A zenekart 1961-ben alakította három testvér, Brian, Carl és Dennis Wilson, unokatestvérük, Mike Love, valamint a közös barátjuk, Al Jardin. Brian Wilson betegsége miatt hamar kivált a csapatból, nem koncertezett, s nem fejezte be a hatvanas évek közepén elkezdett Smile című albumot. Brian ezt Al Jardine-nal és Mike Love-val együtt tette meg; a korong 2011-ben jelent meg – az eredeti felvételek felhasználásával. Brian egyébként a háttérből segítette zenésztársait.
A tengerparti fiúk első, világsikert maratott dala, a „Surfin” még első nevén – The Pendletons – jelent meg 1961-ben. A Beach Boys nevet az együttes lemezkiadója találta ki; a fiúk 1962-től viselték minden koncertjükön legendás szerelésüket, a fehér farmert a kék–fehér csíkos inggel. Első listavezető sikerük – Svédországban! – a „Surfin’ Safari”; 1962-ben, otthon, az Egyesült Államokban ez csak a 14. helyre volt elegendő. A „God Only Knows” című daluk (1966) volt az első olyan popszám Amerikában, amelynek a címében szerepelt az isten szó – sok rádió nem is játszotta ezért. Világsiker volt a Beach Boys „Good Vibrations” című dala is, amely Angliában megelőzte a Beatlest az akkori év végi szavazásokon. Közönségkedvenc lett a Surfin USA.
A „brit invázió” kifejezés a Beach Boys-hoz köthető: a 60-as évek második felében a Beatles és a Rolling Stones körüli nemzetközi hisztéria Amerikát is elérte, rövid időre letaszítva a Beach Boys-t az amerikai listák éléről, akkor találták ki a kifejezést. Előtte egyetlen amerikai vagy európai előadó sem veszélyeztette a Beach Boys vezető helyét.
Az 53 éve működő csapatot a rockzene egyik legnagyobb hatású együtteseként, Amerika legjobb rock-zenekaraként emlegetik, a legtöbb lemezt adta el. Korai dalaira elsősorban Chuck Berry gitárjátéka és a The Four Freshman vokálja volt nagy hatással. Az együttes zenéje hamar innovatívvá vált, szinte minden utána következő zenekarra nagy hatással volt.
Az évek során a „parti fiúk” 92 dala iratkozott föl az amerikai listára, 36 az élmezőnybe, több, mint bármely más zenekarnak a világon. Az 1963-ban megjelent „Surfin’ USA” után következett a Fun, Fun, Fun, az első nemzetközi listavezető dal, az I Get Around, a Help Me, a Rhonda, a Californian Girls, a Barbara Ann és legsikeresebb kislemezük, a Kokomo szintén felejthetetlen. – Kitűnően dolgozták fel mások dalait, például a Johnny B. Good-ot vagy a Sloop John B.-t.
A Beach Boys még mindig átlagosan 150 koncertet ad évente – saját show-műsoraiban, nyári fesztiválokon, újévi mulatságokon lép fel. „Amerika bandája” 1988 óta a Rock and Roll Hírességek Csarnokának lakója, csillagot kapott a hírességek hollywoodi sétányán, díjak tucatjaival büszkélkedhet, köztük Grammy Életműdíjjal. A műfaj történetének egyik legszebb vokális hangzást produkáló csapataként tartják számon. A Rolling Stone magazin beválasztotta a tengerparti fiúkat minden idők száz legkiemelkedőbb zenésze közé.
Két évvel ezelőtt a Beach Boys 74 koncertből álló, 50. évfordulós jubileumi turnéra indult; megjelentette a That’s Why God Made the Radio című stúdióalbumát, amely az amerikai lista 3. helyén kezdett – példa nélküli ez a zenetörténetben, hogy 37 év után emelkedjék egy banda újra ilyen magas pozícióba.
A zenekar jelenleg Mike Love vezetésével és a szintén „őstag” Bruce Johnstonnal muzsikál. Mellettük Christian Love, Randell Kirsch, Tim Bonhomme, John Cowsill és Scott Totten játszik. Bruce Johnston, a Grammy-díjas dalszerző 1965-ben csatlakozott a Beach Boyshoz. Akkor már elismert dalszerző és vokalista volt, dolgozott Elton Johnnal és a Pink Floyd együttessel. Mike Love szintén derekasan kivette a a részét a dalszerzésből: nevéhez fűződik a Surfin, a Kokomo. Unokatestvérével, Brian Wilsonnal együtt írta a Fun, Fun, Fun, az I Get Around, a Help Me Rhonda, a California Girls és a Good Vibrations slágereket.
A Beach Boys a mostani, világkörüli turnéjával Mike Love-nak a környezetvédelem ügyét felkaroló „Love Foundation” alapítványát segíti. November 26-i koncertjéről itt, itt és itt is olvashat bővebben.
