Bécs város első galambdúcát a 12. kerületi városháza padlásán alakították ki, 22 ezer euróból. A madarakat – mintegy 150 párt – igényeiknek megfelelő táplálék, friss ivóvíz és fészekrakó helyek várják.
A terv lényege, hogy ideális élőhelyet teremtve a számukra, a közterületekről a galambdúcba csalogassák a
madarakat, amelyek így idejük igen nagy részét ott töltik. A létesítményt hetente takarítják, hathetente fertőtlenítik, a lerakott tojásokat pedig az igazira megszólalásig hasonlító, homokkal feltöltött meglepetés-tojásokra cserélik. A galambok évente átlagosan tizenkétszer két fiókát nevelnek fel, a költési idejük 17 nap, a műtojásokon viszont egy hónapig is elkotlanak, mire gyanút fognak. Ezzel a módszerrel hosszabb távon 20–30%-kal csökkenthető a populáció nagysága. Bécsben mintegy 130–150 ezer galamb él a közterületeken: piszkítanak, zajosak, megcsipkedik a növényeket a parkokban, virágágyásokban, és még a falak vakolatában is kárt tesznek. Ha valahova egyszer odaszoktak, ott is maradnak – a többi között ezt a tulajdonságukat szeretnék kihasználni az álltvédő megoldással.
A notórius galambetetőket – akik főleg egyedülálló, idős hölgyek – pszichológusok segítségével bevonják a
kezdeményezésbe, és igyekeznek rávenni őket arra, hogy inkább a galambdúcban etessék kedvenceiket. Bécs 21.
kerületében él például egy asszony, aki havonta egy tonna kukoricát és háromszáz kiló szalonnát szór ki a kertjében a madaraknak.
Az új galambdúcnak egyelőre egyetlen lakója sincs, és fél évig is eltarthat, mire birtokba veszik a madarak. A
tojásokat akkor lehet elkezdeni kicserélgetni, ha az első fészekalja már kikelt és felnőtt. Ha a próbaidő alatt sikeresnek bizonyul a galambdúc, Bécs-szerte továbbiakat létesítenek. Addig pedig figyelik a madarakat, a populáció alakulását valamint a ráfordított idő-, takarmány- és vízmennyiséget.