A királyi palota – a kultúra vára című, tavaly berendezett újkori és legújabb kori palotatörténeti kiállítás után most pályázati forrásból a középkori palotatörténeti részleg első termeit láthatja a közönség. Az ősztől pedig a felújítás következő szakaszában a Király-pince felé vezető részben Hunyadi Mátyás könyvtára és a palota egyéb részei lesznek megtekinthetők. A Várkertbazár reménybeli elkészültével újabb megközelítési lehetőség, azaz új bejárat is nyílhat a Vármúzeumhoz.
Amit a látogató nem észlel, de feltétlen szükséges volt a mostanra elavult villanyvezetékek kicserélése a falakon belül, hogy működni tudjanak a számítógépes és világítási segédeszközök. Arra viszont nem futja, hogy a nemzetközi előírások szerint mindenki számára akadálytalanná tegyék a bejutást a Vármúzeumba; ezzel látogatók ezreit zárják ki (egyelőre) az egyedülálló történelmi emlékek megtekintéséből. A felújítás szakaszos, mert mindig csak kis összegek jutnak erre a célra (nem úgy, mint a stadionokra).
A palota déli szárnyába költöztetett Budapesti Történeti Múzeum (BTM) 1968-ban nyílt meg az 1950-es években feltárt és gondosan helyreállított maradványok bemutatásával. A műtárgyak bemutatása új koncepcióval párosult. Az ásatások során feltárt tárgyi emlékek közül a legszebbek a középkori uralkodói családokat és előkelőségeiket őrző címeres kövek és kályhacsempék. A kőemlékek legnagyobbjai az egykori gótikus boltozat párban fennmaradt kőfaragványai, amelyeket csonkolt faágakkal díszítettek.
A korszakok változásait érintő képernyős megoldással mutatják be az uralkodócsaládok tagjairól képmásaik, pénzeik, címereik, érdekes történeteik segítségével. Az első részben a lépcsőházi szakasz a középkori palota építészeti történetébe kalauzolja a nézőt. A palota története a tatárjárás után az országot újjáépítő IV.Béla királyuralkodása idején, 1247-ben kezdődött. A nagy makett teljes felújítása és új fénytechnika alkalmazása révén megismerhetjük a Zsigmond-kori palota továbbépítését, valamint belehelyezték a mai alaprajzát. Ha megnyomjuk a megfelelő gombot, azt is megtudjuk, hogy a palota mely pontján állunk éppen. A falakon hiteles ábrázolások, korabeli metszetek segítenek a tájékozódásban.
A legérdekesebb képernyőn a királyok sorát és velük kapcsolatban a középkori palota időrendi jellemzőit látjuk. IV. Béla (1235–70) a tatárjárást követően, 1243 után félt az újabb mongol betörésektől, ezért erődítményeket emeltetett több városban, harmadikként Budán. A Kammerhofnak (Nagy Kúriának) nevezett hely a budai várpalota elkészültéig amai Táncsics Mihály utca 9–13. alatt állt. A magyar Anjou-ház alapító Károly Róbert (1308–42) fia, István herceg emeltette az első nagy épületeket, de uralkodói székhellyé csak I. (Nagy) Lajos (1342–82) királysága idején vált. A középkori Magyar Királyság egyik fénykorát megteremtő magyar éslengyel király észak felé bővítette az épületet, ebből csupán a gótikus várkápolna részletei és a jeruzsálemi királyság címere maradt fenn. Megnövelte az Árpád-kori erődrendszert, megépíttette a vízhordó-lépcsőt, ahonnan ellenőrizhetővé vált a dunai kikötő. A birodalom, ekként a Magyar Királyság élén ötven esztendeig uralkodott Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) fejlesztette tovább az Anjouktól örökölt székhelyet, bár maga alig tartózkodott Budán. A sárkányos lovagrendet 1408-ban alapította, ez látható a címerében. Uralkodása idején épült oszlopcsarnok, díszudvar, szoborfejes díszkút, a nyugati szárnyban pedig a befejezetlen lakótorony, amit Bonfini csonka toronynak nevezett. A lovagterem és a fűthető termek a 15. századi profán gótikus építészet kiemelkedő alkotásai voltak; 1416-ban már vízvezeték szállította fel a vizet a várba! Zsigmond második felesége, Cillei Borbála képmását szintén kályhacsempe örökítette meg.
A Zsigmond feltételezett ágyasától, Morzsinai Erzsébettől született kiemelkedő hadvezér, Hunyadi János fia, Hunyadi Mátyás uralkodása idejében (1458–90) élte Buda a fénykorát. A kiállítás egy szépséges reneszánsz balusztrádot láttat a mai nézővel. Európában ez volt az első reneszánsz stílusú palota. A nápolyi (Aragóniai) Beatrix királynéval 1476-tól olasz építészek, művészek, könyvfestők jöttek az udvarba. Itt tekinthetjük meg Jan Filipec váradi püspök tollas címerét. Őt küldte Mátyás király a nápolyi királylány, Beatrix megkérésére.
Külön könyvtárépületet kapott a híres Bibliotheca Corviniana – egyelőre még nincs a helyén. A palota víztározójának tetején függőkerteket létesítettek. A palota a tudományok és a művészetek otthona lett. Mátyás király halála után a Jagellókkal eljött a hanyatlás korszaka. II. Ulászló – Mátyás halála után – 1490-ben befejezte Mátyás építkezéseit. Innen is fennmaradt a lengyel sasos címer. A mohácsi csata, 1526 után II. Szulejmán szultán elfoglalta és kirabolta a királyi palotát. Buda 1541-től török bazárváros lett, minareteket húztak fel a folyamatosan pusztuló helyszínre – Buda fénye, pompája eltűnt a 145 évig tartott a török uralom alatt.
A Buda, a királyi méltóság széke és trónusa című kiállításnak egyik része, a középkori palota bemutatása itt ér véget. Buda pusztulását a sok sikertelen visszafoglalási ostrom okozta, mígnem 1686-ban Lotaringiai Károly csapatai csatát nyertek és kiűzték a törököt.
A feltárások két nagy alakjáról, Gerevich Lászlóról (1911–97) és Zolnay Lászlóról (1916–85) külön kis fotókiállítás emlékezik meg. Gerevich 1950–62 között vezette az ásatásokat, Zolnay a Hunyadi-udvarban végzett leletmentő munkát, és találta meg a legértékesebb műtárgyakat, a gótikus szobrokat. Azóta az Oroszlános Udvart visszatemették, hogy bejáratot alakíthassanak ki a barokk épületekbe, a jelenlegi múzeumokhoz.
A BTM munkatársainak sikerült izgalmas történelmi bemutatót készíteniük mindannyiunk okulására, hogy kézzel foghatóvá váljék a középkori palota állapota az uralkodó királyok történetével. Mától naponta 10–18 óráig megtekinthető (hétfőnként zárva tart) a fantasztikus kiállítás.