Egy régi ígéretét teljesítve, ifjabb Johann Strauss 1866/67 telén komponálta meg a zenetörténelem egyik legismertebb és leggyakrabban játszott művét, a Kék Duna keringőt. A zenemű egyben az osztrák főváros zenei exportjának zászlóshajója, nem hiányozhat sem a bécsi újévi koncert, sem a bécsi operabál programjáról.
A 150. évforduló alkalmából a Bécsi Városháza épületében működő Wienbibliothek kiállításon mutatja be a zenemű keletkezésének körülményeit. Sőt, leszámol azzal az időközben már tudományosan megcáfolt legendával is, hogy első bemutatásakor a darab nem aratott sikert, és csak később, külföldről kiindulva hódította meg a világot.
A Kék Duna keringő eredeti címe An der schönen, blauen Donau (A szép, kék Dunánál) volt, és a Bécsi Férfidalárda 1867-i farsangi mulatságára készült. Mivel Ausztria előtte szenvedett vereséget a porosz háborúban, így a kórusegyesület február 15-én a hagyományos bolondok napi ünnepség helyett csupán farsangi éneklést tartott. Ifjabb Johann Strauss erre az alkalomra komponálta a valcert, amelynek eredeti címe Karl Isidor Beck (1817–79) egyik versének hasonló sorára vonatkozik. Ebben azonban nem Bécsre, hanem szülővárosára, Bajára utal a költő.
Az énekegyesület házi poétája, Joseph Weyl egy szatirikus, a korszakot kipellengérező dalszöveget írt a darabhoz, amely már első bemutatásakor nagyszerű kritikákat kapott. Azt viszont, hogy a zeneszerző a Kék Duna keringőt még ugyanabban az évben Párizsban is bemutatta, nem említik a francia lapok. Nagy közönségsikert aratott viszont valamivel később Londonban, ahol Strauss szintén vendégszerepelt.
A Wienbibliothekben jövő május 12-ig ingyenesen látogatható kiállítás nemcsak a darab keletkezésének és ismertté válásának történetét, és érdekes részleteit mutatja be, hanem mai napig tartó hatását a kultúrára, Bécs mindennapjaira.
[Donau, so blau. 150 Jahre An der schönen, blauen Donau von Johann Strauss – Wienbibliothek im Rathaus 1010 Bécs, Bécsi Városháza, 1. em., Felderstraße felőli bejárat]