A megválasztott autoriter politikus a média, azon belül is főleg a tévé ellenőrzésével hozzálát a politikai szabadságjogok korlátozásához. Majd szembeszáll az EU-val, illetve a nemzetek feletti kormányzás más intézményeivel. Ellenzi a szabad kereskedelmet, a bevándorlást, a közvetlen külföldi befektetést, viszont előnyben részesíti a hazai munkaerőt és cégeket, különösen az állami vállalatokat, valamint a hatalomhoz kötődő üzleti köröket.

E pártok többsége konzervatív, de a jobb- és baloldali populisták gazdasági ideológiája a jelek szerint sok mindenben egybeesik. Még nem olyan erősek, mint elődeik voltak az 1930-as években, ám gazdasági korporativizmusuk és tekintélyelvű stílusuk hasonló.

Nagy lökést ad nekik a rossz gazdasági helyzet, a magas munkanélküliség, a fokozódó egyenlőtlenség és szegénység, a lehetőség hiánya, valamint a félelem, hogy a migránsok és a kisebbségek elveszik az állásokat. Ha a gazdasági gondok tartósnak bizonyulnak és a foglakoztatás, illetve a bérszint nem emelkedik hamarosan, akkor a populista pártok még több országban juthatnak közelebb a hatalom megszerzéséhez. Szerencsére az illiberális rendszerek napjainkban nem tudnak háborút gerjeszteni, mert a középpártok kitartanak a liberális demokrácia, a felvilágosult gazdaságpolitikai és szilárd jóléti rendszer mellett.

Csakhogy az erősödő és mérgező populizmus megnyithatja Pandora szelencéjét, aminek megjósolhatatlan következményei lennének. Ily módon még fontosabb, nehogy felbomoljék az euróövezet vagy az Európai Unió. Evégett azonban gazdasági lépéseket kell tenni, ideértve a menekülteket és a gazdasági bevándorlókat integrálni kell. Csak a bátor politikával lehet megelőzni, hogy Európa hosszan tartó pangásba és nacionalista populizmusba csússzon bele. 

Ha nem sikerül, akkor disztopikus nacionalista rendszerek emelkednek ki, lásd Orwell 1984-ét, Huxley Szép, új világát, és Houellebeck Behódolását.

(Wikipédia: a disztópia vagy antiutópia egy társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával. A legtöbbször negatív jövőképet mutat. A disztopikus társadalmakban általában az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik.)

A Cicero írja: Magyarország példátlan módszereket alkalmaz a menekültek elhárítására. Orbán Viktor azonban a saját polgárai ellen is kampányt folytat: idegengyűlölő, nacionalista gondolatokkal befolyásolja őket, amint arra példa a bevándorlás ellenes kérdőív. Majd utána azt közli, hogy az emberek nem akarnak menekülteket az országban, és hogy ezt tekintetbe kell venni.

A szerző, a Közép-Európai Egyetem egyik amerikai filozófiatanára szerint a kormányfő az európai értékeket veszélyezteti, egy kicsiny, törékeny demokrácia élén. Olyan propagandagépezetet hozott működésbe, amelynek nem akad párja egyetlen más uniós tagállamban sem. Sikeresen kapcsolja ki a másként gondolkodókat, részben úgy, hogy tönkre teszi a tekintélyüket, részben pedig úgy, hogy elhallgattatja őket. A civil szervezeteket, sőt az EU-t is gyakran éri támadás, rágalomhadjárat. Ezzel párhuzamosan a politikus igyekszik a jogi és pénzügyi ellenőrzést átvenni minden fontos rádió- és tévécsatorna fölött. Az állami médiát központi irányítás alá vonta. A kormányhirdetéseket szinte kivétel nélkül Fidesz-közeli orgánumok kapják.

De úgy tűnik föl, az internetadóval egy lépéssel túl messzire ment az illiberális állam megteremtésében. Ezzel együtt a sajtót legnagyobbrészt a kormánypárt hívei uralják, a rendszerben erős késztetés az újságírók, szerkesztők és tulajdonosok számára, hogy igazodjanak.  

A propagandastratégia másik központi eleme, hogy Orbán úgy tünteti fel magát, mint aki védelmet nyújt a vélt külföldi ellenségekkel szemben. A menekültválság tökéletes alkalmat nyújtott a félelemkeltésre egy olyan országban, amelynek kevés tapasztalata van a migránsokkal kapcsolatban. A kérdőíveknél mesteri fogásokat vetett be, hogy manipulálni tudja a válaszadókat. Az óriásplakátokkal a jelek szerint megint csak a közvéleményt igyekezett befolyásolni, hogy még inkább az a kép alakuljon ki, amely szerint Orbán a magyarok oltalmazója a bevándorlókkal szemben. A „konzultációnak” éppen az volt a célja, hogy ellenszenvet és félelmet gerjesszen a jövevények ellen.

