Baranyi Ferenc mindent tud az opera művészetéről. Nemcsak a zenetörténész tudományos rendszerességével, hanem a költői lélek megérzéseivel – remek humorral, a bölcs ember anekdotázásával.
A Kossuth-díjas költő régebben sok művészetet szerető ember ideálja volt, ma is ír érzékenyen reagálva a kortünetekre. Egy-egy új verse végigszáguld az interneten, szeretetteljes, egyetértő kommentekkel.
Az operákról gyűjtött hatalmas tudását már csak szűk kör ismerheti, bár az M7 csatorna újabban megismétli régi beszélgetős, mesélős, magyarázós felvételeit – remek operarészletekkel tarkítva.
A most megjelent kötetet a pesti Örkény Könyvesboltban mutatták be a minap. Baranyi Ferenc most is mesélt. Azokról az élményeiről, amelyek gyerekként tették kíváncsivá egy bizonyos Schodelné Klein Rozália sírköve láttán, amelybe gyakorta belebotlott indiánost játszva. Meg kántor orgonistaként átélt, önfejűségében elcsapott fiatalemberként. És az idők folyamán megismert művek hatása alatt egyre többet és többet megismerő költő-fordítói kalandjairól. Hogyan írta át frissebbre a Tosca levéláriáját, hogyan kell vigyázni, hogy mikor lehet, vagy inkább nem lehet „í” hang egy nehezen kiénekelhető szóban.
Közben bejátszott néhány operarészletet, például a Gyönygyhalászból Nicolai Geddával, a világ egyik legkiválóbb tenoristájával, akivel egykor ő készített tévéinterjút. És az olasz operafilmből, a Bajazzókból, ahol a szépséges Lollobrigida játszotta a csalfa Neddát.
Akik eljöttek az Örkény Könyvesboltba, megtapasztalhatták: Baranyi Ferenc úgy tud mesélni, hogy egy pillanatra sem kalandozik máshová a gondolat, csak azt szeretné az ember, hogy folytassa, folytassa, és meséljen még.
Egyébként december 17-én ismét hallhatják Baranyi Ferencet és Bródy Jánost az Örkény Könyvesbolt (Budapest, XIII., Szent István körút 26.) „Ajándék ez a nap” című programján.
