A különszámról a szerkesztővel, Hegedűs Istvánnal beszélgettünk. Az Infovilág munkatársának elmondta, a lapnak ez a harmadik, tematikus különszáma: eddig Radics Béláról és Tunyogi Péterről jelent meg hasonló. Az emlékszámok olyan zenészekről szólnak, akik számára már nincs folytatás, életművük lezárt, mindhárman nagyon sokat tettek le a rockzene asztalára – mondta Hegedűs István.
A Barta-különszám szerkesztésével kapcsolatos nehézségekről elmondta, hogy a kor – negyven évvel ezelőtt alakult az LGT, s még előtte működött a klasszikus Hungária – technikai lehetőségei miatt nem igen maradt fenn élő hang- vagy képfelvétel Bartáról. S akinél mégis van, az rajta tartja a kezét, s nem óhajt osztozkodni – tette hozzá a kiadvány szerkesztője kesernyés mosollyal. Létezik egy külföldi felvétel is, Amerikában készült egy turnén, de az beszerezhetetlen, a jogok Amerikában vannak. Nehézséget okoz a kiadó anyagi helyzete is: a kiadványhoz az eddigiektől eltérően ezúttal nem mellékelhettek hang- vagy képhordozót, ehhez csak kód és kupon segítségével juthatnak hozzá a vásárlók, aminek a rajongtók minden bizonnyal nem örülnek.
– Nézzük az embert: Barta kivételes egyéniség volt. Zenei pályája az LGT-ben teljesedett ki, az együttes kimagasló alakjává vált. Az LGT 1973-u, Bummm című albumán érvényesült igazán Barta egyénisége, öt dala hallható a lemezen köztük a Szabadíts meg!, az Ő még most csak 14, és remekmű az első albumról a Royal blues is.
A Hungáriában talán Fenyő Miklós nem engedte dalokat írni, vagy még neki sem volt szerzői ambíciója, csak a Vörös hangyaboly című instrumentális számáról tudunk – tette hozzá Hegedűs István. – Barta később nem állt meg az LGT-nél, a többi között Zalatnay Sarolta énekelte a Szeress nagyon!, Kovács Kati pedig a Tanítsd meg a gyerekeket! című kitűnő dalát.
– Miképpen járultak hozzá az egykori zenésztársak, a kiadvány közreműködői a Barta-kép kialakításához?
– Érezhetően érvényesült a halottról vagy jót vagy semmit elv. Ez végül is kedvemre való volt, mert nem azért csináltuk az újságot, hogy kicsinyítsük érdemeit. Barta nagyszerű zenész, ugyanakkor nehéz ember, érzékeny művészlélek volt, amit a nyilatkozók őszintén el is mondtak. Ezeken a véleményeken átsüt, hogy az idő megszépíti a dolgokat. Sajnálatos, hogy Barta halálának körülményeiről nem sikerült többet megtudni még azoktól az emberektől sem, akik 1974, vagyis Magyarországról való távozása után is kapcsolatban álltak vele. Szegénnyel emberhez méltatlanul végeztek. A beszélgetőpartnerek nyilván kegyeleti dolgok miatt sem mondtak semmit kinti életéről, haláláról. Akit megkerestünk, elmondta a véleményét: a Hungária és az LGT zenészei, Nemes László, a „hangmester”, aki a Hungáriában és az LGT-ben is ismerte Barta útját, s ráadásul kitűnő az emlékezőtehetsége. A kiadvány nyomdába adásakor, februárban volt az LGT hármaskoncertje, a zenészek éjjel-nappal próbáltak, de Presser Pici szakított időt, és nyilatkozott. Somló Tamás valahogy kimaradt a nyilatkozók közül, kerestük, de nem értük el. Visszaemlékezése azért is érdekes lett volna, mert Frenreisz Károly távozása után ő lépett be az együttesbe, és bár sok hangszeren játszott-játszik, basszusgitározni nem tudott, s Barta vette őt kezelésbe. Nem lett belőle Jaco Pastorius (aki nagyszerű amerikai basszusgitáros volt), de nem is erre volt szükség.
– Most, hogy kifújtátok magatokat, mi lesz a következő, milyen tematikus kiadványt terveztek?
– A nyáron jelenik neg egy összeállítás a Fekete bárányok koncertről – a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Bluesband 1980-i koncertjéről van szó, amelyet a Hajógyári szigeten rendeztek az AE Bizottság felvezetésével. Negyvenezer ember volt a koncerten, ezt próbáljuk felidézni egy különszám erejéig. Ha a kiadó győzi anyagilag, szentelünk egy különszámot Ekecs Gézának, azaz Cseke Lászlónak, a „szabadeurópás” Tinédzser Party és a Forgószínpad egykori, legendás vezetőjének. Műsorai a Szabad Európa Rádió 16, 19, 25, 31, 41 és 49-es rövid-hullámhosszáról szóltak a magyar fiatalokhoz hosszú évtizedeken át a vasfüggönyön túlról….
A mostani, Barta-különszám interjúinak többségét Hegedűs István készítette; társai voltak Nemes Nagy Péter és Bálint Csaba. A nyilatkozók: Fenyő Miklós (Hungária), Presser Gábor (LGT), Adamis Anna, Sipos Péter (Syconor, Hungária,), Frenreisz Károly (Metró, LGT, Skorpió), Gál Gábor, Takáts Tamás, Dirty Blues Band, Csomós Péter (Mistral, Hungária, Tűzkerék) Papp Gyula (Mini, Skorpió), Tóth József (Hungária), Laux József (Omega, LGT), Nemes László (a hangmester), Miklós Tibor (a Rockszínház vezetője, musicalszerző, szövegíró) és Kovács Kati.
Az eltelt évtizedekhez képest kitűnő, ritka képek gazdagítják a kiadványt. Kovács László diszkográfiája pedig megpróbálja egybe terelni Barta Tamás szerteágazó életművét.