Az EU hosszútávú költségvetési kerete hét évre előre meghatározza a maximum elkölthető pénzösszegeket, évekre és költségvetési kategóriákra lebontva. A Tanács és a Parlament ezután dönt az éves költségvetésről, amely nem lépheti túl a keretköltségvetésben az adott évre megállapított plafont.
Az európai állam- és kormányfők február 7-8-án egyeztek meg arról, hogy 2014 és 2020 között 960 milliárd euróban maximálják a leköthető források, és 908 milliárd euróban a tényleges kifizetések összegét. A Bizottság eredeti javaslatához képest jelentős vágást jelentő megállapodást a képviselők nem támogatják.
„A csúcstalálkozón elért kompromisszum nem állja ki a következő évek próbáját. A Parlament mindig is modern és ambíciózus büdzsét kért, amely kiránt minket a válságból és felgyorsítja a növekedést” – fogalmazott a Parlament alelnöke, Gianni Pittella (szocialista, IT).
Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy szerint a tagállamok között létrejött politikai megállapodás „határozott felhatalmazást ad a tárgyalásokra”.
Elengedhetetlen a rugalmasság
A költségvetési rugalmasság továbbra is fontos követelése a Parlamentnek, amely szeretné elérni, hogy az egyes években vagy költségvetési fejezetekben fel nem használt pénzek ne a tagállamok éves büdzséiben landoljanak, hanem más uniós programokat finanszírozzanak időkorlát nélkül.
„A költségvetés rugalmasságáról nem tudunk lemondani” – jelentette ki a szocialistákat vezető Hannes Swoboda (AT).
A Parlament álláspontja mellett érvelt Barroso elnök is, aki szerint a hétéves keretköltségvetés „megfelelő szintű rugalmasság nélkül egyszerűen nem működik”.
Félidős felülvizsgálat
„Szilárdan kitartunk amellett, hogy a költségvetést a periódus derekán, indulása után 2-3 évvel felülvizsgáljuk. Nem fogadjuk el a hétéves megszorítást” – mondta a néppárti frakciót vezető Joseph Daul (FR).
Megugró hiány: szembemegy a szerződéssel
Egyes képviselők azt kifogásolták, hogy a költségvetés tovább dagasztja az európai költségvetés tekintélyes hiányát, melynek már a léte is az alapszerződések megszegését jelenti.
„Már most 200 milliárd euróra rúgó hiányt halmoztunk fel, ami 2020-ra 300 milliárdra nő. Ekkora európai hiánynak ágyazunk most meg” – mondta liberálisok csoportját vezető Guy Verhofstadt (BE).
A Tanács által elfogadott költségvetés szerkezete legalább annyira elhibázott, mint a főösszeg megvágása, vélték mások.
A „visszatérítésekkel teli költségvetést” kritizáló Isabelle Durant (zöldek, BE) szerint a jövő évi parlamenti választások fényében „nem szabadna megkötnünk az új parlament kezét” hét évre előre.
A többi képviselő tiltakozását „tinédzser hisztériának” minősítő Martin Callanan (konzervatív-reformer, UK) szerint viszont „korántsem tökéletes, de értelmes, pragmatikus” megállapodás született.
„Egyáltalán nem beszélhetünk zöldebb vagy szociálisan érzékenyebb büdzséről. Nem lenne szabad csak az összegeknél leragadnunk, az okosabb költekezésről is beszélni kellene” – hangoztatta Kartika Liotard (baloldali, NL).
Az EFD képviselője, Paul Nuttal (UK) szerint az euroszkeptikusok minden bizonnyal hálásak lesznek a megállapodásért, hiszen a „pusztán aprópénzt” megtakarító büdzsé „a kijárat felé irányítja” a közös EU projekt ellenzőit.
A következő lépés
Az Európai Tanácsban megszületett megállapodást a Tanácsban most jogszabállyá alakítják, azokról szavaz majd a Parlament.