Nincs is ezzel baj, amíg a Madagaszkáron elhelyezett magyar nyelvű emlékoszlopot ismeretlenek átírják szlovák nyelvre, mint ahogyan tették ezt Cséke Zsolt tagtársunk saját kezűleg emelt emlékoszlopával. Szerencsére a 2003 februárjában, az észak-keleti madagaszkári Maroantsetrában, a budapesti Benyovszky Társaság által átadott emlékszoborhoz már nem olyan könnyű hozzájutni. Különösen rombolási szándékkal. A helyiek ugyanis sajátjukként vigyázzák, a törzsfőnök az otthonában őrzi, és csak külön kérésre, ha néha napján például egy idegen arra vetődik, veszi elő és helyezi el a település főterén álló talapzatra.
A sziget hét-nyolc településén található Benyovszkyról elnevezett utca, mindenekelőtt a fővárosban, Antananarivóban, ahol évekkel ezelőtt a társaságunk szintén elhelyezett egy emléktáblát. Azóta ennek lába kelt, a forrongó sziget egyik puccsa napjaiban nyoma veszett. Társaságunk kész a tábla pótlására, amint erre megfelelő alkalom kínálkozik, ott is leszünk vele.
Mindezeket a történeteket a mi Benyovszky Móricunkkal kapcsolatban nemigen ismerik a malgasok. Ha tíz madagaszkári embert megkérdeznek, bizony, kicsi az esélye, hogy bárki is határozottan állítaná: Benyovszky magyar volt, és a madagaszkáriakért áldozta életét, a szigeten lőtték le a franciák 1786 szeptemberében. Igaz,
társaságunk politikai, közéleti és tudományos területen is több alkalommal is igyekezett erről hiteles információt adni, de hát a malgasok – érthetően – mással voltak/vannak elfoglalva. Ennek ellenére továbbra is írjuk, mondjuk: a madagaszkáriak éppúgy büszkék lehetnek Benyovszky Móricra, mint mi, magyarok. És persze a szlovákok (akik a születési helye, Verbó kapcsán vindikálják őt maguknak), vagy éppen a lengyelek (akikért az egykori lengyel–orosz háborúban katonaként harcolt jelesen) is nagy ünnepségeket rendeznek az idén Benyovszky Móricra emlékezve.
Hazánkban szerény keretek között, szeptember 30-án emléknappal, Benyovszky munkásságát értékelve, tudósok, szakértők részvételével szervezünk nyilvános megemlékezést. Ott szó lesz az ő ellentmondásos, de mindenképpen kiemelkedő és nagyon érdekes életéről, a kvázi királyságáról és értékeiről, amit rövid élete, ámde igen gazdag negyven éve alatt adott nemcsak Magyarországnak, hanem a többi között a mai Szlovákiának, Lengyelországnak, Oroszországnak, Amerikának, és persze Madagaszkárnak is.
