Az első félévben regisztrált 3,7%-os GDP-bővülés a következő negyedévekben folyamatosan mérséklődik, és visszatér a korábbi állapot: térségünk országai közül csak Bulgária és Horvátország növekedési ütemét haladjuk meg. Azaz a felzárkózás helyett folytatódik a lemaradásunk szomorú folyamata…
A prognózisok arra utalnak, hogy az Európai Unió meghatározó gazdaságai közül Németországtól Nagy-Britannia veheti át a motor szerepét. A brit bruttó hazai termék tavalyelőtt még mindössze 0,3%-kal, tavaly már 1,7%-kal emelkedett; ez évben 3,2%-os, jövőre pedig 2,7%-os növekedést várnak az IMF szakértői. Ezzel szemben Németországban nem a korábbi feltételezések szerint bővül a gazdaság: az előző két évben regisztrált 1% alatti GDP-indexeket követően a tavasszal még 2%-os növekedést vártak, amelyet ez évre 1,4%-ra, jövő évre 1,5%-ra mérsékeltek. Az eurózóna gazdasága – a német gazdasági kilátásokkal is összefüggésben – a tavalyelőtti 0,7%-os, valamint a tavalyi 0,4%-os zsugorodás után szerény ütemben növekszik: ez évben 0,8%-kal, jövőre 1,3%-kal; a tavaszi prognózis még 0,3, illetve 0,2 százalékponttal kedvezőbb volt…
A magyar gazdaság ez évben dinamikusan bővül, az idei növekedési ütem kiemelkedő az Európai Unióban. Ugyanakkor ez a pillanatnyi helyzet több tényező együttes hatására és csupán átmenetileg állt elő. Az első félévben regisztrált 3,7%-os GDP-bővülés a következő negyedévekben folyamatosan mérséklődik, és visszatér a korábbi állapot: térségünk országai közül csak Bulgária és Horvátország növekedési ütemét haladjuk meg. Azaz a felzárkózás helyett folytatódik a lemaradásunk szomorú folyamata. Ha ennek valóságos mértékét akarjuk megítélni, érdemes visszatekinteni az előző évekre…
A magyar gazdaság- és társadalomstatisztikai indikátorok azt tükrözik, hogy Magyarország lemaradóban van a visegrádi-balti csoporttól, de még egyértelműen ide tartozik…
Bekövetkezett-e az előző ciklus végén az a növekedési fordulat, amelyről a magyar kormány beszél? Sajnos, nem. A múlt év közepétől élénkült ugyan a gazdaság, de ez csupán azt jelentette, hogy kilábaltunk a recesszióból. A negyedik negyedévben valóban 3,2%-kal nőtt a GDP az előző év azonos negyedévéhez képest, és a múlt év egészében 1,5%-kal a megelőző évhez mérten. A látszólag pozitív adat ugyanakkor nem túl kedvező szerkezetet rejt magában. A növekedés főképp a mezőgazdaságnak volt köszönhető, mivel az előző igen rossz év után kiváló volt a termés; ez magyarázza a GDP-növekedés négyötödét. Évekig tartott mélyrepülés után érzékelhetően nőtt az építőipar teljesítménye, amely főként az uniós forrásokból finanszírozott tervek felgyorsult megvalósításának a következménye, ám a magánberuházások továbbra is mélyponton vannak.
Harmadik tényező a járműipar dinamikus fejlődéséből adódó növekedés az ipar hozzáadott értékében. Ugyanakkor a múlt évi GDP-bővülés csupán azt jelentette, hogy a gazdaság csaknem elérte 2011. évi teljesítményt, mivel az előző évben éppen 1,5%-kal esett vissza a bruttó hazai termék…
A magyar gazdaság számára az a valóságos probléma, fenntartható-e hogy a jelenlegi növekedés. A mai gazdaságpolitika mellett a potenciális növekedési ütem nem éri el az 1%-ot sem. Ez annak ellenére így van, hogy a viszonylag kedvező nemzetközi konjunktúra, az uniós projektek megvalósulása, és a választási költekezés következtében az idén emelkedő reálkeresetek nyomán nő a belső fogyasztás…
Komoly kockázat a szakszerűnek nagy jóindulattal sem minősíthető monetáris politika, amely a kamatcsökkentési ciklusával – úgy tűnik föl – átlépte a piacok számára tolerálható szintet. Így a hazai fizetőeszköz látványos gyengülése következett be, és nem látható, hogy a jegybank képes-e, illetve hajlandó-e számolni a realitásokkal. Veszélyezteti a növekedési lehetőségek érvényesítését a költségvetési politika – nyilvánvalóan átmeneti – erőteljes és felemás lazítása, amely komolyan próbára teszi az államháztartás stabilitását, ezáltal a gazdaság normális működését. A legfőbb kockázat ugyanakkor a kormányzat konfrontatív, dilettáns gazdaságpolitikája, amely most hangsúlyozottan arra koncentrál, hogy az energetikai – és esetleg több más – ágazatot állami kézbe vegyen, a kormány számára nem kívánatosnak minősülő külföldi tulajdonú vállalatokat távozásra kényszerítse. Félő, hogy az ún. rezsiharc látszólagos sikerét követő hasonló kormányzati intézkedések átlépik a racionalitás kereteit.
Katona Tamás legfrissebb gazdasági elemzése teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!