A hadjárat folytatódik, kérdés, foganatosít-e Európa megfelelő lépéseket, hogy megvédje magát és demokratikus értékeit Orbán Viktortól?  

A Foreign Policy Magazine Magyarországot bemutató cikksorozat utolsó előtti, 4. része Miskolc sorsával illusztrálja, hogy merre tart az ország. Mint írja, a települést leginkább a bezárt üzemek és a romákkal szembeni kirohanások jellemzik az elszegényedett észak-keleti országrészben. Az élet legláthatóbb jele az egykori Lenin Kohászati Művek hatalmas kéménye, a gyárat 8 éve örökre becsukták. A város lakossága 25 év alatt 40 ezerrel csökkent. Az alpolgármester azt mondja, hogy a munkanélküliség 5 éve alatt 12%-ról 6,6%-ra esett vissza, ám a szocialisták helyi vezetője szerint az elöljáró hazudik. Már nincs is elég képzett munkaerő. Az új villamost és a legtöbb egyéb infrastrukturális beruházást uniós pénzekből fizették. De az MSZP-hívő régi munkásokat leszámítva a lakosság többi része a Fideszre és a Jobbikra szavaz.

A mintegy 20 ezer helyi roma sorsa szorosan kapcsolódik a város hanyatlásához és jobbra tolódásához. Amióta megszűnt az acélgyártás, többségük állástalan. A tavalyi választásokon a pártok vetélkedtek, hogy melyikük politikája a leginkább cigányellenes. Győzött a Fidesz. A szerző teljesen jellemzőnek tartja, hogy az általa megkérdezett munkanélküli taxisofőr bűnözőkként beszélt a romákról. Továbbá arról, hogy félnek a muzulmánoktól, jóllehet az alpolgármester szerint nincsenek is ilyen bevándorlók Miskolcon. A romaellenesség viszont a megszállottságig jelen van.

A gazdasági kudarc a legfőbb oka annak, hogy Magyarország jobbra fordul. Az emberek nagy számban külföldre mennek, aki marad, az a kiábrándultságának megfelelően voksol. A romák azonban csak bűnbaknak kellenek, valójában nem könnyű őket felelőssé tenni az átlag magyar bajaiért. Ezért kínál a menekültválság nagy lehetőséget Jobbiknak, és valószínűleg Orbán éppen emiatt próbál elébe menni a rivális retorikájának és politikájának. A miskolci romák közben nem tudják, hová forduljanak.  

Európában a menekültek útjában nemcsak fizikai, hanem mentális akadályok is tornyosulnak – írja a Newsweek. Először Magyarország épített kerítést, most pedig Ausztria és Szlovénia gondolkodik ugyanezen. Ám ha néhány állam azt hiszi, hogy a földrész falakkal megszabadulhat a menekültektől, vagy hogy ők kivonhatják magukat a válságból, az nagyot téved. A határzárak csak növelik a nyomást a keleti szomszédokra, és az új tagok nem akarják, hogy az EU erőddé váljék és elszigetelődjék a környező keleti országoktól.

Kaczynski besöpörte az idegenekkel szembeni düh hasznát. Nincs egyedül: Orbán Viktor falat emelt a déli határon és azt mondja, hogy a migránsok aláássák a keresztény értékeket. Kulturális gátak pedig ott is léteznek, ahol nincsenek fizikai akadályok. Szlovák és cseh vezetők ugyanazokat a félelmeket és gyanút táplálják a muzulmánokkal szemben, mint a bevándorlás-ellenes pártok Hollandiában, Franciaországban és másutt. Vagyis mivel a menekültek többnyire muzulmánok és nem demokratikus államokból jönnek, a hátterük keveredik bizonyos iszlamofóbiával.

Ez erősíti a populisták támogatottságát, de egyben megriaszt egy csomó embert, aki félti a társadalom szövetét. Mintha nem bíznának a saját rendszerükben. Merkel éppen azért helyez akkora súlyt a gyors integrációra, mert tudja, hogy mekkora árat kell fizetni, ha nem sikerül a terv. És miközben végeláthatatlan sorokban jönnek a szír háború menekültjei, kérdés, hogy mit tenne az EU és 28 kormány, ha menedéket kérne az 1,4 millió ukrán, aki harcok miatt volt kénytelen máshová költözni az országon belül.