többsége magyar és külföldi magángyűjteményekből származik, az Esterházy-eredet minden esetben bizonyítható.
A kiállítás meghatározó tematikája az idő motívuma, de ez nemcsak az Esterházy „Fényes” Miklós udvarában megtalálható órákra utal, hanem az időre, mely felöleli a múltat, a jelent és a jövőt. A mostantól látható tárgyak többsége több száz éves, és az idén teljes pompájukban térhettek vissza az Esterházy-kastélyba, ahonnan a történelem szele elsodorta őket.
„Az eltűnt idő nyomában” című kiállítás e héttől már látogatható.