Nem az egyetlen a Figyelő a rangos sajtótermékek között, amely évente egyszer a kiemelkedő személyiségekre fordítja a közfigyelmet. Mint erről Lambert Gábor főszerkesztő a mai ünnepségen beszámolt: az általa vezetett hetilap tavaly először adta át „Az év emberének”, Hosszú Katinka úszónak a díjat.

(Az eseményről természetesen az Infovilág is beszámolt; tessék kattintani!)

Demján Sándor tavaly novemberben – hasonló méltató szavak kíséretében – vehette át „Az emberi méltóságért” kitüntetést. Az üzletember egyebek mellett 2003 óta több mint hárommilliárd forint értékben támogatta az általa alapított Prima Primissima Díjat, 2500 egyetemistának, főiskolásnak adott ösztöndíjat, az ország legszegényebb régióiban kétmilliárd forinttal segített a hátrányos helyzetű gyerekeken, egymillió euróval támogatta a menekült gyermekek ellátását. Érdemes hangsúlyozni, hogy mindezt (és még sok egyebet) a magánvagyonából finanszírozta. Felfogása szerint ugyanis az erősebbeknek kötelességük, hogy támogassák a gyengébbeket.

Szavai szerint a vállalkozói pályáján elért sikereket Demján a csapatmunkának köszönheti, mert összefogással az egyén megtöbbszörözheti, hatékonyabbá teheti egyéni kezdeményezéseit, tervei megvalósítását. Így tudta cége elnyerni „Az év ingatlanfejlesztője” díjat is, és besöpörni más elismeréseket.

„Az év embere” a mai díjátadón sem tudott – nem is akart – kibújni a bőréből: a méltató szavakra válaszolva gondolatébresztő közgazdasági, társadalomelméleti fejtegetésbe bocsátkozott a világ és a hazai közélet kérdéseiről. Rögtönzött előadásából kitetszett, hogy aggódik a jövőért, amit „nem lehet csodavárásra és jelszavakra” alapozni. Ha komolyan vesszük a bővített újratermelés követelményeit, búcsút kell inteni a fölösleges túlfoglalkoztatásnak – fejtegette. Több mint tíz évet vesztegettünk el2003, a„jóléti rendszerváltás” meghirdetése óta. A szükséges reformokat nem hajtották végre az egymást követő kormányok, és ma is több mint ezermilliárd forintra rúg a fölösleges költségvetési kiadás a túlfoglalkoztatott közszféra miatt. Magyarországon ugyanannyi a kinevezett egyetemi tanár, mint a nálunk nyolcszor nagyobb Németországban.

További példákat is fölsorolt Demján az eltorzult foglalkoztatási rendszerre: túl sok a kórház, emiatt is kevés az orvos és az ápoló, nem hatékony az oktatás, holott Magyarországon száz gyerekre kétszer annyi pedagógus jut, mint a szomszédos Ausztriában.

Érdemi változások híján, az adórendszer drasztikus átalakítása nélkül folytatódik hazánk leszakadása, amin nem segít a választások időpontja körül hangoztatott ígéretek garmadája. „Rómát is a populizmus tette tönkre” – mondta az üzletember.

Az „ünneprontó” gondolatok mellett „Az év embere” azt sem rejtette véka alá, hogy tud örülni néhány pozitív változásnak. Például annak, hogy ma már alapvetően nem az éhezéstől kell félteni a gyerekeket. Demján maga is nehéz körülmények között nőtt fel, ezért számított számára csemegének a zsíros kenyér, „ami nem is olyan rossz táplálék”. Személyes céljának tekinti, hogy sok emberen segítsen. Mint a Figyelőnek adott interjújában is mondta: „Ha valakinek tele van a zsebe, akkor a szíve is legyen tele”.